Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-376

150 Az országgyűlés képviselőházának 37 együtt voltunk a fogságban, éppen úgy akkor is együtt voltunk. (Rátz Kálmán: Na-na!) Majd meglátjuk. (Elnök csenget.) A kunokkal az törtónt, íhogy a tatárok ellen a király fel akarta használni a kunokat és le akarta őket telepíteni az országban, mire a magyar urak egy része, a helyett, bogy kiment volna a (határra védelmezni az országhatárt, a kunok ellen ment és a helyett, hogy az országban hatalmas, egységes haderőt teremtettek volna a kunokból és magyarokból, megtámadták a kunokat. Ezeknek a szörnyű vérveszteségeknek és csatározásoknak idején a gyepüknél, annál a bizonyos Vereckei-szorosnál megjelentek a tatár hadak előőrsei. A magyar urak későn ébredtek tudatára annak, hogy talán mégis jobb lett volna a kunokkal együtt védelmezni a határokat, mint a kunok ellen hadbavonulni. (Mózes Sándor: Ezekkel az urakkal mindig baj van! Most is baj van velük! — Zaj. — Elnök csenget.) Az ország ma is ilyen helyzetben van. Szerény véleményem szerint most nem az volna a kormány feladata, hogy :azi országot darabokra tépje, hanem mindenkit, aki magyarnak érzi magát, aki ezért az országért küzdeni és dolgozni akar, örömmel be kellene fogadni magyarnak, nem pedig kitaszítani a nemzeti közösségből. Nem kellene kitaszítani azokat, akik jóik magyar - katonáknak, akik jók itthon a nemzet gazdasági készségének emelésére. Mert a (háborúhoz az ország belső gazdasági rendje is szükséges azok mellett a csapatok mellett, amelyek a határokat védik. Ma, amikor a legnagyobb mértékben szükség volna a nemzeti egységre, azt tapasztaljuk, hogy itt nem nemzeti egységre, hanem nemzeti erők megbontására törekednek; a nemzeti egység megteremtése helyett arra. törekednek, hogv darabokra téojék a nemzetet. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejártFábián Béla: Tisztelettel kérem beszédidőminek egy órával való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen)! A Ház a meghosszabbítást megadta. Fábián Béla: A törvényjavaslat a zsidókat külön kategóriába akarta sorozni. Először külön képviselőküldési jogot akart nekik biztosítani. Itt azonban maguk a t. urak lis megtorpantak, mert látták, hogy a zsidóknak az általuk nem kívánt külön kasztba tömörítése mit jelent a német és tót nemzetiségűeknél- Erre hoztak egy rendelkezést, amelyben a zsidók közjogaira vonatkozólag először akként rendelkeztek, hogy a zsidóknak már 1867-ben ittlétüket kell bizonyítaniuk, később pedig^ őseikből is és tőlük is születésig bizonyítványt akartak kérni. Ez végeredményben azt jelenti, hogy a zsidókat szégyenpadra ültették; szégyenpadra ültették azzal, hogy választójoguk, igazolásához több kellékre van szükségük, mint más választópolgároknak. Ebben sem őszinte r a törvényjavaslat és nem őszinte a módosítás sem. Ha a javaslat vagy módosítás őszinte akarna lenni, meg kellene mondania, thogy azért vették bele ezt az intézkedést a törvényjavaslatba, mert azt akarják, hogy a zsidóknak ne legyen szavazati joguk. (Gr. Apponyi György: Természetes! Ez a cél!) Ez volna az őszinte Ibeszédl, de, sajnos, ez az őszinte beszéd a törvényjavaslatban ugyanúgy hiányzik, mint a másik oldalon. \ : i '. ülése 1939 március 3-án, pénteken. Tegnap Müller Antal, tegnapelőtt pedig egy másik képviselőtársam beszélt arról, hogy ha ebben az országban egy keresztény embernek hitelre van szüksége, az a pénzt nehezebben kapja meg, mint ahogy egy zsidó kereskedő vagy iparos megkapja. Ez volt az egyik, amit mondtak. A másik pedig, amit állítottak, az volt, hogy egy zsidó az ipari és kereskedelmi életben jobban boldogul. Tiszteletteljes tudomásom szerint ebben az országban vannak bankok, amelyeknek egyetlenegy zsidó igazgatójuk, tisztviselőjük és szolgájuk nincsen, s kérdem: azok olcsóbban adják a pénzt, mint a zsidó bankok? Vagy a keresztény iparvállalatok olcsóbban adják az árut a keresztény kereskedőknek, mint a zsidó kereskedőknek? (Mózes Sándor: A nagytőke egyforma: profitéhes!)^ En is ezt mondom. Egyúttal kérdem: a munkásokat jobban fizeti a keresztény gyáros, mint a zsidó gyáros? A szociális intézkedések jobbak a keresztény gyárosnál, mint a zsidó gyárosnál? Igazságtalan tehát t. képviselőtársaimnak az az indokolása, amelyet a javaslat mellett felhoznak, azt mondva, hogy a bankokat azért kell keresztény kezekbe venni, mert a keresztény kisember nem tud pénzhez jutni. Ismerek igen kitűnő keresztény bankokat, amelyek nagyon jól el vannak látva alaptőkével és tartaléktőkével: méltóztassék megpróbálni, hogy azoknál nem ugyanazok mellett a feltételek mellett kaphat-e a zsidó és a keresztény pénzt, mint amilyen feltételek mellett kaphat a zsidó bankoknál? Nem igazságos az sem, amit a Felvidék kérdéseiről mondanak. Amikor kifelé beszélnek a t. magyar államférfiak, akkor azt mondják, hogy 1,100.000 magyart kaptunk vissza a Felvidéken, amikor pedig idebent beszélnek, akkor azt mondják, hogy 80.000 zsidót kaptunk vissza a Felvidéken. Az a zsidó vagy magyarnak számított a nemzetközi tárgyalásokon, és akkor idehaza is annak számítson, vagy ha nem számított magyarnak, akkor az uraknak nem kellett volna arra hivatkozniok, hogy ez a 80.000 zsidó ugyanolyan magyar, mint a többi egymillió. Olvasom az egyik oldalon, hogy Munkácson a lakosság 84%-a magyar, a másik oldalon pedig hallom, hogy a lakosság 54%-a zsidó. Amikor arról van szó, hogy Munkács magyar, akkor a lakosság 84%-a magyar, amikor pedig arról van szó, hogy Munkács zsidó, akkor a lakosság 54%-a zsidó. Vagy 84%-a magyar, vagy 54%-a zsidó. Az 54% zsidót méltóztassék magyarnak számítani, vagy ne méltóztassék magyarnak számítani, de ne méltóztassék a statisztikába benesi szellemet belevinni. (Rajniss Ferenc: El kell menni, meg kell nézni!) En elhiszem a 84%>magyart és az 54% zsidót, de akkor kénytelen vagyok elhinni, hogy az 54% zsidó is magyar. Nem lehet tehát az egyik oldalon, amikor rossz nekem, azt mondani, hogy a zsidó nem magyar, a másik oldalon pedig azt mondani, hogy a zsidó magyar. (Rajniss Ferenc: Vannak ilyen rejtelmes dolgok!) Vannak. Nem akarok más rejtelmekre hivatkozni a magyar politikai életben. Nem lehetséges az, hogy itt hivatkoznak arra, hogy a forradalomban hány százalék zsidó vett részt, de arra nem hivatkoznak, hogy a Váry Albert által összeállított statisztika szerint az ellenforradalom áldozatai között 7% zsidó volt, tehát 2%-kai több zsidót akasztottak az ellenforradalom alatt, mint amennyi a zsidók országos arányszáma volt.