Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-377
Az országgyűlés képviselőházának 377. zetiség, kifejlett nemzetiség nélkül nekem, megvallom, minden más progressio nem kell. Erre állitok mindent. Enélkül — mondhatom — zagyvalék nép leszünk, melynek talán több pénze lesz, a dögbőröket talán drágábban adhatjuk el, de ez engem nem mozdít. Minden előtt áll előttem a hűség a fajtámhoz. Ha a magyar új bizonyságát adja tágkeblűségének, éppen olyan hely, zetbe kerül, mint az, aki maga alatt vágja az ágat; anélkül, hogy észrevenné, vízbeesik s később megbánja a dolgát. A magyar nemzetiség még nemrég olyan körülmények között volt, hogy bizony csuda, hogy oly közel a sirhoz, az élet felé fordult. S akkor ugyan intoleránsok voltunk. Egyik túlságból a másikba esünk. Most az egész emberiséget, az embereket a zsidókkal együtt a szívünkhoz szorítjuk. S most a legnagyobb liberalisták vagyunk. Ámde a mi helyzetünk részben nem oly kedvező, mint például az angoloké. Az angol nemzet egyenjogúsíthatta a zsidó fajt. Mert ha például én egy palack tintát töltök egy nagy tóba, azért annak a vize nem romlik el és mindenki ártalom nélkül megihat ja. A nagy angol elemben a zsidló elvegyülhet. Ugyanez áll Franciaországra nézve is. De ha a magyar levesbe az ember egy palack tintát önt, megromlik a leves és azt nem eheti meg az ember.« T. Ház! A helyzet azóta annyiban változott, hogy ezt a palack tintát beöntöttük a levesbe, de ez nem jelenti azt, hogy most már megnyugodjunk, hanem kétszeresen kötelességünk, hogy változtassunk és javítsunk ezen a helyzeten. Én, megvallom, nem is hiszek a bojkottban, amelyet emlegetnek, legalább is nem hiszek állandó bojkottmozgalomban. Ha mi jó árut fogunk szállítani és jó áron, akkor komoly kereskedő nem fog elfordulni sem tőlünk, sem az árutól, csak azért, mert a kérdéses vállalatnál csak 10 zsidó van, nem pedig 100, vagy pedig a vállalat vezérigazgatója nem zsidó, hanem keresztény. A jó kereskedő megtalálja mindig a kapcsolatát a jó kereskedővel s holmi indulatosságból és bojkottmozgalomból a jó üzletet egyik külföldi kereskedő sem fogja lehetetlenné tenni és elutasítani magától. T. Ház! Most még a beterjesztett módosításokra kívánok néhány szóval rátérni. Nem fogok természetesen részleteiben foglalkozni velük. Egyesekre már utaltam. Makray t. képviselőtársamnak is megfeleltem, jelezvén azt, hogy lényegében — nem azt mondom, hogy * pontos szövegében, de lényegében és gondolatában — elfogadom azokat a módosításokat, amelyekről szóltam. A többiekről a vita során fogok nyilatkozni. Annyit jelezhetek mármost is, hogy az előadó úr módosí ít lényegükben szintén mind elfogadom. Köszönettel forI dúlok egyébként az előadó úr felé, aki hatalmas és szép előadói beszédet mondott, és Krúdy, Rajniss, Müller és Baross í. képviselőtársaimhoz is, akik igen beható tanulmányra l épített felszólalásukkal gazdagították ezt a r Vitái. Meizíler t. képviselőtársam, elégedetlen ezzel a javaslattal ő sokkal többet kívánna. Igaza van abhan — és ez mindenesetre L támaszték a mi álláspontunk mellett — hogy szó sincs arról, hogy mi valami túlzásba mennénk, .sőt attól tart, hogy nagyon ülése 1939 március 7-én, kedden. 187 I mérsékelt ez a javaslat. (Fábián Béla: Ki az?) Meizler képviselő úr. (Fábián Béla: Nohát Isten éltesse! — Derültség.) Igenis mérsékelt ez a javaslat azért, mert nem adtuk fel azt a reményt, hogy míg az első törvénnyel szemben teljesen megértetlenül állott a zsidóság, most végre annak belátására ébred, hogy alá kell vesse magát ennek a 'rendezésnek, sőt sietnie kell a imagyar hatóságnak és a magyar közéletnek a támogatására, hogy ez a törvény az életbe is át tudj cm, menni. Foglalkoznom kellene még Eckhardt Tibor t. képiviselőtársam beszédével, amely egészen különleges beszéd volt. T. képviselőtársaim azt mondta, hogy elfogadja a javaslatot általánosságban s azután fejtegetéseiben odakonkludált, hogy ilyen javaslatot magyar ember sem nem írhatott, sem el nem fogadhat. (Egy hang bnlfelől: Rossz volt az imdokolás! ) Elfogadta a javaslatot s az ellenzéki lapok mégis úgy írtak róla, hogy Eckhadt hatalmas ellenzéki beszéde a zsidó javas lat ellen. ^ Rassay Károly t. képyiselőtársaimi felszól lalásában azt mondta, hogy ha meghallgattam a ibeszédet, amelyet Eckhardt Tibor képviselő úr mondott, ebből meggyőződhettem' arról, hogy a törvényjavaslat alaprendelkezéseivel szemben a legsúlyosabb aggodalmai vannak. Mégis elfogadta azt. Ezt a szokatlan jelenséget nem tudja mással magyarázni, imint ennek az agitáció nak még mindig itt lévő, rajtunk terpeszkedő erejével-Ha Rassay képviselőtársam csodálkozott azon, hogy Eckhart képviselő úr íbeszéde kaipiesán elfogadta a javaslatot, én azon kell csodálkozzam!, hogy elfogadta a javaslatot és mégis elmtoindltiai azt a beszédet. Nem hiszem, hogy Eckhardt t. képviselőtársamat valami »ráterpeszkedő agitáció« akadályozná ímeg abbain, hogy véleményét megmondja- Nem érteim 1 , miért imonidta. a beszédet, aninak ellenére, hogy magáévá tette a javaslatot; talán a részletes tárgyalásinál erre a talányra választ fogunk kapni. Egy bizonyos, áz, hogy kellő értékítéletet ••beszédéről, látva ezt az ellentmondást, nem tudok alkotni. Befejezésül még egyszer Rassay Károly t. képviselőtársam beszédére kell visszatérnem. Rassay Károly t. képviselőtársain beszéde végén egy bizonyos kompromisszumos gondolatot vetett fel. Eg,y kompromisszumot tartottam volna egészségesnek, eredményesnek és lehetőnek, azt, hogy a zsidóság az első törvény meghozatala után, belátva azt, hogy az a törvény igen enyhe, igen méltányos, ránézve igen kevés hátrányos rendelkezést tartalmaz, teljes erejével és teljes jóhiszeműséggel sietett volna annak intencióit az életbe átültetni. Ezt azonban a zsidóság teljes mértékben elmulasztotta, ellenkezőleg, sajnos, mindent megtett passzív rezisztenciával, tévedésekkel, ellenállással arra nézve, hogy az a törvény ne vezethessen kedvező eredményre. De kompromisszum egyáltalában csak olyanok között lehet, akik lényegében egy cél felé törnek, s csak bizonyos részletkérdésekben van közöttük különbség, amelyet azután kompromisszumos úton meg lehet oldani; csak olyanok között lehet, akiket kölcsönös jószándék vezet. De megvan-e ez a jószándék, ez az előfeltétel Rassay t. képviselőtársamnál, aki beszédében mindvégig könnyelműségnek, embertelenségnek és brutalitásnak bélyegezte a javaslatot. El lehet-e képzelni egy kompromisszumot úgy, hogy feláll a parlament legkisebb pártjának elnöke és azt 28*
