Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-375

Az országgyűlés képviselőházának 375. 6-án, az akkori nemzeti egység pártja nagygyűlést tartott. Ezen a nagygyűlésen Imrédy Béla volt miniszterelnök úr volt a nagy szónok és ebben a beszédében a miniszterelnök úr nyiltan kijelentette, hogy az 1938:NV. t.-cikkel és annak végrehajtásával ennek a kérdésnek jogi szabályozása lezáródott. (Gr. Sigray Antal: Hányadikán?) 1938 szepetmber 6-án. — És mi történt rá hat hétre vagy két hónapra? Ugyancsak Imrédy Béla volt miniszterelnök úr teljes vehemenciával bedobta ezt a kérdést a magyar közéletbe és centrális problémájává tette egész társadalmi és politikai életünknek. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó: Akkor még azt hitte, hogy a Geburtsschein rendben van.) De miiyen változott formában! Amíg az első törvényben egy pozitív gondolatot akart a törvényhozás megvalósítani, — ismétlem, ha általam nem helyeselt eszközökkel is — a keresztény ifjúságnak elhelyezését, addig a volt miniszterelnök úr agitációjában és javaslatában ez a gondolat már teljesen elsikkadt. Itt már nem arról van szó, hogy a zsidóság gazdasági pozícióját kell még fokozottabb mértékben korlátozni, itt bántó, sértő formában fajháborúra indíttatott meg a magyarországi zsidóvallású állampolgárok ellen. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Rupert Rezső: Sőt, saját vérei ellen!) Deklarálták, hogy ezek a magyar állampolgárok alacsony értékű, asszimilálódásra képtelen, de az asszimilálódás tekintetében nem is kívánatos fajhoz tartoznak. Félmillió magyar állampolgárral szemben a fajteória alapján háború indult meg, amely ezt a félmillió magyar állampolgárt nemcsak fizikailag, de erkölcsileg is halálra ítélte. Az igen t. volt miniszterelnök úr javaslatot nyújtott be 1938 december 23-án. Ez a javaslat — és ezt most már nemcsak én mondom, mondotta Eckhardt t. képviselőtársam, mondotta a kereszténypártnak tisztelt illusztris szónoka is — megbontotta a családot, megbontotta a nemzet közjogi egységét, felállított tételével szembekerült a kereszténység alapgondolatával, megtagadta az egységes nemzeti állam gondolatát, amely fajra, felekezetre, nemzetiségre egyenrangú polgárok gondolatára van felépítve, ugyanakkor pedig megbontotta a nemzetben létrejött csodálatos lelki harmóniát. T. Ház! De a történelmi felelősség szempontjából is fel kell idéznem azt az időt, amikor ezt a javaslatot az igen t. volt miniszterelnök úr bedobta a magyar közéletbe. Amikor a történelmi sors úgy hozta magával, hogy ez a nemzet egy mindnyájunk által álmodott, de valóra válásában bizonyos kételyekkel nézett nagy eseményt hozott számunkra, a Felvidék egy részének visszacsatolását, ezen a nemzeten csodálatos lelkesedés, lelki összeforradás, hazafias együttérzés lett úrrá (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és a volt miniszterelnök úr akkor dobta bele ezt a kérdést a magyar közéletbe, amikor valamennyien éreztük, hogy e mellett a nagy lelki harmónia mellett megfeszített munka szükséges, mert ugyanakkor a gazdasági problémáknak is egész sorozata elé került a nemzet. Készen állott a nemzet a milliárdos vagyonváltság után újabb erőfeszítésekre, hogy ezeket a feladatokat el tudja látni. Valamennyien éreztük, hogy nem felvidéki minisztérium útján, hanem valóságos gazdasági, társadalmi kötelékekkel létrehozott egységgel kell szoros kapcsolatot teremteni az anyaország és a visszacsatolt új részek között. Azt kellett volna, hogy a vállalatok megindulKÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ XXII. 1 ülése 1939 március 2-án, csütörtökön. 115 janak és új fiókvállalatokat létesítsenek, hogy felvegyék a kereskedelmi kapcsolatokat. (Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Abban az időpontban, — hogy most már a keresztény ifjúság elhelyezéséről beszéljek — amikor a sors kegyéből mód nyílt arra, hogy az arra való, végzett, munkát akaró keresztény ifjúság egy jelentékeny részét éppen a szellemi munkanélküliség megszüntetésével el tudjuk helyezni. Lehetetlen ezeket a tényeket meg nem állapítani, mert én meg vagyok győződve arról, hogy előbb-utóbb a felelősség kérdésével kapcsolatosan ez az eset és helyzet még vizsgálat tárgya lesz. Mindezt abban a pillanatban tettük, amikor a trianoni békekötés után a nemzet végre elindulhatott volna hivatásának új útján, hogy megvalósítsa a régi szentistváni birqdalmat. És ekkor bontottuk fel a nemzet közjogi egységét, ekkor bontottuk meg a család egységét, ekkor hoztuk válságba egész gazdasági életünket, ekkor bontottuk fel azt a politikai egységet, amely addig fennállott, ekkor vittünk bele a társadalomba olyan izgató anyagot, amely már nemcsak egyéneket állít szembe egyénekkel, hanem ugyanazon a családon belül is családtagokat állít szemben családtagokkal. (Bródy Ernő: Apát a fiúval!) Azt kell kérdeznem, miért volt minderre szükség? Itt van előttünk ez a javaslat és ennek az indokolása. A Javaslat indokolása azt mondja, hogy nagy változás állott ibe az első zsidótörvény meghozatala óta és az előadott tények alapján azt kell mondanom, hogy 1938 szeptember 6-ika óta is. Mi volt ez a nagy változás? Az indokolás azt »mondja, hogy Magyarország szomszédságában erélyes intézkedések történtek a zsidók kiszorítására; egy kétszázmilliós állam-blokk lépett arra az útra, hogy a zsidóságot kiszorítsa az állam keretei közül. Ez egyszerűién nem igaz. Nem igaz a kétszázmilliós blokk, nem igaz az sem, hogy sok állam lépett erre az útra. Ezen (az_ úton megmaradt Németország, ami azonban igazán nem lehetett meglepetés azok számára, akik olyan lelkesen tanulmányozták már megelőzően is a német viszonyokat. (Rupert Rezső: Ez így volt már laz első zsidójavaslatnál is!) De ha így lett volna, akkor is végre mi problémáinkat csak belső szempontjaink szerint rendezhetjük. Az a körülmény, hogy más országokban hogyan történik a rendezés, reánk nézve, a mi különleges viszonyaink között, igazán nem lehet döntő és elhatározó indok. Hol vannak iazok az államok, amelyek ilyen intézkedéseket tettek? Hallottunk Jugoszláviáról. Nem igaz! Hallottunk Lengyelországot. Nem igaz! Hallottunk Romániát, ahogy egy előzetesen történt kísérlet után éppen visszafelé fejlődött az ottani agitáció. Kérdezem, t. Ház, lehet-e ilyen indokolással egy ilyen kérdést, amelyről f az előző kormány tagjai maguk is megállapítják, hogy az ország érdekeit veszélyeztető mérgező anyagot jelent, lelkiismeretlenül újra beledobni a k ö zvél eménybe ? Volt egy másik indokolás is, nevezetesen az, hogy az előző törvény a végrehajtás során nem bizonyult eléggé átfogónak és hatályosnak. Nem tartom szükségesnek, hogy ezzel az argumentummal foglalkozzam, mert már az előbb utaltam ennek a beállításnak a helytelenségére. T. Ház! De van egy harmadik argumentum is, amely a történelem nagy adományát, a Felvidék egy részének visszaszerzését ál18