Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-353

Az országgyűlés képviselőházának 353. okra tett intézkedést publikálni, azonban úgy. mint más ilyen ügyben, ebben sem a népszerű­ség hajtóereje alatt cselekszünk, hanem a lé­nyegért. Az intézkedések megtétele, szebben beszél, mint minden szó és igéret. Ennek következté­ben, azt hiszem, a t. Ház és az egész ország meg lehet nyugodva; a kormány a rendcsiná­lást nem tartja lezártnak azzal, hogy egy ese­tet elintézett, (Ügy van! Ügy van a jobbolda­lon és a középen.) hanem minden hasonló ese­tet is a legnagyobb eréllyel fog üldözni, más­részt pedig igyekszik kiépíteni oly preventív intézkedéseket, amelyek hasonló visszaélések megismétlésének elejét veszik. (Taps jobbfelől.) Legyen szabad azonban mondanom, akinek pe­dig elég tapasztalatom van ebben a kérdésben, — mert 1931 óta. amióta a világkrizis folyo­mányaképen reánk szakadt a valutakorlátozá­sok ideje, állandóan és szakadatlanul a csősz szerepét játszom, mint a Nemzeti Bank igazga­tója, mint pénzügyminiszter és végül mint a Nemzeti Bank elnöke, — hogy ennek a mun­kának eredményes lefolytatása a legnagyobb feladatok közé tartozik, mert az ellenőrzés rendkívül nehéz. Azokon az eseteken, utakon és módokon kívül, amelyeket az igen t. képviselő úr igen alapos tájékozottsággal ismertetett, még jó né­hány más útról és módról tarthatnék itt elő­adást és állíthatom, hogy ezeknek a visszaélé­seknek és kibúvóknak eltorlaszolására igen képzett és jeli emileg is felkészült személyzetre van szükség. Rendkívüli költséggel is jár en­nek következtében az ellenőrzés, és méltóztas­sék figyelembe venni azt is, hogy nemcsak a valutavisszaélések ellenőrzéséről van itt szó, hanem az adókérdéseknél is és számos más egvéb ügyben is szükség van szakképzett sze­mélyzetre, amely, sajnos, megfelelő számban nem áll rendelkezésre. Ilyen tiltó és korlátozó rendelkezéseket száz százalékig 1 eredményesen végrehajtani nem lehet, sem Magvarországon, sem semmiféle más országban. Törekvésünk azonban az volt, hogy a lehető legnagyobb szá­zalékban érvényesítsük a lehetőségeket. Méltóztassék tehát a Háznak és a közvéle­ménynek megnyugodni, hogy a kormány a leg­nagyobb eréllyel fogja folytatni azt a munkát, amely a gazdasági tevékenységnek kifogásta­lan nemzeti és erkölcsi alapokra való helyezé­sében nyilvánul meg. (Éljenzés jobbfelől és a közéven.) Törekvésem mindig ez volt. akkor is. amikor ez a kérdés kevésbé állt az érdeklődés homlokterében, és amikor a legkülönbözőbb he­lyekről igyekeztek gáncsot vetni nemzetibanki és pénzügyminiszteri működésem alatt 'ezen munkám elé. En már akkor felismertem ennek a kérdésnek jelentőségét, és akkor minden ol­dalról, sajnos, csak felesleges gáncsoskodást és okvetetlenkedést láttak benne. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy e kitűzött célomhoz változatlanul ragaszkodom és remélem, hogy most a közvéleménynek és a t. Háznak támogatásával eredményesebben fo­gom tudni folytatni ezt a munkát, mint ahogy eddig is tehettem. (Éljenzés és taps a jobbolda­lon és a középen.) Elnök; Az interpelláló képviselő urat a vi­szonválasz joga megilleti. Rajniss Ferenc: T. Képviselőház! A mi­niszterelnök úr válaszát nem veszem tudomá­sul. Nem veszem tudomásul azért, mert vég­telenül fontos kérdésekre nem kaptam vá­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ XXI. ülése 1938 december 14-én, szerdán. 61 laszt. Nem veszem tudomásul azért, mert én igenis eminens politikai ügyet is látok a Ri­mamurányi botrányában, mert hiszen egész gazdasági rendszerünkről, az árpolitika jövő­jéről van itt szó. Nem vehetem tudomásul a választ azért sem, mert a kormányzatnak nem kell az ilyen ügyeket családi kezelésbe vennie. A miniszterelnök úr akkor tesz jó szolgálatot az országnak, ha szakít a 20 esztendős rend­szerrel és az ilyen hatalmas nagy ügyeket nem tartja családi kezelésben, úgy hogy a vé­gén senki sem tudja, mi történik vagy mi lesz. (vitéz Imrédy Béla miniszterelnök: A bűnügye­iket nem a nyilvánosság előtt tárgyalják, ha nem a bíróság illetékes rá!^— Rupert Rezső: Közlési tilalom van <a törvény szerint!) Ben­nünket elsősorban a preventív intézkedések ér­dekelnek. Nem lehet tovább is úgy elintézni a valutaügyeket, ahogy a múltban történt, hogy valutasarcot fizettettek egyesekkel, akiket meg­fogtak, haneim új törvények teljesen új szigo­rával kell eljárni, mert a legnagyobb baj az, hogy a bűnösök, a magas árakból, beszedik az országon, a dolgozó népen a reárótt büntetést amit valutasarcban kiróttak reá. Helyesen mondta a miniszterelnök úr, hogy ez a kérdés nemcsak valutaügy, mert én azt állítom, hogy ez az egész magyar árpoli­tikának a kérdése is. Az a kérdés, maradhat-e a magyar nép egy nagy vadaskert a kartellek és a trösztök ilyen gazdálkodása mellett. Az a kérdés, tudunk-e olyan árpolitikát terem­teni, amellyel a miniszterelnök úr által hirde­tett magyar jobboldali, nemzeti politikát eb­ben az országban meg tudjuk erősíteni, vagy pedig nem tudjuk felvenni a küzdelmet ezek­kel a gazdasági hatalmakkal s akkor a kor­mányzati politika megbukik. Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Tasnádi Nagy András igazságügyminisz­ter: T. Ház» Interpelláló képviselőtársam in­terpellációja előterjesztése során reámvonat­kozóan is tett bizonyos utalásokat, nevezete­sen azt mondotta, hogy megjelentek nálam bizonyos személyek, képviselők ... (Rajniss Ferenc: Mikecz miniszter úrnál! Bocsánat! — Br. Berg Miksa: Majd ő fog válaszolni!) A felszólalásnak ez a része tehát reám­nézve tárgytalanná válik, mert nem reám vo­natkozott, különben mindenesetre kértem volna, hogy akkor tért volna ki rá és nevezte volna meg, hogy kinél jártak. (Rajniss Fe­renc: Mikecznél, aktív korában. — Zaj. — El­nök csenget.) A másik utalás az volt, hogy azt a bizo­nyos jegyzőkönyvet, azt a noteszt, amelyről a lapok írtak, Biró Pál átadta nekem. Tényleg úgy vau, hogy az ügy leleplezése után -megje­lent nálam Biró Pál és az ügyészségi alelnök jelenlétében és az igazságügy minisztérium ügyészi osztálya vezetőjének jelenlétében át­adta ezt a jegyzőkönyvet. A jelenlévőkkel meg­állapíttattam, hogy hány lap van a jegyző­könyvben és ezt megállapítva a jegyzőkönyvei őrizetbe vettem. Megállapítottuk azt is, hogy abban a jegyzőkönyvben erre a valutavissza­élésre vonatkozólag vagy ezzel kapcsolatban semmiféle bejegyzés nem foglaltatott, azonhar a. detektívek azt vallották, hogy amikor Biró Pál magához vette a jegyzőkönyvet, néhány lapott kitépett belőle, a vállalatnak a nyomo­zás során kihallgatott igazgatóia pedig kije­lentette, hogy ez tényleg megtörtént és elő­adta nyomozási vallomásában, hogy a kitépett lapokon milyen feljegyzések foglaltattak. Ez 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom