Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-353

Àz országgyűlés képviselőházának 85$. ülése 19 S 8 december lU~én, szerdán. 53 Mi sem nevetünk, nagyon sajnáljuk! — To­vább olvassa): »Fechte Márton 30 éves napszá­mos, szúrt seb az ülőrészeken. (Zaj. — Elnök csenget.) Zsinkó József 21 éves könyvkötő, zúzódások a hátcsigoiyákon és a keresztcson­ton. (Fábián Béia: Mindig ezek szenvednek!) Oláh János 23 éves kereskedő, zúzott seb a fej hátsó részén. Nagy Ernő 39 éves géplakatos, szúrt seb az ajkakon, vitéz Bajmárszky Lajos 23 éves cukrász, zúzódások a bal alsó és felső karon. Róth Lajos 18 éves munkás, szúrt seb az ülőrészen és a balcombon és zúzott seb a fejen. Birasz József 24 éves kertész, zúzódás a hasfalon és ennek következtében májrepedés. Kézdivásárhelyi Molnár István emléklapos hadnagy, 24 éves, tolmács, agyrázkódás, ko­ponyatörés és szúrt seb a csipőtájon, hátúról. (vitéz benárd Ágost: Borzasztó! Es micsoda érdekek védelmében sérültek meg ezek! Szé­gyen, gyalázat! Ne dicsekedjék veié, ne csinál­jon magának ebből politikai tőkét! Szégyelje magát! — Nagy zaj. — Elnök csenget. — Baross Endre: Huszonnégy éves emieklapos hadnagy nincs is! — Rátz Kálmán: Benárd, moderálja magát! — vitéz Benárd Ágost: Ma­gának semmi köze ehhez!) Elnök: Benárd képviselő urat kérem, ne za­varja a szónokot! Hubay Kálmán: T. Ház! En nem akartam ebbe a kérdésbe semmiféle személyi vagy párt­politikai momentumot belevinni! Rendkívül sajnálom, hogy az igen t. túloldal rákényszerí­tett erre. (vitéz Benárd Ágost: A személyes felelősség terhe alól nem szabadulhat!) En a t. Házat hívóim fel tanúnak és kérdem, hogy in­terpellációm első betűjétől kezd>ve elragadott-e engem a pártpolitikai szenvedély akár hang­ban, akár pedig mondanivalóim tónusában*? T. Ház! Azt a kérdést kaptam, hogy miért kapták ezek az emberek a sebeket, (vitéz Hel­lenbach Gottfried báró: Mert kivitték őket az utcára!) Azért kapták, inert felbátorodva al­kotmányos jogaikat gyakorolták, hiszen ha a kormánypárt mellett lehet tüntetni alkotmá­nyos alapon, akkor a nemzeti szocializmus mel­lett is lehet. (Felkiáltások jobbfelől: Ott sem lehet! Seholsem lehet! — Folytonos zaj. — El­nök csenget.) Alkotmányos jogaik gyakorlására kimen­tek tehát fegyelmezetten, fegyver nélkül, a budapesti Nagykörútra, (Felkiáltások balfe­lől: Ki kezdte? — vitéz Benárd Ágost: Ezeke ; t maga vitte ki az utcára! — vitéz Mikolay Jó­zsef: Senkit sem kell az utcára engedni!) tün­tettek az Illaván lévő magyar fiúk szabadon­boesátásért és tüntettek a magyar nemzeti szocializmusért és a nemzeti szocializmus bör­tönben lévő vezéréért, Szálasi Ferencért. (Foly­tonos zaj. — Elnök csenget.) Ezért kapták a rendőrszuronyt, ezért kapták a puskatust, ezért kapták a zúzódásokat. (vitéz Benárd Ágost: Szomorú! — Zaj.) T. Ház! Az »Éljen Szálasi!« kiáltás volt_az, ami miatt ötvenhat ember megsebesült, (vitéz Benárd Ágost: Annak sincs sok értelme! Egy Őrült agy szüleménye!) Én nem akartam sze­mélyeskedni, képviselő úr, nem akartam szen­vedélyes lenni és nem akartam ezt a témát idehozni, (vitéz Benárd Ágost: Csodálom, hogy nem izgatta fel ez a téma. — Nagy zaj. ,— El­nök csenget. — vitéz Benárd Ágost: Bámulom a hidegvérét!) Kérdem, szabad-e ezeket az embereket fe­lelősségre vonni azért, mert »Éljen Szálasi!«-t kiabálnak, (Br. Urbán Gáspár: Valószínűleg szabad! — Egy hang jobbfelől: A Kúria eldön­igapVISE^ÖHÄÄl ÍTAiPLÓ XXI. tötte!) amikor a Vadászkürtben november 26-án hat nemzeti egységpárti képviselő hú­zatta az, »Egy rabbi, két rabbi, megdöglött a főrabbi!« kezdetű gúnydalt és éljenezte Szála­sit? (Nagy zaj és felkiáltások: Kik azok? Áll­janak fel! — Folytonos zaj. — Elnök csenget.) Kérem, én nem vagyok indiszkrét ember és nem mondom meg a neveket. (Folytonos zaj és felkiáltások: Kik azok? — Br. Urbán Gás­pár: Tudni akarjuk!) Méltóztassék megkér­dezni a magyar királyi kormány sajtófőnökét, mert ő is ott volt! — Élénk derültség. — vitéz Szalay László: De nem az utcán! — Drozdy Győző: Félláb bal ott van az egész párt! — Zaj.) T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy folytassam interpellációmat ez után a kitérés után, amelyet nem én akartam idehozni. (Zaj. — Elnök csenget.) Folytatom a nevek felolva­sását (olvassa): »Korányi László 21 éves ke­reskedő vágott sebet kapott a jobbkéz ötödik ujján, Noviszedák Lajos 21 éves tisztviselő agyrázkódást kapott, Király Gyula 30 éves szállító agyrázkódást kapott és zúzódásokat a hátgerincen, Juhász István 31 éves kőmíves zúzott sebet kapott az arcán és Jerling Béla 35 éves asztalos zúzódásokat kapott a bal Ihalán­téktáján.« (Folytonos zaj.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Hubay Kálmán: Kérek tíz perc meghosz szabbítást. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni? (Felkiáltások: Megadjuk!) A Ház a meghosszabbítást megadja, (vitéz Csicsery­Rónay István: Rendőrök is megsebesültek!) Hubay Kálmán: Kérem, amikor már vére kedés van, akkor úgy szokott kezdődni a do­log, hogy a hungaristák visszaütnek. (Br. Hel­lenbach Gottfried: Halljuk a neveket! — Fel kiáltások jobbfelől: Hogy szokott kezdődni? — Mayer János: És hogy fog végződni? — Zaj.) Akiket hátulról megszúrtak, akiket hátulról puskatussal véresre vertek, azok már nem ál­lottak ellen, azok a feloszlató rendelkezésnek eleget téve, el akarták hagyni a területet, már pedig, tudomásom szerint, a rendőrség a fegy­verét csak akkor használhatja, ha életveszede lemben van. (Br. Hellenbach Gottfried: Pa­rancsra! — Br. Vay Miklós: Várják meg, míg agyonütnek egypárat?) Amikor a tömeg már oszlott, amit a sebesülések is mutatnak, mert a sebesülések legnagyobb réáze üátulrol történt, akkor brutális utasítást kapott a rendőrség. Fenntartom és állítom azt, hogy r a politikai osztály helyettes vezetője a délután folyamán értesítette a budapesti mentőket, hogy teljes mértékben készüljenek fel. (Zaj.) Nagyon jói tudjuk... (Rupert Rezső: Honnan tudja ezt a hivatalos titkot?) Mi már nagyon sok hivata­los titkot tudtunk meg. Emlékezetem szerint. már egy belügyminiszteri rádiógrammot is idehoztam a Ház elé, sőt ha értesülésem meg­bízhatóságában méltóztatnak kételkedni, (Fel­mutat egy távírógépszalagot.) akkor egy má­sik titkot is bemutatok a Házban. (Halljuk! Halljuk!) A párizsi Havas-ügynökségnek je­lentették távirati cédulán, hogy a Felvidékről hazatért felkelők vezérüket, Szálasi Ferencet éltetve, tüntettek és ennek során 30 üzlet kira­katát kifosztották. (Nagy Zaj. — Drozdy Győző: Itt a távirat!) A képviselő urakat meg­nyugtatom abban az irányban, hogy értesülé­seim általában pontosak szoktak lenni. (Zaj.) Mindent megértettem volna akkor, ha az elfogott embereknél kézigránátok vannak, ha az elfogott embereknél revolverek, vagy gep­1Q

Next

/
Oldalképek
Tartalom