Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-371

530 Az országgyűlés képviselőházának 371 het tekinteni ezekre a harci jelszavakra, ezekre a harci mozgalmakra. Végeredményben miért és ki ellen van itt harc? Azt mondják: harc a reformokért, (vitéz Várady László: Rátz Kálmán mondja! — Fábián Béla: Maguk mondják! — Zaj. — Elnök csenget.) Azt mondják: harc a reformokért és harc a reformok elgáncsolói ellen! (Zaj a jobboldalon.) Nézzünk egyszer már szembe ezzel a »reform« jelszóval. A politikai történelemben a »reform« jelszót meglehetősen szűk körben, szűk fogalomra használták. Angliában és Franciaországban a parlamenti reformokat említették és ezekre használták ezt a kifejezést. Később azután jöttek nagy átalakulások, nem beszélve a megelőző reformációról, ahonnan tulajdonképpen ennek a szónak egész értelme, jelentősége elindult; jöttek nagy átalakulást hirdető politikai programmpontok és változások, amelyeket a »reform« szóval neveztek meg. így nálunk is az 1848-as nagy átalakulást egy reformkorszak előzte meg. Ez meg is érdemelte ezt az elnevezést, mert átalakította az egész országot: a rendi országból csinált népképviseleti országot, a kötött gazdálkodásból szabad gazdálkodást, megszüntette a fold kötöttségét, az örökösödési törvények terén pedig eltörölte az ősiségét, felszabadította a gondolat, a sajtó szabadságát, a lelki felszabadulást hozva be. Ha ezt reformkorszaknak nevezték és ezeket a nagy alkotásokat reformoknak nevezték, azt megértem: de miről van nálunk szó, hogy itt folyton, állandóan a reform jelszóval dobálódzunk? Ha a pénzügyminiszter úr azt mondja, hogy ő új adótörvényeket akar, amelyek igazságosabb adóztatást biztosítanak, ez bölcs, helyes dolog, de kérdem, miért kell ezt adóreformnak nevezni? Ezt nem tudom megérteni. Ha azt mondják, hogy meg fogják változtatni a részvényjogot, több védelmet fognak biztosítani a kisebbségnek, névre szóló részvényeket fognak kreálni... (Felkiáltások jobbfelől: Nagyon helyes!) Nagyon helyes, t. Ház, senkinek sincs kifogása ellene. Ez a kereskedelmi jognak egy helyes módosítása lenne, de miért lehetne arról beszélni, hogy itt egy óriási reform történt vagy hogy egy új gondolat alapján talán valamilyen újjáalakítás történt a magyar életben? (Felkiáltások jobbfelől: Hogyne!) Ha továbbmegyek és nézem a közigazgatás területét vagy végül eljutok a földkérdéshez: itt van a »földreform«. Lássuk be végre, t. Ház, itt nem arról van szó, hogy egész gazdálkodási rendszerünket vagy magánjogi alaprendszerünket akarjuk megváltoztatni, hanem azt akarjuk csinálni, amit már 1920-ban csináltunk (Megay-Meissner Károly: Azt nem!) és amit — ha jól emlékszem — 1936-ban csináltunk: egyegy lépéssel előre menni egy alapvető gondolat megvalósítása terén, hogy a földbirtokmegoszlást helyesebb alapokra fektessük. T. Ház! De ennek a folytonos reformemlegetésnek káros hatása van. (Zaj jobbfelől. — Friedrich István: Teleki Pál csinálta azt a földbirtokreformot ! Meg kell tanulni ! — Zaj. — Elnök csenget.) * Elnök: Csendet kérek képviselő' urak a Ház minden oldalán. (Vitéz Árpád közbeszól.) Vitéz képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Rassay Károly: Itt nem arról van szó, hogy egy új gondolat alapján átalakítjuk az országot. Hiszen ez alapjában véve a közérdekű kisajátításnak egyik formája, egyik esete, amelyet — ha jól emlékszem — a francia forradaülése 1939 feîmmr 23-án, csütörtökön. lomnak az emberi jogokról adott kinyilatkoztatása utolsó pontjában már tartalmaz. Hagyjuk tehát ezt a közelebbi tartalom megjelölése nélküli reform megjelölést, mert ez csak arra jó, hogy felkeltse minden emberben az újítás várakozását, vágyát, ami nem limitálható és ha azt mondják, hogy itt egy új világ jön a reformok korában, akkor minden ember a maga kis élete köréből fogja magának megjelölni ennek az új világnak képét és az irányt, amelyben követeli, hogy ez a változás haladjon. Azért sincs értelme, hogy itt folytonosan elhangozzanak ezek a vádak, mert hiszen nem lehet az országot megtéveszteni. Ki gáncsolt el, vagy ki akart itt valami reformot elgáncsolui? (vitéz Hertelendy Miklós: Ez azután merész kérdés!) Merész kérdés? Mire méltóztatik érteui? Engedelmet kérek, egészen nevetséges dolog, ba most kiállnak és azt mondják, hogy erről az oldalról akarják elgáncsolni a nagy földreformot, azt mondják, hogy egy új magyarságfogalom született, (Br. Vay Miklós: Túl akarják licitálni!) amely magyarságfogalomban nemcsak a vezérigazgatói fotöjök, nemcsak a latifundiumokon elterpeszkedő kastélyok urai, hanem a mezítlábas nincstelen gyermekek is benne foglaltatnak. Ez egyenesen sértés valamennyiünkkel szemben. Volt itt a magyarságnak ilyen fogalma? (Vitéz Árpád: Innen?) Nem onnan, hanem innen. (Fábián Béla: Mert miniszter úr mondotta! — Égy hang jobbfelől: Melyik?) ' Éppen a földreform kérdésében rá kell mutatnom arra, hogy amikor legutóbb tárgyaltuk a telepítési és a hitbizományi javaslatot, akkor erről az oldalról az urakat senki sem gátolta abban, hogy mélyebbre ható, radikálisabb reformot hozzanak. (Farkas István: Ügy vau! Sőt ellenkezőleg!) Én követeltem a hithizományok eltörlését, önök leszavazták. Én követeltem az örökösödési adó erős progresszív felemelését, hogy ezáltal föld juthasson becsületes, egyenes, progresszív úton az arra szorulók számára. Önök leszavaztak bennünket. (Farkas István: Az életrevaló indítványokat leszavazták!) Ugyanígy volt a telepítési javaslatnál, ahol a kisgazdapárt ugyanezen az alapon a javaslatot radikálisabbá akarta tenni. Önök szavaztak le bennünket. Honnan veszik ma azt az állítást, hogy erről az oldalról valaki valamilyen észszerű reformot el akar gáncsolni? (vitéz Hertelendy Miklós: Az egész zsidótörvény bizottsági tárgyalása mutatja! — Horváth Zoltán: Ne hertelenkedjék! — Élénk derültség. — Az elnök csenget ) Ennek a vádnak tegnap óta igen szemléltető ellenpróbáját láttuk. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Nevezetesen azt láttuk, hogy valahányszor erről az oldalról úgynevezett disszidens t. képviselőtársam részerői elhangzott az a megállapítás, de még amikor Eckhardt Tibor t. képviselőtársam részéről is elhangzott az a kijelentés, hogy a miniszterelnök urat fenntartás nélkül akarják támogatni ezekben a reformokban, a t. túloldal hallatlanul idegesen kezdett viselkedni. (Ügy van! — Taps a baloldalon. — Farkas István: Meg voltak rőkönyödve! — Propper Sándor: Megijedtek a saját árnyékuktól! — Gr. Festetics Domonkos: Ezen nevetni lehet! — Farkas István: Meg voltak rőkönyödve! Láttuk tegnap! Ügy megijedtek az urak, hogy csoda!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rassay Károly: Azt hiszem, ha a miniszterelnök úr nevelő feladatával nincs is fizikailag jelen, (Kölcsey István: Beírja az osztály-