Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-378
194 Az országgyűlés képviselőházának 378 volt — »igen sok esetben elszédíti a gójoknak I a fejét és nincs ügy, nincs vállalat, nincs tér, amelyet maguknak megszerezni ne tudnának. És mindezt korántsem olyan utakon, amelyeket tisztesség vesz körül. A város és a megye legszebb családjait tették már tönkre és a nagy fogások után most következnek a vékonyabbak. Kátérítették a sort a közép- és a kisbirtokos osztályra, amely tehetetlenül vergődik ördögi karmaik között. Társalgási és üzleti nyelvük a német, szívük Bécs 'felé repes, iskoláik a falu szégyenfoltja, fellépésük követelő és szemtelen, mintha a város, minden ami aibihan létezik, az övék volna már és a nyomor, amelybe egykor gazdag volt városunkat süllyesztették, szomorú illusztráció az emancipáció idétlen művéhez.« Ezt írják 1881-ben és azt hiszem, ma is el lehetne ezt mondani nagyobb lelkiismer etfurdalás nélkül. (Fábián Béla: Nem hiszem!) Éppen a túloldali padokban ült Biró Pál képviselőtársunk. (Fábián Béla: Ugyan kérem, hagyjon minket a Biró Pállal békében! — Esztergályos János: A maguk barátja volt! Másfél évtizedig! Az ön szomszédságában! A kollégája volt!) Meg voltak tisztelve, ha kezetfogott önökkel. (Fábián Béla: Micsoda?) Bethlen István gróf kivételével mással nem is állt szóba. (Zaj. Elnök csenget. — Esztergályos János: Ott ült ia túlsó oldalon!) Nem értem, hogy szociáldemokrata képviselőtársaim miért kiabálnak, (Fábián Béla: Mi nem értjük, hogy maga miért kiabál! — Zaj. — Elnök csenget.) amikor itt van a Törekvés, az Általános Fogyasztási Szövetkezet ügye, ahol mást sem tettek, mint a szegény kisemberek pénzét elrabolták? (Esztergályos János: Hát a szeszkartel?) Hát mernek önök még itt beszélni? Mernek önök beszélni a kisemberek védelmében, (Fábián Béla: Éljenek a nagymamák!) amikor annak a szegény kisembernek egész életében összespórolt 100—200 pengőjét önök ellopták? Mernek önök írni a Népszavában?... (Esztergályos János: Mi az, hogy önök? Maga közönséges csirkefogó! Mi az, hogy önök? Ki lopta el? — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Esztergályos képviselő urat rendreutasítom! (Hubay Kálmán: Valaki biztosan ellopta! — Esztergályos János: Hallatlan valami! — Zaj. — Elnök csenget.) Festetics képviselő urat is kénytelen vagyok rendreutasítani. (Esztergályos János: Hallatlan valami! — Zaj. — Elnök csenget.) Gr. Festetics Domonkos: Tisztelettel meghajlok az elnöki rendreutasítás előtt. Ha nem történt volna provokáció azon az oldalon, akkor egész biztosan nem tettem volna meg ezt a kijelentést. (Fábián Béla: Az, hogy a képviselő úr beszél, provokáció! — Zaj.) Elnök: Fábián képviselő urat rendreutasítom ! Gr. Festeties Domonkos: T. Ház! Ebben az országban évek hosszú során át olyan szellem fejlődött ki, amely a magyaroknak sehogyan sem tetszett s ha őszintén lelkiismeretvizsgálatot tartunk, el kell ismernünk, hogy ebben az országban valójában 'beteg a társadalom. Beteggé tette a társadalmat az a zsidó destrukció, amely a sajtón keresztül évtizedeken át mételyezte a nép lelkét. Talán nincs is mit csodálkozni azon, hogy például nekünk, katolikus, keresztény törvényhozóknak hányszor igyekeznek magyarázni a püspöki körleveleket, az enciklikákat, a zsidó liberális körúti sajtó produktumai és kisajátítják maguknak azt a joülése 1939 március 8-án } szerdán. got, hogy bennünket keresztény törvényhozókat bizonyos útra tereljenek, felvilágosítsanak, kvázi dirigáljanak. Bocsánatot kérek, mi keresztény emberek tudjuk a magunk kötelességet es nincs szükség arra, hogy bennünket esetleg Galíciából bevándorolt egyének figyelmeztessenek vallási és lelki kötelességeinkre. (Buchinger Manó: Maga honnan vándorolt be?) Bizonyosan nem Galíciából. (Buchinger Manó: Mert bevándorolt! Már a neve is mutatja! A neve se magyar! — Zaj. — Elnök csenget.) Most fogok valamit mondani, ami Buchinger képviselő úrnak is fog tetszeni. Elnök: Buchinger képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Buchinger Manó: Még csak először szóltam közbe! — Zaj.) r Elnök: Figyelmeztetem Buchinger Manó képviselő urat, hogy a házszabályok értelmében egyáltalán nincs joga a közbeszólásra. Gr. Festetics Domonkos: T. Ház! A törvényjavaslatban látok egy szakaszt, amely ellenkezik az én igazságérzetemmel, nevezetesen nem tudom azt, hogy miért tesz különbséget ez a törvényjavaslat zsidó és zsidó között. Én a magam személyében mindig azt mondtam, hogy amilyen törvény irányadó és kötelező én reám, ugyanaz a törvény legyen egyformán irányadó,a budapesti kisemberre és a falusi cselédre is, a törvény legyen mindenkire nézve egyforma. Ugyanakkor azt kell látnom, hogy ez a törvényjavaslat nem egyforma például Chorin Ferencre és Buchinger Manóra, már pedig szerintem mind a kettő zsidó. (Buchinger Manó: Az igaz, nekem nincs pénzem, annak meg- van!) Itt van a veszély, mert ma sajnos, azt is meg kell állapítanom, hogy éppen a zsidó pénz megvett ebben az országban mindent, becsületet, tisztességet; nem nézték, hogy milyen eszközökkel, csak azt, hogy aljas indulataikat és szenvedélyeiket kielégítsék. De folytatni kívánom az 1880-as esztendők panaszait, mert talán azt mondhatják, hogy ezek csak a jelen kor tüneményei, holott megvoltak ezek éppen így 60 esztendővel ezelőtt is. (Olvassa): A pest vármegyéd jelentések arról panaszkodnak, boigiy az összes fürdők, kávé bázak zsúfolásig tele vannak németül hadaró zsidókkal, akik szünet .nélkül beszélnek egymás között, de sohasem magyarul, mert »a mi nyelvünk kevésbé alkalmatos a 120%-os kölcsönüzletek megbeszélésére.« A pestvármegyei Ujhartyán és Gyón község zsidók általi kifosztásáról a jelentés elképesztő adatokat közöl s a határtalan zsidó uzsoráról a következőket állapítja meg: »Ha szemleutat tennénk országszerte, a helyzetnek ilyen sötét képe tárulna élénkbe a legtöbb megyében, azon aggasztó ; állapottal bővítve, hogy a falusi korcsmákat is most már majdnem kivétel nélkül zsidók tartják bérben, amelyekben a hiszékeny köznépnek a kétszeres, sőt háromszoros kréta rovására hitel nyújtatván, ezáltal annak körében egyrészről a sok bűnre és tétlenségre vezető iszákosság terjed ijesztő mérvben, másrészt ezen mód által a köznép legkényelmesebben puhíttatik meg arra nézve, hogy megtakarított vagyonkáját a zsidókorcsmáros megszerezze s őt koldussá tegye. . Elkövet ez a népesség mindent, hogy a hajdan hatalmas Magyarországot Zsidóországgá idomítsa át. (Fábián Béla: Hiába, az örökzöld, örökzöld
