Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-375

Az országgyűlés képviselőházának 375. jog értelméében az állampolgárságot, az illető­séget mindig az atyának a jogállása szabja meg, s motst ez a törvény beiktatja a szülők, illetőleg nagyszülők lakásának, illetve születé­sének igazolását. Nincs ennek semmi más ér­telme, csaik az az egy, hogy leszállítsa, lecsök­kentse a zsidóvallásu magyar állampolgárok jogát. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Csak kötelesség, jog nélkül! — Buchinger Manó: Es mellékesen lecsökkentse a választók számát is. — Zaj.) Az előadó úr egy módosítást nyújtott be. Ez a módosítás úgy szerepelt a köztudatban, mint enyhítés. Ebből egy szó sem igaz! (Fel­kiáltások balfelől: Hol az előadó úrf — Zaj.) Mi van ebben a módosításban?^ Változatlanul fenntartja az eredeti rendelkezést, azt, hogy a zsidó vagy zsidónak tekintendő keresztény ma­gyar állam/polgár a választójog egyéb feltéte­lei mellett köteles igazolni 1867-ig visszame­nőleg állandó ittlakását saját magának, vagy szüleinek vagy nagyiszüleinek. Ebben a módosításiban tulajdonképpen még egy sú­lyosbítás történt, mert a generális szabály mellé bevették azt, hogy az állandó lakáson kívül a születés tényét is igazolni kell. Fel­állítottak egy vélelmet, — és ez lenne a köny­nyebbség — nevezetesen azt, hogy ha négy hónapon belül választás lesz, akkor az illető­nek csak a születés tényét kell igazolnia. Azt kérdezem, hogy az után, mi 1867 óta itt az or­szág területén történt, lllehet-e ezt igazolni? (Zaj a szélsőbáloldalon.) Az igazságügytminisz­ter úr azt mondta a bizottságban, hogy • ezt tanukkal is lehet igazolni. (Derültség a szélső­baloldalon.) Nevezetesen, ha nincsenek iratok, nincsenek anyakönyvek, akkor ezt tanukkal lehet igazolni. (Derültség és zaj a szélsőbal­oldalon. — Bródy Ernő: Százéves tanú. Matu­zsálem!) Tanukkal igazolni a maga születését vagy szüleinek, vagy nagyszüleinek születési tényét tszáz évre visszamenőleg. (Beniczky Elemér: Tanú van mindig! — Bródy Ernő: A kriptában vannak a tanuk!) Most legyen szabad megállnom e mellett a négy hónap mellett. (Rupert Rezső: Szánal­mas!) Mit jelent ez a négy hónap? Azt jelenti lényegileg, hogy a kormány azt hiszi, hogy négy hónapon belül a jogorvoslati idő beillesz­tésével keresztül tudja vinni a névjegyzéknek olyan változtatását, hogy a már érvényes név­jegyzékben a zsidóknak tekintendő választók igazolni fogják maguknak, szüleiknek, nagy­szüleiknek 1867 előtt való itteni állandó laká­sát és születését. Ez teljes képtelenség. Nem is foglalkozom vele, olyan abszurdum. (Bródy Ernő: Hol a jogorvoslat a törvényben?) De nézzük most azt, mi történik négy hó­nappal megelőzően, ha választás lesz? Mert azt hiszem, ezzel is foglalkozni kell most már a törvényjavaslat rendelkezése alapján. Mi törté­nik ebben az esetben? (Egy hang a szélsőbalol­dalon: Erre készült a javaslat!) Akkor csak azt kell igazolni, hogy 1867 előtt itt született az a szegény aggastyán vagy szülei itt születtek, itt született apja, anyja vagy nagyapja, nagy­anyja. Azt kérdezem, hol fogja ezt igazolni, ki előtt fogja igazolni? Ha holnapután feloszlat­ják a Házat, ki előtt fogja igazolni? A válasz­tási elnök előtt fogja igazolni? És kinek kell igazolnia? Mindenkinek, aki gyanús? Mert hi­szen az csak természetes dolog, nem elég az, hogy valaki odajön és igazolia, hogy keresz­tény. (Bródy Ernő: Szégyen!) Mindenkit, aki a választási elnök előtt gyanús lesz, felhívnak majd arra, hogy igazolja ezeket a körülménye­KÉPVI'SELŐHÁZI NAPLÓ^JÍXII. ülése 1939 március 2-án, csütörtökön. 123 ket és hiába fogja mondani, hogy ő keresztény, azt mondják majd rá: lehet, hogy keresztény, de hátha zsidónak tekintendő keresztény és akkor választójoga tekintetében neki tovább­nienő igazolást kell nyújtani. (Bródy Ernő: Minden választójogosult elmehet egészen a Közigazgatási Bíróságig! Csak a zsidó vogel­frei! — Rupert Rezső: Itt vagyunk a nagy nyomorúságban és ilyen dolgokkal kell foglal­kozni! — Bródy Ernő: Ide süllyedt a magyar törvényhozás! — Vázsonyi János: Vagy Őrült­ség, vagy gazság! — Egy hang a szélsőbalol­dalon: Vagy mind a kettő!) T. Ház! Mindezt megkívánják attól a zsidó­tól, akit ugyanakkor kizárnak a megélhetés majdnem minden lehetőségéből. Nem azt mondják neki: ha tudod igazolni ezeket a lehe­tetlen körülményeket, akkor te telj es jogú ál­lampolgár leszel, kenyeret kereshetsz, nem le­szel kizárva a föld vételéből, nem leszel ki­zárva a közhivatalokból. Nem! Csak azt az egy jogot fogod megkapni, hogy mehetsz és szavaz­hatsz. (Propper Sándor: A kormánypártra szavazhat!) Én magam azt mondom, ne menje­nek el szavazni. (Elénk felkiáltások a szélső­baloldalon: Ügy van! Ez a helyes! — Vázsonyi János: Fütyülünk rá! — Zaj. — Elnök csenget.) Ne menjenek utána; ha ebből a törvényjavas­latból törvény lesz, akkor inkább ne éljenek a választójogukkal, (ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon. — Rupert Rezső: Teljesen helyes! — Buchinger Manó: Politikai csalás az egész!) minthogy ezen a megalázáson menjenek ke­resztül. T. Ház! Ezekután rátérek a kérdés emberi és gazdasági vonatkozásaira. Mindezeken az elvi aggályokon túlmenően ezeket tartom a legfontosabbaknak. Ennél a fejezetnél legyen szabad az igen t. miniszterelnök úr két kijelen­tését mottónak alkalmaznom. Egyik kijelenté­sét rádiószózatában mondotta. (Halljuk! Hall­juk!) Azt mondotta Teleki Pál gróf miniszter­elnök úr (olvassa): »Megértem mindenkinek baját. Nincs Magyarország lakosságának az a rétege, kor, vallás, nemzetiség, foglalkozás szerinti csoportja, amelyben személyes > ba­rátaim ne lennének. Szeretném mindenkinek kívánságát teljesíteni, mindenkit jólétben, megelégedettségben látni és nem rajtam fog múlni, ha ez lassan megy és nem tudjuk gyor­san elérni.« A miniszterelnök úr még egyszer vissza­tért erre a gondolatra, amikor az államnak a társadalom minden rétege sorsának megjaví­tására irányuló feladatáról szólott és a kö­vetkezőket mondotta (olvassa): »Neveljük ön­magunkat erre a feladatra, igyekezzünk meg­látni a jogok helyett a kötelességeket és ak­kor kölcsönösen több jogot fogunk egymás­nak adhatni, mint ha egymás jogainak a meg­nyirbálásával próbálunk társadalmi egyen­súlyt teremteni«. Meg kell mondanom, t. Ház: úgy, mint az első javaslat, ez a javaslat is a társadalmi egyensúlyt és igazságot nem ezen az úton ke­resi, amelyet a miniszterelnök úr megjelölt, hanem éppen megfordítva: az emberi alapjo­gok megcsorbításával és elvételével. (Bródy Ernő: Ugy van! Ügy van!) Ez az a kérdés, amelyet becsületesen fel kell vetni és amely­lyel becsületesen szembe kell szállni, mielőtt valaki ezt a javaslatot megszavazza vagy mi­előtt ezért a javaslatért lelkesedik. Fel kell vetnünk azt a kérdést, mi lesz annak a több mint félmillió zsidó magyar állampolgárnak vagy zsidónak tekintendő keresztény magyar állampolgárnak a gazdasági helyzete, ha ez a 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom