Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-353

Az' országgyűlés képviselőházának 353. gazdasági munkák idején veszi igénybe fejősállatukkal az utakat? Igazságos-e, hogy a család táplálására tartott tejelőállat után a szegény ember ugyanannyit fizessen közmunkaváltság címén, mint a nagybirtokok állandó utat taposó ökre vagy bivalya után? Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, ihogy ebben az évben az ország több vidékén, ahol száj^ és körömfájás dühöngött, ezek a szegény, egy- vagy kéttehénkés törpebirtokosok állataikat be sem foghatták, de azért az utánuk járó közmunkaváltságot nem törülték? Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr intézkedni, hogy a méltánytalanul beszedett váltság a károsult kisemberek javára Írassék? Van-e tudomásuk a miniszter uraknak ar ról, hogy a nagyibirtokon az igásállatbk bevallása körül komoly ellenőrzést nem gyakorolnak, viszont a kisemberek tehénkéjét feltétlenül számontartják, még akkor is, ha sohasem fogja igába. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a törvénynek azt az intézkedését, mely szerint a hadirokkantak a közimunkakötelezettség alól fel vannak mentve, az ország legnagyobb részében nem veszik figyelembe?. Hajlandók-e a miniszter urak intézkedni a felől, hogy az elévült és igazságtalan jogszabályok és intézkedések helyett a közmunkaváltság szociális és népies elvek alapján újból egységesen és igazságosan rendeztessék?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Drozdy Győző: T. Ház! Midőn a magyal falvak sebei közül egyet szándékozom itt feltárni, még mindig fülemben cseng a legutóbb tárgyalt törvényjavaslat vitájának egy méla akkordja. Arról van szó, hogy Tildy Zoltán t képviselőtársamnak egy olyan javaslata, amely a magyar falu egyik szintén nagyon fájdalmas, égető sebét lett volna hivatva orvosolni, nevezetesen amely azt célozta, hogy a magyar mezőgazdasági munkásságnak és törpebirtokosságnak is adassék meg az ingyenes gyógykezelés és hogy a szegény falusi népesség birtokára régen bekebelezett kórházi költségek töröltessenek, a kormánypárt oldaláról nemcsak nem fogadtatott el, hanem egyik t. képviselőtársam részéről olyan közbeszólás is elhangzott, hogy ez demagógia. (Buehinger Manó: Gúnyolódik! — Mozgás.) Félek tehát hozzányúlni ahhoz a kérdéshez, amelyet most idehozok, mert ez a kérdés is a magyar falunak, a magyar földmívesnépnek szintén régi sebe, régi fájdalma; félek, hogy az a képviselőtársam talán most is azt fogja kiáltani felém, hogy ez is demagógia. (Buchinger Manó: Gúnyolódik!) A magyar falu reformlázban ég. A különböző miniszterelnöki megnyilatkozások és a képviselők propagandája után igenis (reformokért kiált az ország. (Felkiáltások jobbfelől: Meglesz!) De nem papirosreformokért, nem olyan reformokért, amelyeket csak szép szóként visz szét a szél, (Zaj. — Elnök csenget) hanem olyan reformokért, amelyek az életbevágnak, amelyek reális értékeket jelentenek a magyar falu életében. Ezek között a reformok között szeretném látni a kozmunkaváltság régi, elavult, a hűbéri világból, arobotvilagból ittmaradt intézményének minél előbb való eltörlését és az élethez, a népies elvekhez, a szociális haladáshoz mért modern megoldását. Mi a közmunkaváltság, t. Ház? A közmunkaváltság minden olyan ingyenes energiaKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XXI. ülése 1938 december lJt-éft, szerdán, 45 szolgáltatás, amelyet az adózó polgárság a község, a vármegye és az ország érdekében vállal és végezni köteles. A közmunka válts ág a falusi népesség, a falusi lakosság legsúlyosabb adóneme. Városi képviselőtársaink talán nem is érzik át egészen ennek a kérdésnek a horderejét. (Br. Vay Miklós: Ne felénk beszéljen, mi falusi képviselők vagyunk! Tudjuk, mi az!) Milyen szomorú dolog, hogy a házszabályok nem adnak nekünk módot arra, hogy az ilyen közbeszólásokra megfelelő módon reflektálhassunk! (Elénk derültség jobb felől.) A városi lakosság és a városi képviselő urak talán nem is sejtik, milyen óriási hordereje van ennek a kérdésnek a magyar falu szempontjából. Ha a városi emberek közmunkáról beszélnek, akkor talán a téli hónapok jutnak az eszükbe, amikor az utcákon havat hánynak a házmesterek és a napszámosok. A falun azonban nem napszámosok hánynak olyankor havat, hanem maguk a háziurak, a falun nemcsak az erszényt kell ilyenkor kinyitni, hanem energiát, izomerőt is kell áldoznia a népnek a közmunkára. A közmunka ma csak az utak karbantartására és új utak építésére szolgál. Kétféle közmunkát különböztetünk meg: az igásközmunkát és a kézi-közmunkát. Minden igavonó állat után legfeljebb két igás napszámra kötelezhető a törvény értelmében a magyar adófizető polgár, ha igával rendelkezik, azonkívül minden közönséges ház tulajdonosa négy napszámot, a téglaházak tulajdonosa pedig már hat napszámot tartozik közmunkával szolgálni. Ez az egyetlen progresszió a munkaváltságban: a szegényes falusi vályogház tulajdonosa négy napszámot tartozik megváltani, az előkelő paloták, a téglaházak, a hatalmas kastélyok tulajdonosa pedig kettővel többet. S ezt nevezik szociális törvényalkotásnak, a múlt jó szellemének. (Molnár Imre: Ezt 1890-ben alkották, képviselő úr! Nem mai törvényalkotás!) Üsy van, 1890-ben. Ezt nevezték akkor szociális haladásnak és szociális törvényalkotásnak. Pedig a szociális elvet talán semmi sem sérti jobban, mint a »népies politikának« és a megterhelésnek ez az igazságtalan módja. Ez az antiszociális rendszer még a hűbéri világból maradt fenn. Akkor nem gondoltak arra, hogy ez a megterhelés igazságtalan, inert hiszen a közutakat nagyrészt éppen azok veszik igénybe, akik a teherviselésből nem veszik ki arányosan a részüket. Ha egy községben példának okáért van egy néhány ezer holdas nagybirtok, akkor amíg a kisgazdák szám; talán közmunkanapot kénytelenek szolgálni vagy megváltani, addig a nagybirtokos, az egyetlen téglaház tulajdonosa... (Zaj és ellenmondások jobb felől. — Br. Vay Miklós: Ugyan kérem, hogy lehet ilyet beszélni! Ez demagógia! Nem igaz!) Most még csak a kéziközmunkáról van szó, ne keverjék összes az igás-közmunkával! Majd arról is fogok beszélni. (Zaj jobbfelől.) Jobban értem én ezt a kérdést, mint a közbeszóló képviselő úr, legyenek nyugodtak! (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) Mi nem tartjuk igazságos -dolognak azt, hogy a kisembereket aránytalanul sújtja a közmunkaváltság azokkal szemben, akik a közutakat jobban használják. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Nézzék meg a nagybirtokok melletti utakat: nincsenek-e sokkal jobban

# felszántva és feltörve? Nem lehet használni őket, nem lehet arra menni, mert természetesen a 9