Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-366

4ö8 Az országgyűlés képvisdöházánali napszám, akkor megállapíthatom, hogy ha 1935-ben az indexet 100-nak veszem, akkor 1936-ban 108, 1937-ben 133, a múlt évben pedig 156 volt, tehát négy éven keresztül 56 százalékos emelkedés állapítható meg. Az igen t. képviselő úr azt a kívánalmát fejezte ki interpellációjában, hogy a mezőgazdasági munkabérek országosan állapíttassanak meg. Ezzel kapcsolatosan az a véleményem, hogy nem országosan kell ezt megállapítani, hanem járásonként vagy megyénként az értékesítési és a teirmelési viszonyok tekintetbevételével. Különben is az 1923 : XXV. te. is járásonkint eszközöltette a munkabérmegáliapítást. Eddig is megvolt a lehetőség arra, hogy a járási mezőgazdasági bizottságok bekapcsolásával a munkabérek pártatlan bizottságok előtt állapíttassanak meg. örömmel állapíthatom meg, hogy ebben a tekintetben is bizonyosl haladás észlelhető, mert míg 1936-ban csak 71 helyen kérték a hivatalos munkabér megállapítását, addig 1937-ben 95 járási, illetőleg megyehelyen, a múlt évben pedig 113 városban, illetőleg járásban kérték hivatalosan a munkabér megállapítását. Ennek következtében, ha ilyen^ kérelemmel fordulnak hozzám, a magam részéről mindenkor el fogom rendelni, hogy a járási mezőgazdasági bizottság üljön össze, illetőleg ta munkásszakosztály két tagja és a munkaadók két tagja, pártatlan bíró elnöklete alatt üljenek össze és állapítsák meg a munkabéreket. Ami mármost a képviselő úr interpellációjának azt a részét illeti, hogy a konvenció sincs egységesen megállapítva, tudomásom van erről nekem is. A legutóbbi interpellációs napon Matolcsy Mátyás t. képviselőtársam is felihozott errevonatkozólag adatokat és a miniszterelnök úr a neki adott válaszában megmondotta, hogy a földmívelésügyi kormányzat foglalkozik ezzel a kérdéssel. A földmívelésügyi kormányzat égisze alatt működő Országos Mezőgazdasági Szociálpolitikai Tanács errevonatkozólag már a múlt ülésén javaslatot is terjesztett elő, amelyet magam is vizsgálat tárgyává fogok tenni. Kernelem, hogy ezzel is segítségére lehetek a mezőgazdasági munkásságnak. A mezőgazdasági munkásság helyzete tekintetében azonban lényeges különbséget keli megállapítani a konvenciós cselédség és az időszaki munkások és napszámosok helyzete között. Ami a konvenciós cselédség helyzetét illeti, ahol a munkaadó humánus és szereti a magyar földet, a magyar földből sarj adózott ki, ott a legtöbb esetben a konvenció megfelelő és ha a konvenciós cselédek életnívója nem is magas, de megélhetésük biztosítva van. Ezzel szemben, sajnos, a statisztikából, amely előttem van, tudóik olyan gazdaságokról, olyan vidékekről, ahol ez a konvenció — azt lehet mondani — az életszükségletet sem üti meg. (Br. Vay Miklós: Majd elintézizük!) Gondolkozom azon, hogy egy törvényjavaslattal állok majd alkalmilag a Ház elé, amely ezt a kérdést rendezni fogja. Rá kívánok azonban matatni arra, hogy már a munkaadók részéről is nagy belátást tapasztalok egyes megyékben, amennyiben az^ úgynevezett »komáromi norma« megvalósításával . kívánnak a konvenciós cselédség helyzetén segíteni. A »komáromi norma« természetesen csak a konvenciós cselédségre vonatkozik. A sommások és a napszámosok kérdésének megoldása sokkal nehezebb. Az iparban a. gyermek366. ülése 1939 január 25-én, szerdán. segélyt sokkal könnyebb megadni, hiszen az ipari munkásság létszáma nem olyan nagy és az ipari vállalatoknak a nyeresége sokkal nagyobb, mint a mezőgazdasággal foglalkozó földbirtokosoké. Mindamellett gondolkozom ezen a témán, mert ez engenn nagy érdeklődéssel tölt el. Igyekezni fogok a mezőgazdasági munkásság helyzetén nagymértékben javítani, mert magam is tudom, hogy a mezőgazdasági munkásság volt az a népréteg, amely a világháborúból a legjobban kivette a részét és a mezőgazdasági munkásság, cselédség a legszaporább népréteg, amellyel a magyar faj a leginkább erősödik., Az én szimpátiámat, segítségemet ez a népréteg mindenképpen meg fogja találni és kapni. Tisztelettel kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés jobbfelől) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Takács Ferenc: Igen t. Képviselőház! Bemélem, hogy a miniszter úr kijelentéseit tettek fogják kísérni (Ügy van! a jobboldalon.) és éppen ezért válaszát tudomásul veszem. (Helyeslés és taps jobbfelől.) Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Tobler János képviselő úr interpellációja a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz a magyar cipőipar védelme tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Csikvándi Ernő jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról a gazdaságilag teljesen romlott helyzetről, amelyben a magyar cipészipar van? Tud-e arról, hogy sokezer cipészmester munkahiány folytán csak heti három-négy. napig foglalkoztathatja munkásait? Van-e tudomása a miniszter úrnak arról a szörnyű előbb említett körülmények mellett teljesen érthető felháborodásról, amelyet a közismert csöh Bata-cipőgyárnak, esetleg más néven történt letelepedése a magyar iparban előidézett? Tud-e a miniszter úr arról, hogy a Bata letelepedési akció éppen a volt felvidéki rozsnyói ipartestület részéről indult ki és arról a szomorú tényről, hogy az érsekújvári volt önálló iparosok kénytelenek tönkremenésülc folytán gyári munkáért könyörögni a volt Bataoégnél? Van-e tudomása a miniszter úmialk arról, hogy a volt Bata-cég a letelepedési kísérlettel kapcsolatban óriási mennyiségű cipőt csempészett át s ezzel a kincstárinak több millió pengő kárt okozott? Hajlandó a kereskedelmi miniszter úr a magyar cipészipart megvédeni? Ezért kérem, hogy éppen e szempontból a Bata-cipőgyárnak semmiféle új elnevezés alatt letelepedési engedélyt Magyarországon ne adjon. Budapest, 1939 január 21. Tobler János s. k. országgyűlési képviselő.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tobler János: T. Ház! 1938 novemiber 26-án