Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-366

474 Az országgyűlés képviselőházának . a miniszter úrral «zeniben, hogy nem hoztam fel adatokat, most pedig a miniszter úr támad!) Kérem Esztergályos János képviselő urat, méltóztassék csendben meghallgatni a miniszter úr válaszát. Kunder Antal iparügyi miniszter: Ami a kérdés további beállítását illeti, hogy ez nem magyar üzem, hanem lényegében a, cseh politika propaganda-centruma, méltóztassék koncedálni azt, hogy Magyarországon a mai területen is igen sok ipari üzem van, amelynek tőkeérdekeltsége részben vagy egészben idegen kezekben van. (Ügy van! jobb felől) Hozzá kell fűznöm, hogy ezt a tőkeérdekeltséget a Batagyár bármely pillanatban hajlandó magyar kezekbe átadni. (Egy hang jobbfelől: Ez a fontos!) Ami pedig ennél még fontosahb, az az üzemben foglalkoztatott munkások, előmunkások és vezetők kérdése. A túlnyomó többség, a munkásoknak .majdnem száz percentje magyar és gondoskodás történik arról is, hogy rövid idő leforgása alatt az üzem egész vezetése, az összes munkásokat beleértve, teljes egészében magyar kézbe kerüljön. Méltóztassék tehát a kérdést úgy felfogni, hogy ez magyar üzem, amely tőkeérdekeltségében is bármikor magyarrá válhatik és amely üzem sokszáz munkásnak és családjának nyújt ma megélhetést. A kérdés második része az, hogy a Bataüzem révén hárommillió pár cipő csempésztetett volna át az országba. Engedjék meg nekem, hogy a pénzügyminiszter úr nevében, az ő megbízásából erre a kérdésre is válaszoljak. (Halljuk! Halljuk!) Csempészésről nincs szó. Megvizsgáltuk -az ügyet és megállapítást nyert, hogy a katonai megszállás tartania alatt a határokon semmi ilynemű csempészténykedést nem észleltek, legfeljebb arról lehetett volna szó, hogy a katonai megszállást megelőző időben cseh területről nagyobbmennyiségű készárut hoztak át a visszacsatolt területre. Errenézve megállapítást nyert, hogy az egész területet és a felvidéki viszonyokat figyelemíbe véve, az ott rak- | táron lévő cipőimennyiség az elmúlt hetekben és hónapokban semmivel sem haladta meg az ott normálisan is tárolt készleteket, ellenben megtörtént az, hogy a bizonytalanságtól való félelmükben egyes vidéki raktárak — hiszen 127 vidéki eladófiókkal rendelkezik ez a Bataüzem — heszállították készleteiket a központba, Érsekújvárra és Komáromba, hogy ott nagyobb biztonságba helyezzék. Miután látták, hogy a megszállás rendben leíbonyolódott, utána ismét visszautalták ugyauezen a központon keresztül a megelőzőleg beszállított mennyiséget. Ez történt és hangsúlyozom, hogy itt a kincstárt semmiféle károsodás vámfizetések elmaradása következtében nem érte. (Ügy van! Ügy van! — Esztergályos János: Ha így van, megnyugtató! — vitéz Somogyvári Gyula: Ez a lényeg! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Ami már most a cipésziparosság helyzetét illeti, — ennek a nemzet szempontjából rendkívül értékes rétegnek a helyzetét, amely mindenkor, válságos időben is megmutatta, hogy együttérez a nemzettel (Ügy van! Ügy van!) — méltóztassék megengedni, hogy ennek az értékes rétegnek védelmében valamennyire a kormány is részt vehessen; ne sajátítsák ki az urak maguknak, úgy, mintha ezek árva emberek volnának, akikkel senki sem törődik, 366. ülése 1939 január 25-én, szerdán. ha ellenzéki képviselők fel nem szólalnak értük. Engedjék meg, hogy néhány tényre is rámutassak. (Halljuk! Halljuk!) Amit Esztergályos igen t. képviselőtársam idézni méltóztatott a miniszterelnök úr beszédéből, arra magam is hivatkozhatom. Több ízben hangoztatta a miniszterelnök úr, hogy a kormány politikájának sarkalatos pontja minél több önálló kisexisztencia megteremtése és a meglévők megerősítése. Nem volna tehát elképzelhető, hogy a kormány gazdasági politikájával ezzel ellentétes irányban haladjon. A cipésziparosság, amely számbelileg is a legjelentékenyebb a kisiparosság rétegében, az elmúlt időkben részben a gazdasági válság, résziben pedig a saját versenyképességének aránylagos csökkenése következtében nehezebb időkön ment keresztül. Éppen ezért a kormányzat mindent elkövet, hogy azokkal az eszközökkel, amelyek rendelkezésére állnak, ott, ahol a segítségre lehetőséget lát, támogatására siessen. Különösképpen látható volt ez most legutóbb a honvédség felszerelése kapcsán eszközölt megrendeléseknél, (Ügy van! Úgy van! jobbfelöl.) ahol azt a mennyiséget, amelyet nekik juttatni lehetséges volt, teljes egészében a kisiparosság részére biztosítottuk. (Elénk helyeslés.) Ugyanez mutatható ki minden közszállításnál, ahol minden olyan esetben, amikor a kisiparosság a gyáriparral szemben a pénzügyi szempontokat tekintve csak elviselhetoen is versenyképes, a munka kiadásánál nem a pénzügyi szempont döntő jelentőségű. Magam is foglalkozom ezzel a kérdéssel, előttem fekszenek javaslatok,, amelyek a kisiparosság nyersanyaggal való ellátását célozzák, racionálisabban és olcsóbban, mint az elmúlt időkben történt. Ugyancsak foglalkozik a kormány azzal, hogy hitelakciók révén tőkeszegénységükön valamilyen formában segítsen. (Helyeslés ) Hasonlóképpen felállítottunk és foguaik felállítani tanfolyamokat, amelyek a kisiparosság szakképzettségét a jövőben méginkább emelik. Azt hiszem, mindezekben sikerült rávilágítanom arra, hogy a kisiparosság nem kezeltetik a kormány részéről mostohagyermekként. Most rátérek a Bata-téma második részére, arra, hogy a kormány a jövőben milyen álláspontot fog elfoglalni. Annyit vagyok bátor ebben a tekintetben bejelenteni, hogy a kormány előtt javaslatok fekszenek, amelyeknek acélja az, hogy Magyarországon a Bata-cipögyártás ne olyan fióküzemként, amint Érsekújváron van, hanem komoly, nagy üzemben meghonosíttassék. Ennek a kérdésnek elbírálásánál mindazok a szempontok, amelyeket a kisiparossággal kapcsolatosan az előbb vázolni bátor voltam, döntően fognak latba esni. Hogy egyebet ne mondjak, méltóztassék megkérdezni a budapesti cipészipartestület elnökét, akivel én minden hónapban legalább egyszer ebben az ügyben tárgyalok és akit ennek az ügynek fejleményeiről annak minden fázisában tájékoztatok. Szó sincs tehát arról, hogy a kormány ennek a problémának a megoldásánál éppen a kisiparosság helyzetét figyelmen kívül hagyja. (Taps jobbfelől.) A megoldásnál azonban egyéb tényezőkre és szempontokra is figyelemmel kell lenni. Ezért csak azt vagyok bátor most bejelenteni, hogy ha abba a stádiumba kerül ez a kérdés, hogy a döntést megelőzőleg a kormány már állást foglalhat, akkor össze fogom hivatni az ipartanácsot és megismertetem ezt a dolgot mindazokkal a