Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-374

92 Az országgyűlés, képviselőházának B7U oldalon; Világos.) Kijelentem, hogy ez egyoldalú sértés reánk nézve, (vitéz Várady László: Ez meg egyoldalú beállítás.) Megállapítom, hogy ez sértés és súlyos gyanúsítás is, amit a miniszter úr a hatalom birtokában megtehetett azért, mert ezzel szemben retorzióval élni nem tudhattam. Elvégre nem provokálhattam e miatt a miniszter urat, mert hiszen ez végeredményben politikum. Kérdem tehát, hogyan jutok én azért elégtételhez, hogy a miniszter úr minket igazságtalanul, valótlan adatokra támaszkodva meggyanúsított. Ezt kérdezem én. A pártomat tehát feloszlatta. Hangsúlyozom azonban, hogy az a körülmény, hogy mi bent voltunk a Nemzeti Szocialista Párt Hungarista-mozgalomban, még nem lehet elég indok arra, hogy örökre kizárjanak bennünket a politizálásból. Itt masrÖl van szó. Minden áron meg akarja a belügyminiszter úr akadályozni azt, hogy a választásokon ez az óriási tábor egyáltalán indulni tudjon. (Elénk derültség és ellenmondások a jobboldalon. — Peyer Károly: Es ist nicht gefährlich!) Nagyon jól tudjuk, hogy azóta megjelentek a táborunkban különféle kiküldöttek, akikről majd szó lesz. Tudjuk, hogy sakálok és egyebek ólálkodnak a tábor körül. (Elénk derültség. — Gr. Festetics Domonkos: Mókusok is? — Nagy zaj. — Mojzes János: Csodaszarvas, rinoeerosz, sakál!) Ki kell jelen- • tenem. hogy a miniszter úrnak az a törekvése és rendelkezése, hogy egyáltalán meg akarja akadályozni azt, hogy ezek a milliós tömegek (Derültség.) a magyar politikai életben tovább részt vegyenek, törvény- és alkotmányellenes. Amit pedig velem szemben csinál, az egyben mentelmi jogom megsértését is jelenti. (Felkiáltások a jobboldalon: No, no!) Ezt bejelentettem és erről még majd tárgyalunk. Megemlítem még, hogy ebbe a milliókat számláló pártba. (Élénk derültség. — Felkiáltások a jobboldalon: Milliókatf — Peyer Károly: Abból áll az egész párt, hogy így linkelnek! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Rátz Kálmán: Az megtörténik a legelőkelőbb és a legkonstruktívabb pártokban is, — hogy beférkőznek oda nem való elemek. (Felkiáltások a jobboldalon: Például KenyeresKaufmann!) Még az talán nem is a legrosszabb volt. Ebből nem lehet olyan konzekvenciákat levonni, hogy törvényen kívül helyezze ennek a hatalmas és ízig-vérig hazafias mozgalomnak a vezetőit a t. túloldal, illetve a miniszter úr. Bármilyen furcsa, mégis appellálok az önök lelkiismeretére és férfiasságára, ítéljék meg azt, hogy e miatt ki lehet-e zárni a politikából embereket örökre, lehet-e e miatt feddhetetlen, európai nevű tudósokat, vitézeket, vitézi hadnagyokat, törzstiszteket, vezérkari tiszteket internálni? Lehet-e betörni magánlakásokba bírói végzés nélkül? Rátörnek emberekre, házkutatást tartanak, magántulajdonuktól megfosztják őket és elhurcolják internálótáborba, a nélkül, hogy tudnák, hogy hová vitték őket. Ott falhoz állítják őket és órák hosszáig ott kell állniok falnak fordított fejjel. Ez a legmegalázóbb. Kijelentem, hogy én ültem, odakint Oroszországban a szentpétervári erődben, ültem idehaza 5 és fél hónapot a kommunisták börtönében, de ki kell jelentenem, hogy sehol se állítottak a falnak. Kérem beszédidőm 10 percnyi meghosszabbítását. ülése 1939 március l->én, szerdán. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház megadta. Rátz Kálmán: Most múlt el 20 éve, hogy mint a Move, vezetői zendülés és lázadás miatt itt álltunk a forradalmi törvényszék, illetve az azt megelőző Károlyi-féle katonai törvényszék előtt. Meg kell állapítanom, hogy ilyen lovagiatlan és csúnya módon nem viselkedtek, mint ez ma történik. Nem törtek ránk éjnek idején, nem hurcoltak el ilyen módon. Megtiszteltek azzal, hogy félszáz katona jött elfogatásomra. (Hubay Kálmán: Bennünket 200 rendőrrel és 600 detektívvel tisztelnek meg.) De most spicliket és felbujtókat küldenek be hozzánk a pártba, akik azután ott megalakítják a »Fekete Front«-ot és az ehhez hasonló szerveket. Immár negyedéve van szerencsém ebbe a hatalmas táborba tartozni, ebbe a legyőzhetetlen és szétverhetetlen táborba. Ellenmondások jobbfelöl.) Iparkodtam kötelességemet teljesíteni, de kijelentem, hogy sohasem találkoztunk olyan emberekkel, akik a Fekete Front tagjai lettek volna. Ilyenről még csak nem is hallottam. Nem láttam német guruló márkát, nem láttam pogány oltárokat felállítani és nem láttam fehér lovat áldozni. (Zaj. — Derültség jobbfelől. — vitéz Hertelendy Miklós: Ez még hátra van!) Most azt kérdezem, micsoda állapotok ezek az országban, mert ha elmondanám még azt, amit tudok és érzek, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) akkor azt mondanák, hogy a nemzetet gyalázom és a külföld felé rossz hírét keltem. Tartózkodom tehát attól, hogy mindazt elmondjam, mindazt, amit tudok, s van bennem annyi hazafiság, hogy még ezeknek az igazságtalanságoknak ellenére sem tárok ki mindent. De kérdezem, lehetséges az, odáig jutottunk, hogy 14 éves gyermekeket internálnak és becsuknak? Lehetséges az, hogy vitézi hadnagyokat elhurcoljanak detektívek, feldúlják a lakását és elvegyék magántulajdonát a nélkül, hogy appellálni lehessen? Bárhová fordulunk, elégtétel, vagy appelláta nincs. Nagyon jól érzem, hogy a szegény, alantos közeg nem is tudhat semmit sem csinálni, hiszen attól kell tartanom, hogy ha panaszt emelek valamely túlkapás ellen, még jutalmat fog kapni az illető. Tessék arra is gondolni, hogy ezek között az internáltak között, akik most is szenvednek, ott vannak azok a hősök, akik az elmúlt hónapokban a Felvidéken vásárra vitték a bőrüket, akik megálltak helyüket a cseh tankokkal szemben és megrohamozták a géppuskafészkeket. Az internálótáborban őrzik ma azokat is, akik vérüket hullatták. (Gr. Festetics Domonkos: De nem azért!) Ott vannak, tessék meggyőződni róla. Ez lenne a haza hálája csak azért, mert a fennálló rezsimnek nem voltak hajlandók behódolni? Ez nem lovagias és nem fair eljárás. _ A miniszter úr nem tudja bebizonyítani, hogy ezek az emberek hazafiatlan, gyalázatos, törvényellenes dolgokat követtek volna el. De még exisztenciájukat is elveszítik. Síró anyák rohantak el hozzánk és leborulva kértek bennünket, hogy az Isten szerelméért, csináljunk valamit, mert fiúk a nyomorúságosan,^ nagy nehezen megszerzett kis állását elveszíti, ' ha nem jelentkezik a hivatalában, mert internálva van. Nekem nem volt hová fordulnom, legfeljebb a közbenső közegek jószívűségére lehetett apellálni, ttt hallatlan tragédiák vannak. Méltóztassék mindezeket mérlegelni a t. túloldalon és méltóztassék talán egy pillanatra levetni a gúnyos fölénynek a pózát. Próbálja-