Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-372

Az országgyűlés képviselőházának 372. ülése 1939 február 2h--ên, pénteken. a zsiemeltek az elmúlt időkben. Idetartozik dosag messianizmusa, amely köztudomás szerint kulon jelensége a zsidóságnak s amely a f^»kortól egészen az újkorig fennállt, csak különböző tormákban. Az tehát, hogy a zsidó sag faj, nem kétséges. (Fábián Béla: Ki lehel term egy fajból?) Meg lehet állapítani, hogy ezzel szemben: a zsidóság vallásként való felfogása a római birodalomnak abból a korszakából származik, amikor Róma érintkezésbe lépett a zsidósággal. A római világbirodalom akkor már teljesen internacionális volt, három világrészen uralkodott és a fajt, a népet mint olyat, nem tartotta fontos princípiumnak államalkotása es közfelfogása szempontjából. (Farkas István: Ez is téves megállapítás!) • Kétségtelen, hogy a zsidóság Magyarországon már az elmúlt évszázadokban, sőt a nagyon messze múltban is feltalálható faj és népcsoport. A. zsidó történetírók egyike-másika azt állítja, — erre csak röviden akarok kitérni — hogy a zsidóság egyes rétegei már jelen voltak a honfoglaláskor, sőt bizonyos zsidó rétegek a honfoglaló magyarokkal együtt jöttek be. (Vázsonyi János: Ez is hűn?) A hazai, zsidóság egyik legjelentékenyebb történetírója, Kohn Sámuel szintén azt állítja, hogy a ^ honfoglaláskor kétféle zsidóság volt található ebben az országban, egy ottlakó és egy bejött. Ezzel szemben az igazság az, hogy a zsidóságnak minden olyan történelmi műve, amely a diaszpórában Íratott s amely a zsidóságnak ( a többségi fajhoz való viszonyáról, múltjáról és helyzetének kialakulásáról akar véleményt mondani, apologetikus jellegű: a zsidóság védelmét szolgálja és igyekszik a zsidóság történetét és múltját úgy beállítani, hogy a zsidóság a legnagyobb mértékben idomult a többségi néphez. A történetkutatásnak az utóbbi fél évszázadban új és új, módszerei születtek és ezek a módszerek tökéletesen bizonyítják azt, hogy a zsidóságnak a honfoglaláskori magyarsággal való együttélése és jelenléte teljesen lehetetlen, így a történetkutatás legszámottevőbb módszere, az összehasonlító nyelvészet megállapítja, hogy a magyarságnak vannak török, perzsa, sőt talán jövevényszavai az árja nyelvek által gyakorolt behatásokon kívül, zsidó elemek viszont egyáltalán nem találhatók a honfoglaláskori magyar szókincsben. (Vázsonyi János: Héber szavak nem találhatók? Nem igaz! — Zaj half elől. — Fábián Béla: A maiban sem? — Rupert Rezső: Pedig évszázadok óta mégis csak együtt éltek! — Elnök csenget.) Ha tehát a magyarság akkor együtt élt volna a zsidósággal, akkor feltétlenül lettek volna zsidó jövevényszavak az akkori magyar szókincsben. A zsidó jövevényszavak az irodalomban, a színházban s a társadalmi zsargonban bizony csak a XX. században jelentek meg. (Fábián Béla: Téved a képviselő úr! Olvassa el Harsányi Zsoltoti — Zaj. — Vázsonyi János: Éppen az ellenkezője az igaz! — Elnök csenaet.) Kétségtelen tény az, hogy a zsidóság első nagyobbarányú települései Magyarországon csak a keresztesháborúk korára nyúlnak vissza. (Fábián Béla: Ugyan! Ugyan kérem! Már Szent László törvényt hozott róluk! — Zaj. — Gr. Festetics Domonkos: Micsoda zsidó iskola van odaát!) A zsidóságot a keresztesháborúk idejében Nyugaton üldözték és így nálunk sok telepedett le közülük. (Zaj és ellenmondások balfelől.) A történelem tanúsága szerint első Árpádházi királyaink éles különbséget tettek a zsidóság és a többi letelepült idegen és nem keresztény elemek között. Amíg a zsidóságot zárt településre kötelezték, illetve teljesítették azt a kérését, hogy zárt településekben éljen, addig (Fábián Béla: Ez nem igaz!) a többi nem keresztény elemeknek úgy, mint a mohamedánoknak, izmaelitáknak, szerecseneknek és böszörményeknek, (Rupert Rezső: Szerecseneknek?) nem engedték meg, hogy zárt településben éljenek és egyenesen kötelezték őket a keresztényekkel való összeházasodásra. (Fábián Béla: Ez sem igaz! — Vázsonyi János: Hol vannak a szerecsen leszármazottak? — Farkas István: Elkeveredtek! — Elnök csenget.) A zsidóság jelenlegi közéleti hatása és azoknak a bajoknak gyökerei, amelyeket zsidókérdés néven foglalunk össze, azonban későbbi korra: a liberalizmus korára vezethetők viszsza. (Zaj és ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Magyarországon nem is volt liberalizmus!) A XVIII. és XIX. század fordulóján készült az első olyan statisztika Magyarországon, amelyet tudományos szempontból megbízhatónak lehet nevezni és ennek a statisztikának tanúsága szerint a magyar birodalom területén akkor körülbelül 112.000 zsidó élt. Ez a 112.000 főnyi zsidóság körülbelül 110—120 év alatt, azaz pontosabban az utolsó nagymagyarországi népszámlálásig, 1910-ig 1 millióra szaporodott. (Vázsonyi János: Sok antiszemita ősei benne voltak ebben a számban! — Fábián Béla: Azok később vándoroltak be! Azok még 1867-ben sem voltak itt! — Farkas István: Amerikába szöktek egy kis pénzzel! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) A zsidóság ennyi idő alatt tehát számbelileg nyolcszorosára szaporodott s ilyen mértékű szaporodást ennyi idő alatt egyetlen nép, egyetlen társadalmi réteg, egyetlen faj sem mutat fel. (Fábián Béla: 1848-ban 20.000 magyar zsidó honvéd volt!) Kitűnik ebből, hogy a zsidóság nem természetes úton szaporodott egy évszázadon át eme számának nyolcszorosára, hanem mértéktelenül nagy bevándorlás útján. A zsidóságnak ugyanis ebben a korszakban az osztrák-magyar monarchia keretében Ausztriával való együttélésünk és közös pénz- és vámrendszerünk következtében különösen meg volt a gazdasági lehetősége arra, hogy Magyarországon letelepedhessék s e mellett a lengyelországi és oroszországi zsidó rezervoárok közelsége ugyancsak könnyű lehetőséget nyújtott a bevándorlásra. A zsidóság bevándorlása annál is inkább lehetségessé vált ebben a korszakban, mert Magyarországon a múlt század közepe táján kezd átalakulni az extenzív mezőgazdaság intenzív mezőgazdasággá, az ipar és a városiasodás kifejlődik — nem a zsidóságnak tömeges beözönlése előtt vagy után, hanem azzal párhuzamosan •— és így a zsidóság e miatt is nagyo'bb lehetőséget nyer az elhelyezkedésre. Ugyanakkor a zsidóság bizonyos meghatározott okok következtében a magyarsággal szemben hatványozottabban t életlehetőséghez jut. Ilyen ok elsősorban a német nyelv ismerete, azután a nemzetközi összeköttetések,^ a zsidóság kétezeréves városi kultúrája és városi életmódja. Gazdasági téren úgy érvényesültek, hogy a kapitalista fejlődés idején, a kiegyezés korában ők hozták Magyarországra a kapitalista lehetőségekkel megáldott magyar földre a külföldi tőkét, (Rupert Rezső: Ez is baj? Bárcsak most is hoznák!) a külföldi tőkegyüj^ { tés eredményét, végül a liberális parlamenti