Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-374

06 Àz országgyűlés, képviselőházának S'?. e párt feloszlatásának a körülményeit. Kik voltak a legbűnösebbek? Az internáltak, akiket kivittek Kistarcsára és akik jelenleg ott magasfeszültségű árammal körülvetten tartózkodnak? Elsősorban az illavaiak voltak, például Maczák János hadnagy, akire felhívom a honvédelmi^ miniszter úr figyelmét, mert jelenleg is tényleges katonai szolgálatot teljesít s akinek Munkácson letépték a lábáról a körmeit. A Rajkay Lászlók, a Laky Lászlók, a Németh Endrék, akik mind, egytőlegyig megtették a kötelességüket és elmentek Illavára. (Gr. Festetics Domonkos: Héjjas Ivánról is beszéljünk és a rongyos gárdáról! A rongyos gárdáról nem beszélnek!) Ady Endre megírta, hogy aki a nemzetért megteszi a kötelességét, azt nálunk »hazafias árok fogadja«. Ady Endre még nem ismerte a belügyminiszter urat, (Élénk derültség.) mert nálunk nem hazafias árok, hanem internáló tábor és toloncház fogadja azokat, akik a nemzetért megtették a kötelességüket. (Ügy van! balfelől. — Felkiáltások a jobboldalon: Nem azért!) És akik vannak még? Természetes, hogy csupa suhanc. (Mozgás.) Például suhanc Brinzey György nyugalmazott vezérkari százados, vitéz Gál Csaba műszaki tanácsos, emléklapos hadnagy, aki háromszor sebesült, három évig volt kint a fronton, aki kerületi vitézi hadnagy. Beviszik az internáló táborba kihallgatás nélkül és öt nap múlva — tegnap délután — kidobják az internáló táborból ugyancsak kihallgatás nélkül. Sejtelme sincsen róla, miért volt öt napig bent Kistarcsán. (Csoór Lajos: Álmodta az egészet! — Elénk derültség.) Es még például Kozmovszky Tibor, aki nyilvánvalóan szintén suhanc, az Országos Kaszinó tagja, Cambridge-ben és a Sorbonne-on végzett emléklapos huszárhadnagy. (Zaj a jobboldalon.) Ki sincs hallgatva, senki sem tudja róla, hogy miért van ott. Beviszik a titkáromat, találnak nála — tudják mit? — két Szálasi fényképet, két autózászlót és négy levelet, amelyben négy szerencsétlen magyar munkás munkát kér tőlem. Nem tudom a nevüket, mert a leveleket lefoglalták. Belügyminiszter úr, én kerestem volna nekik munkát, kerestesse ellő a leveleket és adjon munkát legalább ennek a négy szerencsétlen embernek. (Zaj a jobboldalon.) Hogyan mentek azonban végbe a házkutatások? Először is azt mondták, hogy titkos listákat találtak. Belügyminiszter úr es t Ház, nem találtak semmit, sem titkos listát, sem semmiféle más listát. Egyáltalán nem találtak semmi kompromittálót. (Az elnöki széket Darányi Kálmán foglalja el) De hogyan folytak le a házkutatások, belügyminiszter úr? Ügy, hogy elmentek például Szálasi Ferenc menyasszonyához, egy úri hölgyhöz és ott a képek sarkától a kis kertkapuig mindent átvizsgáltak. T. Ház és t. belügyminiszter úr, kérdem: mit találtak a menyasszonynál? Talán találtak Szálasi-fényképet? Tőle is elkobozzák? Talán őt is meg fogják büntetni, mert azt meri kérni a Jóistentől, hogy éljen Szálasi? Belügyminiszter úr, ez nem volt rendes dolog, ez lovagiatlan dolog volt és nem illett egy magyar gavallérhoz. . ülése 1939 március 1-én, szerdán. De miért üldözik Szálasi Ferencet? Leveleket tudnék felmutatni igen előkelő állású uraktól... (Felkiáltások a jobboldalon: Olvassa fel! — Zaj.) A miniszter úrnak rendelkezésére fognak állani. (Felkiáltások: Tessék felolvasni! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Hubay Kálmán: T. Ház! Csak egyet akarok meg mondani. Céloztam már arra, hogy a Magyar Elet Mozgalma a legutóbbi időkben tárgyalni akart Szálasi Ferenccel. (Felkiáltások a jobboldalon: Ki?) A szegedi Csillag-börtönből nem lehet csak úgy levelezni, mint egy szanatóriumból, ott cenzúrázzák a leveleket. Itt van egy levél, rajta van a cenzúra bélyegzője^kelt február 19-én. Szálasi Ferenc írta a hozzátartozóihoz és ha a cenzúra engedélyezte azt, hogy ez a levél kijöjjön, akkor a cenzúrának tudomással kellett bírnia arról, hogy mi volt ennek a levélnek az előzménye. (Halljuk! Halljuk!) Azt írja Szálasi Ferenc a cemziura engedélyével, tehát annak a tényezőnek az engedélyével, aki tudja az előzményeket (olvassa): »Incze Antal Mém. főtitkár miért keresi a lehetőséget a velem való tárgyalásra? Es mi tárgyalnivalója van neki énvelem? Vagy nekem ővele? Különösen mai helyzetemben? Nem szeretem a nagy hangon való vállveregető kijelentéseket. A Mém. főtitkárt nyugtasd meg, hogy nem fog alkalmat kapni a velem való tárgyalásra, legalább is addig nem, amíg az intézetben vágyóik. Bizalmas tárgyalásra nem adnak engedélyt, az természetes is. Még Mém. főtitkároknak sem, lm akármennyire is akarnának közvetíteni.« Szálasi Ferenc tehát keményebb és gerincesebb magyar volt, mint az a Mém. főtitkár, aki nem tudom, kinek t a megbízásából, politizálni akar a 9323-as számú fegyenccel. (Zaj. — Elnök csenget.) Először tehát közvetítést próbáltak az állami és társadalmi rend felforgatásával vádolt 9323. számú fegyenccel, azután február 19-én kerek visszautasításban részesültek és erre február 23-án betiltották a pártot. Kérdezem én, t. Ház, ki örült ennek a betiltásnak? Elsősorban örült a magyarországi zsidóság. Méltóztassanak elolvasni az Uj Magyarság tegnap reggeli számát. (Fábián Béla: Az a zsidók hivatalos lapja. —Derültség.) Azt írja, hogy felháborodottan látják a zsidó sajtó hangjának a megváltozását. Bizony, t. Ház és t. kormánypárt: a hang megváltozott. Minden okuk megvan rá a zsidóknaik, hogy megváltoztassák a hangot. A hungarista mozgalmat betiltják, a Magyarságot betiltják, a zsidótörvényből lassanként már csak a módosítás marad meg. (Ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Ha én az a bizonyos keleties színezetű zsidó publicista volnék, rövidesen megint megírnám cikkemet azzal a gőgösen büszke cíimimel, hogy: Virrad! (Fábián Béla: Virradat!) Es kik örülnek a hungarista mozgalom betiltásának? Elsősorban természetesen a szociáldemokrácia. Olvassák el a Nemzeti Újság vezércikkét, amely azt mondja, hogy sürgősen be kell tiltani a szociáldemokrata pártot, mert a hungarista mozgalomba szervezett munkástömegek vissza fognak menni a marxizmushoz. (Felkiáltások a jobboldalon: Tudjuk! — Péchy László: Egy fajta ez, kérem!) Bizony félő, hogy a kedves magyar munkástestvérek, akik végre nemzeti alapra helyezkedtek, most me' gint bele fognak hullani a marxizmus kar-