Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-378

192 Az országgyűlés képviselőházának 378 talán nem is személy szerint, de mindenesetre pártpolitikai elfogultság-okból — az elvi ellen­tétekből fakadó ellenszenvet kell éreznem ma­gam körül, rendkívül jól esik s egyben bizal­mat is ad az a tudat, hogy a magyar képvise­lőház elnöki székéből a nemes pártatlanság­nak az a szelleme árad felém, amely a magyar törvényhozás tagjait tisztán jó magyarságuk, nem pedig pártpolitikai hovatartózandóságuk szerint ítéli meg. Tőlem, akit az elvakultság hónapok óta alkotmányellenesnek bélyegez, talán nem veszik rossznéven és az elnök úrra vonatkozóan nem tekintik diffamálónak azt a kijelentést, hogy az elnök úrnak ebben a pár­tatlanságában a magyar politikai kibontakozás egyik előfeltételét és zálogát is látom. T. Ház! Kégi parlamenti szokás, hogy mi­dőn a politikai életben egy új párt jelenik meg és az új párt parlamenti képviselettel rendelkezik, a pártnak tagjai parlamenti kép­viselőjükön keresztül bemutatkozzanak a t Ház tagjai előtt. Ennek a régi parlamenti szokásnak teszek eleget, amikor tudomására hozóim a t. Háznak, hogy elnökletem alatt vi­téz Dobó István nyugalmazott magyar kirá­lyi altábornagy, Mokosay Dezső nyugalmazott magyar királyi ezredes, Bogyay Artúr nyu­galmazott magyar királyi huszárezredes, csá­szári és királyi kamarás és Halmay János nyugalmazott százados »Nyilaskeresztes Párt« elnevezéssel új politikai pártot alapítottak s hogy ezt a politikai pártot a magyar ország­gyűlés képviselőházaiban rajtam kívül Haám Artúr és Rátz Kálmán dir. képviselőtársaim képviselik. T. képviselőtársaim túlságosan ismerik azo­kat a közigazgatási intézkedéseket, amelyeket a belügyminiszter úr az elnökletem alatt álló és feloszlatott Magyar Nemzeti Szocialista Párt — Hungarista Mozgalom ellen tett folyamatba. Felmerülhet tehát a kérdés: amennyiben nem történt vokna meg a Hungarista Mozgalom fel­oszlatása, szükségesnek láttuk volna-e ennek az új pártnak megalakítását és bejelentését? Meg­mondom őszintén: nem! Én a magam tiszta magyar meggyőződésével és fanatizmusával azr mondom: a feloszlatott Hungarista MozgiaJom a magyar alkotmány eszközeivel és módszereivel küzdött a maga politikai céljaiért. A belügy­miniszter úr viszont a rendelkezésére álló hata­lom eszközeivel másként ítélt és másként intéz­kedett. A rendelkezésre álló fegyverek^ nem lé­vén egyenlőek, a politikai lovagi tornának he­lye nincs. A nagy nemzeti célok szolgálatában nekem és nekünk ezentúl csak egy kötelességünk van: a gazdátlanná vált magyar tömegek újabb, alkotmányos pártkeretben isimet bevezetni a miaigyar alkotmány sáncai közé és megakadá­lyozni azt, hogy a konstruktív, építő szándékú magyan- nemzeti szocialista tömegek szétpor­lódva, szervezés és vezetés nélkül destruktív erőt jelentsenek a magyar államiság, a magyar történelmi jövő számára. Mert, higyje meg a t. Ház: mi fütyülünk a pártérdekekre, legyenek azok a mi pártérdekeink, vagy a mélyen tisztelt kormány pártérdekei. Mi mindig egyetemes nem­zeti érdekeket nézünk, a magyar jövőt látjuk és ennek a magyar jövőnek érdekéhen valljuk an­nak szükségét, hogy kemény egységbe kell fogni azokat a jó magyar milliókat, akiket a belügy­miniszter úr az elmúlt hónap végén — minden­esetre tévesen értelmezett felelősségtudattal — széj jelszert. Bár a belügyminiszter úr legutóbb azt jelen­tette itt a Háziban, hogy politikai párt beje­. ülése 1939 március 8-án, szerdán. lentésére nincsen semmi szükség, lojalitásunkat mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy pár­tunk megalapítását és működésének megkezdé­sét úgy a m. kir. belügyminiszter úrnak, mint a m. kir. államrendőrség budapesti főkapitá­nyának bejelentettem, ezzel is elősegíteni óhajt­ván a párt rendőrhatósági ellenőrzését. A ma­gam részéről már most kijelentem, miszerint nemcsak hogy semmi kifogást nem emelek el­lene, de egyenesen kérem, hogy a belügyminisz­ter úr, vagy az ő megbízásából illetékes rendőr­hatóság minden egyes párthelyiségünkbe ható­sági közegeket vezényeljen ki, általuk győződvén meg arról, hogy az új, nemzeti szocialista Ma­gyarország felépítéséhez, mint ahogy a múlt­ban nem volt, a jövőben sem lesz szükség sem­miféle titkos konspirációra. Nekünk nincsen titkolni valónk, nincsen szükségünk semmiféle összeesküvésre, nekünk egyszerűen szabad és egyenlő elbánásra van szükségünk és ebben az esetben a jövő a miénk, illetve általunk a ma­gyar nemzeté és a magyar történelmi jövője. T. Ház! A képviselőházi napló átnézése után vettem észre, hogy a belügyminiszter úr legutóbbi parlamenti felszólalásában olyan ki­jelentést imputait nekem, melyet én nem tettem meg, amikor bizonyos súlyos invektivákkal vélte általam illetetni önmagát. A belügyminisz­ter urat tisztelettél kér ein, vegye tudomásul, én nem tettem meg azt >a kijelentést (Rátz Kál­mán: En sem!) és a belügyminiszter úr figyel­mét legyen szabad felhívnom arra, hogy ami­kor esetleg spicliket vezényeltet hozzánk, min­dig legyen tisztában azzal, hogy ezeknek a kétfelé dolgozó, tehát semmiesetre sem jelle­mesnek imiondlható embereknek kijelentéseit és információit nem lehet ellenőrzés nélkül kész­pénzként elfogadni. Szükség van-e arra, lehet-e egyáltalában szükség akármilyen konspirációra is ama cél­kitűzések mellett, amelyeket hivatalos bejelen­tésükben megjelöltünk, amelyeket legjobb tudásunk és lelkiismeretünk szerint szolgáLni óhaj tunk 1 A bejelentés szerint és szándékaink szerint a párt célja: Magyarország Főméltóságú Kormányzója iránt való föltétlen állampolgári hűség és ragaszkodás jegyében az ősi alkotmá­nyosság intézményeinek tiszteletben tartásával és azoknak korszerű továbbfejlesztésével az or­szágnak nemzeti szocialista szellemiben való átépítése; az ősi magyar katonaszellemnek az állampolgárokban való felerősítése és ezen keresztül a csorbíthatatlan, nagy magyar biro­dalmi gondolat ápolása; az ország dolgozó né­pének arányos jövedelem- és vagyonmegoszlás útján való gazdasági megerősítése­T. Ház! Magyar embernek nincsen szüksége arra, hogy Főméltóságú Urunk iránti feltétlen hűségét külön is hangsúlyozza. Hűségünk és odaadásunk magyar voltunknak legtermészete­sebb velejárója, s hogy ezt a hűséget és oda­adást ma mégis — feleslegesen — bangisúlyozni kívánom, annak oka az, hogy az utóbbi hóna­pok során akadtak megfertőzött lelkek, akik kicsinyes, pártpolitikai érdekeik szolgálatában már olyan téren sem átallották mélyíteni a ma­gyar lelkekben mesterségesen vájt szakadékot, amely téren minden gonosz célzatnak gátat kell, hogy vessen a legelső magyar férfi és Had­úr iránti hűség és tisztelet. Célkitűzéseink konkrét programnnpontjai benne vannak ama bejelentésemben, hogy év­ezredes magyar birodalmunknak nemzeti érte-

Next

/
Oldalképek
Tartalom