Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-353

Az országgyűlés képviselőházának 353. tóságok jelentettek — elment rendbehozni az ügyeket Prágába. T. Ház! Ezzel kapcsolatban lenne egy pár tiszteletteljes kérdésem. Az első kérdés, hogy hol van az a notesz? A második, hogy mi van a noteszben? Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Rajniss Ferenc: Tisztelettel kérek 15 pere meghosszabbítást. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Rajniss Ferenc: Harmadik kérdésem, hogy megvan-e a notesz minden lapja? Negyedik kérdésem pedig, hogy ez-e az a notesz, amelyet eredetileg lefoglaltak vagy^ pedig már egy másik, vagy csak az a hasonlóság köztük, hogy fekete a fedőlapjuk. (Felkiáltások a jobboldalon: Javított kiadás!) T. Ház! Az a kérdés, hogy ki dolgozott előbb Prágában, Biró Pál vagy pedig a magyar királyi rendőrség és tisztelettel kérdezem, amennyiben tudják a beavatottak, hogy mit és milyen mértékig hozott rendbe Biró Pál? A budapesti utazás helyett miért utazott Amszterdamba és ha már elment Biró Pál, ami sajnálatos eset, hogyan történhetett az meg, hogy Biró Pálnak leánya, egy pár nappal ezelőtt, 800 dolláros csekkel, amelyet a Nemzeti Banktól kapott, szintén elhagyta az országot? (Gr. Pálffy-Daun József: Én 30 pengőt szoktam kapni! —- Rátz Kálmán: Hogyan kaphatott ennyit? Ki a felelős? — Némethy Vilmos: Pénzügyminiszter úr, ki a felelős?) Meesér képviselőtársamat tessék megkérdezni. (Felkiáltások: Halljuk Mécsért!) Általában tiszta lehetetlenség, hogy egy ilyen ügyben három hét alatt Magyarország lakossága csak egyetlenegy homályos jelentésből nyerjen tájékoztatást. Én elismeréssel adó zom a valutaügyészségnek, elismeréssel adózom a hatóságoknak azért, hogy egy ilyen hatalmas nagy úr ellen egyáltalán meg lehetett indítani az eljárást. Nagyon jól tudom, bogy egy eljárásban vannak úgynevezett titkok, amelyeknek időelőtti felfedése esetleg a végső eredményt kockáztathatja. Biró esetében azonban nem tudom elképzelni azokat a titkokat, amelyek három héten keresztül veszélyeztethették volna a végső eredményt, veszélyeztethették volna már akkor, amikor Biró Pál az országból megszökött. Ami titkot három hét alatt nem tudott megszerezni magának a valutaügyészség, azt a külső és belső kezeknek gyorsasága miatt, a jövőben úgy sem tudja már megszerezni. Szerény véleményem szerint az országnak igenis Joga van megtudni azt. hóery mi történt itt. joga van tökéletes tájékozódást szerezni erről a kérdésről, mert végeredménvben ez a nén és ez az ország hordja a hasonló esetek terhét. T. Ház! A Biró-ügyet, mint magánügyet lezártnak tekinthetjük, . nolitikai szemponthói azonban nem tekinthetjük lezártnak a belőle levonható tanulságok miatt. Ebben az országban talán évek. de holtbizonyos, hogy hónapok óta, — mondjuk úgy —a zsidó begyulladtságnak à korszaka óta egy hatalmas nagy vaa'vonkisibolás folvik az egész vonalon. (Gr. Pálffy Daun József: Ezért dolgoztunk 20 évig?Y Ennek a valutasibolásnak tiszta, kidolgozott útja van és ma úgynevezett »loco Zűri eh « fra nkoka t vásárol ni Bu d a pesten 120 pengő helyett 220 pengőért, sokkal kisebb dologi mint egy tisztességesen, munkájából •&eresiő embernek egy rend ruhát a BákócziMese 1938 december 14-én, szerdán. 5W úton megvásárolni. (Rakovszky Tibor: Vagy a hadirokkantnak eljárnia az ügyében!) T. Ház! Ennek a sibolásnak a módszere nagyjában-egészében a következő. Minden importnál az importőr magasösszegü számlát iparkodik produkálni, mert hiszen a Nemzeti Bankon keresztül fizetjük ki az összes importárukat. Az olyan országokban, ahova klíringszerződésünk nincs, külföldi valuta felhalmozódhatik olyképpen, hogy hamis számlákat nyújtanak be itthon és az illegális valutaszerzésnek ez a módja kétségtelenül nagyon nehezen ellenőrizhető úgy a Nemzeti Bank, mint a Külkereskedelmi Hivatal révén, mert hiszen a minőségbeli különbségekben az árak emelkedése és csökkenése következtében nagyon sokszor félrevezethetik az importőrök a hivatalos hatóságokat. Az exportban pedig egy fordított út áll előttünk. Az exportőr kis összegű exportszámlákat iparkodik bejelenteni. Azt mondja, rossz a piac, kint rettenetes verseny alatt áll és> ezen a címen iparkodik minél kisebb összegű számlát bejelenteni. Itt is fiktív számlákkal dolgoznak tehát, mert az exportőr minél kevesebb valutát igyekszik bejelenteni, hogy a különbséget a külföldön, magának megtarthassa. Ha már most a hazai exportőr, vagy importőr cég, a külső céggel akár titkos, akár tiem titkos belső összeköttetésben áll, ami a zsidóságnál szinte természetes, (Haám Artúr: Ügy van!) akkor ezeknek az összegeknek, a bűnös úton külföldön gyűjtött valutáknak, illetve devizáknak a mennyisége esztendőkön át fantasztikus módon megszaporodhatik. (Alföldy Béla: Így megy tönkre a gazdasági élet!) Ez történt akkor is, amikor a Rimamwrányinál a kokszra 20%-os rabatot adtak és ezeket a pénzeket devizában künn tárolták. Az összeköttetés azonban itt is megvan, mert a Guttmann Testvérek budapesti administrateur delegee-je szintén von Biró volt, amint az a bécsi komp ászból kitűnik, amelyben az összes von Birok fel vannak sorolva. És pedig Biró Leó, a von Biró-család Leója, (Derültség.) aki a Guttmann új magyarországi administrateur delegee-je volt. Ezt a helyzetet kétségtelenül igen jól ismeri a miniszterelnök úr és a jelenlegi kereskedelemügyi miniszter úr is. Ezért szabtak »irányárakat«, de ezek az irányárak végeredményben a Hivatal és az egyes exportőrök és importőrök közötti alkudozásokból származó árak, amelyekből ingadozások kint jobbra és balra igen nagyok lehetnek. Nem kétséges, hogy külföldön lehet ezen a rendszeren át nagytőkét tezaurálni. A mai ezerveket ki tudíják játszani, ahogyan ezt a Rima esete megmutatta. A vagyonkimentésnek és a tőkesíbo1 ásnak ez az igazi fejlett technikája. (Űgp van! Ügy van! jobbfelől.) Egyrészről a kis galiciánerek síbolnak, keveset — sokan, akiket hatalmas számban fogdosnak össze a határon, a nagyobbak pedig- a nagy cápák, kevesebben síbolnak — sokat! A nagy cápáknak a vagyonsíbolása folyik az országból. (Alföldy Béla: Ezért pusztul a magyar fajta!) A kis Ihalak keveset, a nagy cápák sokat visznek ki, de az eredmény ugyanaz: Magyarország elnyomorítása. (Jurcsek Béla: Ezért tartják az igazgatósági tagokat! — Némethy Vilmos: Itt van Knob, mondjon le!) Hogyan lehet az. hogy egy nagyreményű zsidó fiú 200.000 lirát veszíthet el a Lidón a ruletten? 200.000 lirát. (Zaj. — Felkiáltások: Mibőlf) Azt kérdezem én, a Nemzeti Bank adott erre