Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-372

Az országgyűlés képviselőházának 372. ülése 1939 február 2U-én, pénteken. az, hogy a zsidóság közéleti térfoglalását a kellő' mértékre visszaszorítsuk. A közjogi rész foglalkozik a zsidóság aktív és passzív választójogával, úgy az országgyűlési választójoggal, mint a törvényhatósági és községi választójoggal. A bizottsági tárgyalás folyamán azt a módosítást hoztuk he ebbe a törvényszövegbe, hogy a zsidóság teljes elválasztásától eltértünk és azt a rendszert hoztuk be, hogy az 1867 előtt Magyarországon élt zsidóságot alkalmasnak tartjuk arra, hogy szavát hallathassa, az azóta bevándorolt zsidóságtól pedig ezt a jogot és lehetőséget megvonjuk. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: És ha 1

ls zsidó? — Propper Sándor: Szegény Karolin nagymama forog a sírjában! — Elnök csenget.) A törvényjavaslat harmadik része a szellemi pályákon való térfoglalás visszaszorítását mondja ki, negyedik része pedig a gazdasági rész, amely a zsidóságot az ország* nagyvállalataiban a 12, illetőleg 15%-os arányszámhoz juttatja, illetőleg ezt engedélyezi számukra. (Farkas István: Ez aztán nagyon is materialista álláspont! Csak a haszon, a rebach kérdése!) A törvényjavaslat ötödik része felhatalmazza a kormányt arra, hogy a javaslat megszavazása után (Farkas István: Jobboldali bolsevizmus!) rendeleti úton alkothasson módszereket a zsidóság kivándorlásának előmozdítására. Erre az utóbbi módszerre azért van szükség, mert ha a zsidóságot ilyen korlátozásoknak vetjük alá, akkor feltétlenül szükséges, hogv lehetővé tegyük azoknak a rétegeknek kivándorlását, amelyek a kivándorlási lehetőséggel élni akarnak. A liberális korban hozott kivándorlási törvényeink abban a korszakban születtek, amikor a map-yarsáe- százezrei már kivándoroltak pz országból. Akkor a törvényhozás a kivándorlást teljes mértékben megtiltotta és tiltó rendelkezéseket hozott a kivándorlásra való esábításra is. Ekkor már, sajnos, meglehetősen késő volt, mert — mint mondottam — ekkor már több százezer magyar állampolgár, ezek között is színtiszta magyar rétegek, már kivándoroltak Amerikába <Propper Sándor: A feudalizmus miatt!) és Európa más részeibe (FábiáTi Béla: A Felvidék'vándorolt ki! Rutének, tótok! — Vázsonyi János: Köptük sok zsidó! Farkas Tstván: Olvassa el Grünwald Béla könyvét! A magyarokat kiverték, kiüldözték!) az akkori gazdasái és szociális bajok következtében, de kétségtelen, hogy igen nagymértékben a zsidóság gazdasági térfoglalása következtében is. Igen gyakran felvetődött az a kérdés a bizottsági vitában és amióta ez a törvényjavaslat a közélet és a közérdeklődés homlokterében áll, hogy mi lesz a hatása ennek a törvényjavaslatnak, ha törvénnyé válik. (Propper Sándor: Jézus ma nem lehetne kereskedősegéd Magyarországon!) Jobboldalról és baloldalról egyaránt a legellentétesebb véleményekkel találkoztunk ebben a tekintetben, de természetes, hogy ilyen < körülmények között azoknak a hangját hallja meg inkább a társadalom, akik katasztrófával, a legnagyobb megrázkódtatásokkal fenyegetnek és ilyenek elkövetkezését jósolják. Itt a kérdés elsősorban az, hogy mi lesz a magyarság gazdasági, szellemi és társadalmi életével és a második, amit figyelembe kell vennünk, megfelelő tárgyilagossággal, hogy mi lesz a sorsa e törvény után a Magyarországon élő zsidóságnak? (Farkas István: Kijárások, panamák lesznek!) Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, (Farkas István: Pénzzel mindent meg lehet szerezni!) hogy Magyarország a mai Európában meglehetősen védett gazdasági helyzetben van. Az országnak Európával folytatott gazdasági életét és az Európával való vérkeringését megkötött szerződések garantálják, amelyek nem valószínű, hogy megváltoznának e zsidótörvény benyújtásától és egyáltalán nem valószínű, hogy ennek következtében az országot olyan valutáris vagy gazdasági megrázkódtatás érje, amely elviselhetetlenné válnék. (Rupert Rezső: A tények mást mutatnak!) Az ország gazdasági szakemberei és elsősorban vitéz Imrédy Béla volt miniszterelnök úr a mi szemünkben garancia arra, hogy ez így áll és nem máskép. (Propper Sándor: Asszimilálódott vagy nem asszimilálódott? Ez a kérdés! — vitéz Szalay László: Hamis az okmány! — Zaj. — Elnök csenget. — Propper Sándor: Karolin nagymama unokája asszimilálódott-e vagy nem? — Farkas István: Nyolcadzsidó-e vagy nem! — Gr. Festetics Domonkos: Maguk is vonják le a konzekvenciát és a disszidens fajkutatók is vonják le, akkor nem szólunk semmit! — Fábián Béla: Hamis az okmány? Akkor talán vizsgáltassuk meg a bírósággal! Nem? — Rajniss Ferenc: De ragaszkodik Imrédyhez Fábián Béla! — Fábián Béla: Az enyém nem hamis! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Makkai János előadó: A zsidók háttérbeszorulásának következménye azonban nemcsak gazdasági téren fog jelentkezni, hanem kétségkívül a szellemi élet területén is, úgyis mint alkotónak, úgyis mint fogyasztórétegnek, mint a szellemi élet piacának a kiesése folytán. Itt a pótlás céljára a magyar tömegeknek új kulturális demokratizálására van szükség, hogy élni tudjanak azokkal a javakkal, amelyeket a magyar kultúra számukra nyújthat, hogy a javak közelébe férkőzhessenek, hogy számukra, például a munkásság, a kisiparosság számára a színházi kultúra és a könyvkiadás úgy megszervezhető legyen, amint azt ma egyes nacionalista államokban Európában látjuk. (Gr. Apponyi György: Minden államban!) A zsidóság jövője e törvény következtében mindenesetre nehézzé válik, véleményeim szerint azonban korántsem olyan tragikussá, mint ahogy az érdekeltek beállítják. (GrApponyi György: Próbáljon érdekelt t lenni]) Ez a második zsidótörvény a zsidóság szá; mára még igen nagy és széleskörű gazdasági területeket engedélyez és a foglalkozások egész sora marad meg számukra. (Mozgás « szélsőbaloldalon.) E mellett pedig igen érdekesnek tartom azt, amit az egyik szociáldemokrata képviselő úr annakidején kifejtett, hogy ő, aki a dolgozók és a munkások párt

7 ján áll, egyáltalában nem tartja indokoltnak azt, hogy a zsidók miért csak szellemi munkával foglalkoznak és a testi munkát miért hanyagolják el. (Zaj. — Elnök csenget.) A kivándorlás megszervezésével azonban természetesen rendkívül fontos és ezúttal is hangoztatom azt, hogy a zsidó kivándorlást igen nagyvonalúan kell megszervezni és nem szabad itt kicsinyes szempontokat tartani szem előtt, (Propper Sándor: Nyisson kivándorlási irodát! — Zaj. — Elnök csenget.) hanem lehetővé kell tenni, hogy annak a zsidóságnak, araely ki akar vándorolni az országból, ^meg is legyen erre a lehetősége. (Vázsonyi János: A kivándorlókon is akarnak keresni ugyanazok a kijárok, mint a valutasíbereken? —