Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-372

10 Az országgyűlés képviselőházának 372. ülése 1939 február 24-én, pénteken. méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon es a középen.) Elnök: Rupert Rezső képviselő urat, mint a különvélemény benyújtóját, illeti a szó. Rupert Rezső: T. Ház! Mielőtt beszédemet megkezdeném, nagyon kérem a t. Házat, méltóztassék beszédidőmet egy órával meghosszabbítani. (Felkiáltások: Megadjuk!) Igyekszem rövidebbre fogni. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Rupert Rezső: T. Ház! A t. előadó úr azzal kezdte beszédét, hogy soha még ilyen súlyos kihatású javaslat nem került a magyar törvényhozás elé, mint ez. Azt mondotta, hogy ő maga is érzi a súlyos felelősséget, amikor ezt^ a javaslatot képviseli. Azt hiszem, a t. előadó úr nemcsak felelősséget érez, hanem talán érzelmileg is nehéznek találta szerepét, mert — talán nem bántom meg azzal, ha ezt itt megemlítem — az előadó úr és családja is sokszor érezték a zsidó jóságnak a kezét, amikor ők mostoha helyzetben voltak annak folytán, hogy szülőföldjüket megszállotta az idegen hatalom. Ha a maga életéből vesz példát, akkor mindaz, amit mondott, köteles hálás érzés, amelyet lelkében éreznie kell. Az előadó úr beszédére egyébként beszédem folyamán annak egyes részleteinél majd úgyis kitérek és így a beszéd egészével egyelőre nem foglalkozom. T. Ház! En a Ibizottságban több képviselőtársammal együtt ellene szavaztam ennek a törvényjavaslatnak. Jellemző, hogy a javaslat általános vitájának bezárása után a szavazás arányszáma az volt, hogy 36-an voltak a javaslat mellett és 26-an ellene. Elég tekintélyes szám, amely gondolkodásra késztet abból a szempontból, hogy iha egy olyan együttes bizottságban, amelyben a hatalmi pártnak talán háromszorosa, négyszerese van, mégis ez volt a szavazási arány, akkor ebből meg lehet állapítani, hogy a bizottságnak igen tekintélyes része máris a javaslat ellen foglalt állást. Ellene szavaztunk pedig, t. Ház, azért, mert ezt a javaslatot vallási, nemzeti, emberi, alkotmányjogi, történelmi, gazdasági és külpolitikai szempontokból is elhibázottnak, igazságtalannak, a magyar jövőre is végzetesnek és a magyar nép lelkétől merőben idegennek tartjuk. A t. miniszterelnök úr bemutatkozó beszédében itt arról szólott, hogy egy nemzet csak a történelemben gondolkozhatok, hogy csak történelmi távlatokban láthatunk, csak ettől a szellemtől áthatva léphetünk a cselekvés^ te-\ rére. Annál helyénvalóbb ez a megállapítás, mert ma csakugyan történelmi időket élünk, felelősségtől terhes időket, hogy úgy mondjam, fohászos időket. Hasonlatos ez a korszak, amint külön véleményemben mondom, az 1514-es időkhöz. A magyar törvényhozás legfőbb gondja akkor is az volt, hogyan rekeszszen ki százezreket, sőt milliókat a nemzet testéből. Hozta egymásután a törvényeket, amelyekkel a nemzet fenntartó erejét, a jobbágyságot rabszolgaságra, szenvedésekre és meg nem születésre kárhoztatta. Tudjuk, hogy mi lett ennek a vége: a fogyott erőnek a veresége, röviden: MolháicsL. Ugyanilyen időszak volt a protestánsüldözés korszaka, ,a »lutherani comlburantur« korszaka, amely századokon keresztül marcangolta és gyengítette ezt az országot. Ennek is mi lett a vége? A nemzet erkölcsi erejének megcsökkenése^, a magyar a magyar ellen való testvérharc, minden téren való legyöngülés, örökletes idegen uralom alá kerülése az országnak s a szabadságharcoknak, a Rákócziszabadságharcnak, a 48-as szabadságharcnak a sikertelensége. Mert ha ezt a nemzetet nem bontották volna meg az évszázadok előtt bedobott jelszavak és hozott törvények, amelyek a magyart a magyartól elválasztották, egészen bizonyos, hogy vagy nem került volna sor ezekre a szabadságharcokra, vagy azokban a szabadságharcokban ennek a nemzetnek az ereje sokkal erőteljesebben és egészen sikeresen mutatkozott volna meg. (Fábián Béla: Akkor is a németek akarták Magyarországot megkaparintani !) Mintha ma is ezekben a korszakokban járnánk. A magyar törvényhozás megint azzal foglalkozik, — most a szerencsétlen zsidóság ellen fordulva — hogyan lehetne százezreket a nemzet testéből kiszakítani. (Fábián Béla: Mindig idegenből hajították # ide a döglött macskákat!) Annakidején a jobbágyok ellen hozott törvények indoka az volt, hogy büntetni kell a Dózsa-lázadást, a valódi ok azonban nem ez volt, hanem az, hogy a jobbágyság urai hatalmasabbak voltak, mint a jobbágyság. És a hozott törvények jók voltak szociálpolitikának is: nem kellett földet osztani, biztosították maguknak a röghözkötéssel századokra az ingyenes munkaerőt. Ma is a zsidóságnak csak ugyanez a bűne, hogy t. i. gyöngébb, mint a hatalom, tehát könnyű vele elbánni, pedig ezek a magyar zsidók igazán magyarok, a legtöbb közülük, a túlnyomó többségük sokkal jobb magyar, mint azok az idegen lelkűek, akik ma itt benn ellenünk fordulnak, vagy pedig a magyar népet ellenünk fordítani igyekeznek. (Fábián Béla: Sopronban 130© idegen telepedett le három hónap alatt — Zaj ) Nem lehet emberek emberi méltóságát letiporni; ez nem egyeztethető össze a magyar tisztességgel, a magyar űri érzéssel, a magyar józansággal. Ezek a zsidók dolgozók is

; adóznak becsületesen, tisztességesen és ha vért kellett adni az országért, részt vettek ebben az áldozatban is. Semmi tárgyi ok nincs arra, hogy a zsidók ellen embervadászatra induljunk. Még a körülöttünk lévő népek példája sem elég ok arra, hogy ilyen törvényjavaslattal a magyar törvényhozás elé iehessen állni. Azt mondják, hogy 200 milliós néptömeg vesz bennünket körül és ezek mind rendszabályokat hoznak a zsidóság ellen, félő tehát, hogy ha mi nem hozunk hasonló rendszabályokat, akkor a 200 milliós néptömegből, a szomszédból kiüldözött zsidók a gyengébb ellenállás irányában ide tódulnak be. T. Képviselőház! Először is nem igaz, hogy a körülöttünk élő 200 milliós nép mindenütt ilyen törvényeket hozott vagy akar hozni a zsidóság ellen. (Fábián Béla: A német törvények szelídebbek!) Hozott ilyen törvényeket egy nén, a német, de ott is tulajdonképpen a német jogalkotó hatalom hozta ezeket a törvényeket és nem a nép, mert ha elválasztjuk a hivatalos Németországot és a valódi Németországot, akkor meg kell állapítanunk, hogy maga a nemes német nép sem helyesli azokat a rendszabályokat, annak irgalmas szíve ,is ellene van mindannak, ami ott ebben a kérdésben történik. Az olasz példára valóban nem