Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-366

Az országgyűlés képviselőházának 366. ülése 1939 január 25-én, szerdán. 455 kérdések elintézése maradt hátra. A vállalat igazgatóságával nem sokat törődünk, azt nem könnyezzük meg, — Berntl'eld Sámuel, Ohájel Izsák, Mayer Ignác, Mayer Miksa, Mayer Dá­vid, Tauber Vilmos, Unger Imre és Herczog Emil igazgató urak vannak ott (Rajniss Fe­renc: Magyar közgazdaság!) — a gyár berende­zése és a vállalat azonbau érdekel bennün­ket és kíváncsiak vagyunk, hogy a kormány­nak és a minisztériumnak mi az álláspontja ebben a kérdésben. Azok, akiknek a magyar föld a legtöbbet nyújtott, indultak el legelőször innen és azok szakítják el legelőször a szála­kat. A vagyon azonban, amelyet a magyar munkás, a magyar mérnök zsenialitása és a magyar vásárlóközönség gyűjtött össze szá­mukra, nem nemzetközi vagyon és azt nem le­bet olyan könnyén kivinni az országból, mint Őket, akik nemzetközinek érzik magukat. Január 20-án Murakeresztúron a határon történt ellenőrzésnél megjelentek az első ki­vándorló zsidók vagonjai, amelyek már a bú­torokat szállították el és mint értesülök, az első nagyobb csoport már megkapta a kiván­dorlási engedélyt Jaffába és Tel-Avivba. Kezemben van a zsidóság egyik hivatalos lapja, amelyben azt olvasom, hogy ebben a kérdésben a Nemzeti Bankban már tárgyalá­sok folytak és a lap örömmel regisztrálja, (vi­téz Hertelendy Miklós: Melyik lap?) — Az Est — hogy más elvek és szempontok szerint akarja a kérdést rendezni a magyar kormány, mint a német, sokai liberálisabban és a jövő héten — írja a január 6-i számban — már ilyen irányú tanácskozások lesznek a Nemzeti Bankban, amelyen Vay László államtitkár úr is részt vesz. Ha ezeket látjuk, akkor azt mondjuk, hogy ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedését nagyon nehéz kivárni. Még nehezebb kivárni a javaslat alapján kiadandó rendeleteket, miikor az indokolás maga is mondja, hogy még hosz­szabb, nemzetközi tárgyalások lesznek szüksé­gesek. Ha ez így van, akkor itt a Házban is­mernünk kell azokat az elveket, amelyeknek alapján addig, amíg a kormány a törvény alap­ján kibocsáthatja jogerős rendeleteit, a kiván­dorlás történik és szükséges, hogy a nemzetközi tárgyalások mielőbb meginduljanak, a kormány ezekre megbizottait kiküldje. A zsidók Buda­pesten ostrom alá fogták a konzulátusok épü­leteit, igyekeznek vízumokat szerezni. A vizum­kérdés azonban legutoljára jön, először el kell rendezni a gazdasági, a valutakérdéseket. A kormánynak kötelessége volna ebbe is bele­szólni. Meg kell kérdeznünk, hogy a kormány fel­vette-e már kapcsolatait a külföldi hasonló ki­telepítési akciókkal s az eviani nemzetközi me­nekültügyi kongresszusra, amelyen 32 állam képviseltette (magát, vájjon elküldötte-e a maga megbízottját és meghatalmazottját? (Egy hang a baloldalon: Biró Pált!) Miután tudomással kell bírnunk róla, meg kell kérdeznünk, hogy a. nemzetközi menekültügyi bizottság felvette-e a magyarországi zsidókat a listára, számításba vette-e azt, hogy tőlünk is igen sokan kíván­nak kivándorolni? Fontos, hogy ne utolsóként vétessenek a listára azok, akik legelőször sze­retnének innen kimenni. Ha a román és len­gyel állam izisidó tömegei előbb kerülnek bele ezekbe a tárgyalásokba, abban az esetben f a magyar zsidóság ki vándoroltatásának kérdése évekkel fog visszavetődni, T. Ház! Külön fel kell hívnom a kormány figyelmét arra a tervre, amely elérkezettnek látja az alkalmat és az időt arra, hogy kül­földre szakadt magyar véreinket visszatelepít­sük. Méltóztassék gondolni arra; hogy a társa­dalmi mozgalom máris megindult ezen a téren, de ez csak társadalmi mozgalom. A zsidóság nyitotta meg ezt a csereakció iránti érdeklődést is és dr. Hevesi Ferenc zsidó rabbi már bizo­nyos pénzügyi terveket is készített. Nem egyéni kezdeményezés kell azonban ezen a téren, nem egyéni tervezgetések kellenek, hanem az szük­séges, hogy a kormány maga irányítsa ezt és nyilatkozzék a tekintetben, milyen alapon, mi­lyen elvek alapján akarja ezt a csereforgalmat Lebonyolítani. Argentínában 10.000, Braziliában 33.000, Kanadában 50.000 magyar van, az Észak­Amerikai Egyesült Államokban pedig majdnem 600.000 miagyar vérünk él és Franciaországban is 40.000 magyar. Itt van tehát az alkalom és lehetőség, hogy elszakadt véreinket visszatele­pítsük minden országból. (Mózes Sándor; He­lyes!) Tessék erre vonatkozólag a kormánynak minél gyorsabban megtenni a megfelelő intéz­kedéseket most, hogy amíg a szándék megvan a kivonulókban, addig 1 tudjuk kicserélni ezeket a mi kiköltözni szándékozó zsidóinkkal. En tudva tudom, hogy ez nem könnyű pro­bléma, hanem a legnehezebb problémák közé tartozik. Olaszország a maga pár ezrelékét könnyen ki tudja küldeni Abessziniába és ott egy külön tartományban le tudja őket telepí­teni. Tisztelettel kérek 15 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért 15 perc meg­hosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház meg­adja. ­Meizler Károly: Jóval nehezebb már a probléma Németországban, ahol a régi biroda­lom területén, tehát Ausztria nélkül, 1933 óta egyik értesülésem szerint mindössze csak 130.000, a mási értesülésem szerint 170.000 zsi­dót sikerült kitelepíteni és még van legalább 600.000 százszázalékos zsidó, a nem százszázalé­kosokkal együtt egymilliót tesz ki a számuk, tehát horribilis nagy kvantum ahhoz képest, hogy mennyit tudtak idáig kitelepíteni. A magyar zsidóság kivándoroltatása még sokkal súlyosabb probléma, mint a német zsi­dóságé, nemcsak az arányszám nagyobb volta miatt, hanem egyébként is, a magyar gazda­sági helyzet nehézségeinél fogva. Ez a kérdés anyagilag majdnem t megoldhatatlannak lát­szik akkor, ha kizárólagosan arra számítunk, amit itt az egyéni tervezgetések gondoltak el, hogy majd a zsidóság vagyonából történik a kivándoroltatás finanszírozása. Méltóztassék tudomásul venni, hogy mi nem tartjuk a zsidók vagyonát a zsidóság tulajdonának, hanem azt tartjuk, hogy ez a nemzeti vagyonnak egy ré­sze, amely felett a zsidóság korlátlanul nem rendelkezhetik. (Rupert Rezső: Ez a legegysze­rűbb megoldás, a kommunisták is így csinál­ják!) S ha anyagilag- ez^ a kérdés rendezve volna, még akkor is devízaszempontból — biz­tosra veszem, hogy a Nemzeti Bank ehhez nem rendelkezik elég devizával — és technikailag is nehéz a kérdés megoldása, mert a hajó­jegyeket — amint jól tudjuk — három-négy hónapra előre lefoglalták az összes vonalakon, akkora az érdeklődés és az utazási láz Európá­ban. A kormánynak tehát már előre hajókat kellene bérelnie, hogy a legolcsóbban tudja ezt a kérdést megoldani. Külön fel kell még említenem, hogy nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom