Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-377
Az országgyűlés képviselőházának 377. Emancipáció és asszimiláció egyaránt csődöt mondott.« Ezt mondja ez a zsidó újságíró és szerkesztő. i T. Ház! Tisztánlátásunkat csak növelte az 1925-ben Bécsben tartott zsidó cionista kongresszus, amelyen már határozottan követelték a zsidó állam felállítását. Herzl szerint csak egyetlenegy lelhet a megoldás: az ország nélküli népnek, nép nélküli országot szerezni. Ugyanez a kongresszus annakidején üdvözölte a bécsi, osztrák Rothschildot, ezt a dúsgazdag embert, aki az üdvözlésre a következő szövegű távirattal felelt: »Köszönöm a kongresszus nevében hozzám küldött jó kívánatot. Bámulom azt az óriási munkát, amelyet a cionista kongresszus végzett és köszönöm az Örökkévalónak, hogy megengedte nekem, hogy életem alkonyán meglássam Israel feltámadását őseink földjén.« Az a Rothschild tehát, akinek milliárdokat adott az osztrák föld, milliárdjai ellenére nem felejtette el faji hovatartozandóságát és mihelyt alkalma nyílott rá, nyiltan, ország-világ előtt meg is vallotta ezt. De kell-e nekünk nagyobb tanúság, mint amit közvetlen tapasztalatok alapján itt a mi felvidéki kép viselőtársaink mondottak el felvidéki élményeikkel és tapasztalataikkal kapcsolatosanl ! ' Nem ívitás, hogy ezek a vélemények teljesen egyeznek azoknak tapasztalataival, akik annakidején az ország határait elhagyva, k Y mentek az akkori megszállt területre és segítettek ott a nemzeti gondolatot munkálni. Ezek az emberek, ezek az önfeláldozó hazafiak ott a zsidók megszervezett terroresapataival, zsidó komitácsikkal találták imagukat szemben. Es ha nem 1 is minden zsidó ragadott fegyvert, de a pénzt minden zsidó szívesen odaadta azért, hogy a magyar sereggel szemben igenis megfelelően jobban felépített és jobban felszerelt cseh hadsereg vagy komitácsi hadsereg álljon szemben. T. Ház! Tévedés volna azt gondolni, hogy csak a Felvidéken történt ez. Dehogy. Ugyanez történt az erdélyi zsidósággal is. Amikor Barabás Béla felszólította az erdélyi zsidóságot, hogy foglaljon helyet a Magyar Párton belül és itt érvényesítse befolyását, akkor azt a választ kapta Fischer Tivadar nevű zsidótól, az ottani Zsidó Nemzeti Szövetség díszelnökétől, hogy ezt ők nem tehetik, nekik a saját fajiságuk védelmére külön politikai pártot kell létesíteni. Ugyanezt a választ adta a kolozsvári főrabbi is. Amikor tehát 1916-ban egy zsidóbarát folyóirat már teljesen felfejti a fajiság kérdését, amikor megvitatják s elismerik ezt a kérdést zsidó szociológusok és újságírók, amikor látjuk ennek a kérdésnek gyakorlati megnyilatkozását évtizedeken keresztül, akkor még akadnak itt talán jóhiszemű, talán kevésbbé jóhiszemű védelmezői a zsidóságnak, akik azt akarják az ország elé tálalni, hogy itt tulajdoniképpen vallásüldözésről van szó. T. Ház! Dosztojevszkijnek van egy érdekes kis füzete a zsidókérdésről. r Azt mondja Dosztojevszkij, hogy ő maga számtalan ízben tapasztalta és hallotta azt a zsidó mentalitást és felfogást, azt a vágyat, annak a vágynak a kifejezését, hogy a zsidóság azt reméli és azt várja, hogy a Messiás újból összegyűjti őt Jeruzsálemben és kardjával minden népet lábai elé kényszerít. Ebből a felfogásból folyik a zsidóságnak az a vágya és az a gondolata, hogy minden más foglalkozás felett olyan' ülése 1939 március 7-én, kedden. 165 foglalkozásokat részesítsen előnyben, ahol az arannyal való kereskedés, vagy pedig az árunak aranyra való átváltása a legkönnyebb. Ez éppen abból a vágyból fakad, hogy ha elkövetkezik az az idő, hogy Jeruzsálembe kell mennie a zsidóságnak, akkor a földbirtokvagyon és a megszállott ország talajába mélyebben gyökerező egyéb vagyontárgy ne akadályozza őket abban, hogy ennek a felhívásnak eleget tegyenek. T. Ház! Ebből nyilvánvalóan látjuk, hogy a síbolásnak tulajdonképpen hol van az alapja. Ebben a vágyban van az alapja. Ezért akarja a zsidóság kézben tartani, könnyen vihető formában, * átcserélhető formában kézben tartani a vagyonát, — gyémántban, aranyban, kötvényben, vagy más hordozható vagyontárgyban — hogy ezáltal minden pillanatban engedelmeskedni tudjon az ősi parancs hívó szavának. T. Ház^ Amikor tehát már ott tartunk, hogy az egész világ át van hatva a zsidókérdés jobb és alkalmasabb megoldásától, akkor még mindig akadnak, itt a képviselőházban is olyanok, akik a zsidóság jóbarátjának tartják magukat, pedig legyenek meggyőződve, azzal, hogy tagadják e kérdés létezését, nem tesznek jó szolgálatot a zsidóságnak, mint ahogyan nem tettek jó szolgálatot azok sem, akik húsz vagy huszonöt évvel ezelőtt tagadták ennek a kérdésnek a létezését. Asszimiláció helyett disszimiláció az, ami tulajdonképpen ezeket az embereket átfűti. A felekezetiség kérdésével pedig már mindenki leszámolt, ez túlhaladott álláspont, a zsidóság óriási többsége sem, 1 hisz már benne. T. Ház! A. zsidóságról csak egy lehet az ítéletünk: igemis, külön test a nemzetben és ezzel a külön és legtöbbször ellenséges testtel •szemben védekezni kény szer ülünk. Az első zsidótörvény után védőfegyverünkként a kormányt ezt a második zsidójavaslatot akarja a kezünkkbe adni. Az első zsidótörvényről megmondottuk annakidején a véleményünket. Kifejtettük, hogy ez az életbe átmenni nem tud, mert annyira nevetségesen csekély éls kisjelemtőségű hatásában. Most, amikor rövid idő alatt olyan csúfosan megbukott az első zsidótörvény, akkor pár hónappal később joggal remélhettük volna, hogy komoly formában fogja a kormány ezt a kérdést egyszersmindenkorra vagy legalább is hosszú időre megoldani. Nem ez történt. Ajmikor már az egész è világ elismeri ennek a faji kérdésnek a jelentőségét, akkor a mi kormányunk törvényjavaslata még "' mindig vacillál e kérdés terén s nem deklarálja azt, hogy itt fajjal áll szemben, hanem népcsoportról beszél, annak ellenére, __ hogy zsidó egyént, zsidó családot, zsidó fajiságot emleget.. Ezekről beszél 'és mégis 1 népcsoport jellegűnek tünteti fel őket ebben a törvényjavaslatban. T. Ház! A közjogi kérdést ennek a javaslatnak első fogalmazásában még úgy^ kaptuk meg, hogy ez a különválasztás legalább kellően dokumentáltatott, mert a kormány első fogalmazása nem engedte azt, hogy a zsidóság külön lelkisége összeszövődjék a magyar fajiság kinyilatkoztatásával. Es éppen ezért a zsidóságot a választások alkalmával külön szavazólapokkal, egészen külön listára akarta (szavaztatni. Az új, módosított szöveg azonban már elveti ezt az elkülönítést eis e helyett egy másik megoldást keres, pedig nem az volt a