Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-377

Az országgyűlés képviselőházának 377. ülése 1939 március 7-én, kedden. 183 A statisztikai adatok terén való fondorlatos számításnál azonban Peyer Károly t. képviselőtársam érte el a legnagyobb sikert. (Egy hang a jobboldalon; A »Törekvés« szerin számít!) Csak egy adatára hivatkozom. Egészen bátran mondotta itt, (hogy felsőiskoláinkban évenkint 14.000 ifjú végez és nyer diplomát. Hát éppen 3000, illetőleg, hogy pontos legyek, 1937-ben 3068 végzett, beleszámítva az összes jogászokat, bölcsészeket, orvosokat, mérnököket, gyógypedagógusokat, állatorvosokat. gyógyszerészeiket, stb. Hát lehet ilyen ténybeli adatokkal vitatkozni, amilyeneket a t. képviselőtársaim felhoznak? Hát lehet vitatkozni valakivel, aki Mátyás királyról azt állítja, hogy a zsidóság érdekében hozott törvényt, holott éppeni az ellenkezője az igaz? Lehet vitatkozni valakivel, aki 3000 helyett 14.000-et mond és lehet vitatkozni valakivel, aki 550.000 helyett 1,200.000-et állít? (Rupert Rezső: Mást ad a számiba, mint amit mondottam! így nem lehet vitatkozni! Valótlan, amit mond! — Egy hang jobbfelől: Maga számzsomglőr! ) Egyébként sincs Peyer képviselőtársamnak a tárgyilagossággal valami túlzott nagy szerencséje. Felszólalását azzal kezdte, hogy kifogásolta, hogy a rádió nem híven közli a képviselők beszédeit. Hát ugyanaznap rögtön megnéztem a Népszavát, amely az ő lapjuk: a Népszavában Gürtler képviselőtársam beszéde nyolc sóiban van közölve (Esztergályos János: De amit hoz, az igaz!), Rajniss képviselőtársain beszéde szintén körülbelül tíz soriban van közölve, holott, mint tudjuk, ő egy egyórás beszédet mondott (Esztergályos János: De amit hoz, az igaz!), amelyben igen komoly történelmi fejtegetéseket terjesztett elő. Ne méltóztassanak tehát a tárgyilagosság hiányát szemrevetni akkor, amikor a maguk részéről mindenkor és következetesen a legnagyobb tárgyilagossághiányt tanúsítják. (Esztergályos János: Amilyen a törvényjavaslat indokolása!) De, t. képviselőtársaim, meg kell emlékeznem ennél a pontnál és ezeknél a túlzásoknál Dulin képviselőtársamról is, aki igen heves vitát folytatott itt és megállapítható volt, hogy a törvényjavaslatot valami újságból olvasta csak, mert a törvényjavaslatból teljesen hiányzó rendelkezések felől vitázott. (Elénk derültség a jobboldalon és a középen.) ílosszú, nagylfilippikát mondott például a »megfelelő« szó ellen a közjogi szakasszal kapcsolatban, kifogásolta, hogy az van benne, hogy »megfelelően igazolandó az állandó ittlakás« és hogy ez micsoda rettenetes hatalmat ad a kormány kézéibe; holott a törvényjavaslatban nincs az, hogy »megfelelően«, hanem az van benne, hogy »hitelt érdemlően«, ami mégis csak más. Persze mindezekre a túlzásokra nagy szükségük van t. ellenzéki képviselőtársaimnak, mert ha ezekkel a túlzásokkal nem jönnének ide és ilyen modort a vitatkozásban nem alkalmaznának, akkor a sikernek még a látszatával sem fordulhatnának a javaslatunk ellen. (Mozgás balfelöl.) De áttérek a javaslatnak főbb pontjaira és az e főbb pontok ellen irányított bírálatra. Mielőtt azonban ezt tenném, mégis röviden foglalkozom azzal a kérdéssel, szükséges volt-e idehozni ezt a második javaslatot a Házba, mert ezt a kérdést szintén támadás tárgyává tették t. képviselőtársaim. Hogy miért kellett idehozni, ezt a javaslat indokolása kifejti. Ezt az indokolást is támadják, de ezt az, indokolást is körülbelül olyan módon támadják, mint ahogyan Dulin Jenő t. képviselőtársam a javaslat nem létező pontjai ellen intéz támadást. (Mózes Sándor: Szélmalomlharc!) Azt mondják tudniillik: azt mondja ennek a javaslatnak indokolása, hogy azért kellett idehozni ezt a törvényjavaslatot, mert ugyanilyen törvényeket hoztak körülöttünk 200 milliós gyűrűben és mi ennek a gyűrűnek közepén kénytelenek vagyunk védekezni a zsidóság beözönlése ellen. — Igaz, hogy beszélünk egy 200 milliós gyűrűről, amely körülvesz bennünket, de nem mondja egy szóval sem a javaslat indokolása, hogy ez a 200 milliós gyűrű ugyanilyen intézkedéseket tett, csak azt mondja, hogy ez a 200 milliós gyűrű kiszorítani igyekszik magából a zsidóságot, kétszeresen kell tehát vigyáznunk arra, hogy ide be ne özönölhessenek éppen azért, mert itten enyhébben kezeljük ezt a kérdést. Ez pedig tökéletesen megáll. Ott van a Németbirodalom, ott van Olaszország, amelyek a legerélyesebíben igyekeznek eltávolítani kebelükből a zsidóságot, Cseh-Szlovákiában igenis foglalkoznak vele, Lengyelország és Románia pedig — olvashattuk a román külügyminiszter tegnapi nyilatkozatából — egymással tárgyalja a zsidókérdés megfelelő megoldását, (Zaj balfelM.) Jugoszláviában pedig a helyzet az, hogy még átutazni sem engedik a zsidóságot Jugoszlávián, (Rupert Rezső: De az ottlévőknek nincs bajuk!) holott Jugoszláviában, amelynek népessége sokkal nagyobb, mint Magyarországé, összesen 85.000 zsidó van. De, t. Ház, Rassay t. képviselőtársam az indokolásnak egy másik pontját is támadta, mondván: nem áll az, hogy a Felvidék idecsatolása folytán a zsidóság arányszáma változott és igyekezett éppen Kovács Alajos statisztikai adataival az ellenkezőt kimutatni. Csak egyre mutatok rá, amit ő is felolvasott, hogy a Felvidékkel, amely 1.100.000-es néptömeget jelent, 80.000 zsidó került hozzánk, tehát feltétlenül nagyobb százaléka annak, mint amekkora a magyarországi zsidóság. Már ha így van, akkor nem lehet más következtetést helyesen levonni ebből az adatból, mint azt, hogy igenis a statisztika azt mutatja, hogy a zsidók arányszáma a Felvidék ideicsatolásával még nagyobbodott és erősödött. Már most, ami a javaslat főbb pontjait illeti és az azok elleni kifogásokat, azt hiszem, leghelyesebb lesz azokkal négy csoportban foglalkoznunk, úgy, amint a törvényjavaslat is négy csoportban foglalkozik a főkérdésekkel. Az első csoport lesz az, hogy ki tekintendő zsidónak a törvény szempontjából, a második csoport a közjogi rendelkezésekre vonatkozik, a harmadik a szellemi élet terén teendő intézkedésekre^ a negyedik csoport pedig a gazdasági életre vonatkozó intézkedésekre. T. Ház! Az első csoportról szólva, hogy ki tekintendő zsidónak, idézem Makray t. képviselőtársam beszédének egy mondatát, amely szerint: »Nincs nemzet, mely annyira a lélek nemzete volna, mint a magyar nemzet«. Én ezt teljesen osztom, olyannyira osztom és magamévá teszem ezt a felfogást, hogy nem választhatnék fejtegetéseim élére jobb mottót, mint t. képviselőtársamnak ezt a kijelentését. Mi is abból indultunk ki, hogy főleg a nemzet lelkét védjük meg. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ebből indultunk ki, mert amint a javaslat indokolása mondja — amelynek ezt a részét, mint a múltkor hallottuk, a miniszterelnök úr volt szíves megszerkeszteni