Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-366

Az országgyűlés képviselőházának ben, teljes felvilágosítást és minden preventív intézkedést, amivel meg lehet akadályozni azt, hogy Magyarország gazdasági vérét elcsorgassák, mert hónapok óta ez történik Magyarországon. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Buchinger Manó: Mi ez? A kormány ellen szól ez a taps? — Horváth Zoltán: Talán kilép az Űj Magyarságtól?) Elnök: Az interpelláció- kiadatik a kormán y nak. Következnék Mojzes János képviselő úr interpellációi a. Mojzes János: T. Képviselőház! Tisztelettel kérem ia Házat, méltóztassék hozzájárulni intepelláeiómnak a legközelebb intepellációs napra való halasztásához, (Helyeslés) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást inogadja. -Következnék Payr Hugó képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. A képviselő úr nincs jelen, interpellációja töröltetik. Következik Horváth Zoltán képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrihoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Csikvándi Ernő jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a miniszter úrnak, hogy Budapest követlen szomszédságban levő németajkú községben a róni. kat. felekezeti elemi iskolai tanítása: nyelv 1938 október 31-ig magyar volt? 2. Van-e tudomása a miniszter úrnak, hogy a pilisborosjenői érdekelt németajkú szülők 90—95%-a, de a megjelentek valamennyien 1938 február hó közepén, amidőn a kérdéses elemi népiskola tanítási nyelvére nézve értekzelétet tartottak, egyhangúlag a majgyar tanítási nyelv mellett döntöttek? 3. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az érdekelt szülők előbb említett egyhangú állásfoglalása dacára és újabb meghallgatása nélkül dr. Barnabás kir. tanfelügyelő 1938 október 31-én a miniszter úr redeletére hivatkozván, elrendelte, hogy azonnali hatállyal térjenek át a német nyelvű oktatásra? 4. Hajlandó-e a miniszter úr ezen intézkedéséneik indító okairól kimerítő és hiteles felvilágosítást adni? Továbbá ihajlandó^e az érdekelt szülőket újból meghallgatni és kívánságuk szerint az eddigi magyarnyelvű, oktatást visszaállítani? Horváth Zoltán s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Horváth Zoltán: T. Ház! Minden harag és gyűlölség nélkül óhajtanám itt a Ház előtt kezelni azt a témát, melyet interpellációm tárgyává tettem. Hogy ezt az interpellációt előterjesztettem, ebben vezet engem egyrészt hazafias aggodalmam országunk súlyos és kritikus helyzete felett, másrészt pedig az a magyar érzésem, hogy ha ezer esztendőn keresztül minden vihar és veszély között Szent István palástja alá húzódva magyarok tudtunk maradni, a következő időben is mindörökké szabadok, függetlenek és magyarok maradhassunk. T. Ház! Mi a tényállás? A tényállás röviden az, hogy Pilisborosjenő községben, amely itt Budapest közelében fekszik és amely nagyobb százalékban németajkú lakosokból áll, de ahol emberemlékezet óta az elemi iskolában mindig magyar volt az oktatási nyelv, ahol a szülők nagy többsége azt kívánta, hogy az továbbra is magyar legyen, 1938 október 31-én, a miniszter rendeletére hivatkozva, megjelent a . ülése 1939 január 25-én, szerdán. 439 községben a kir. tanfelügyelő és ott kiadta a rendeletet, hogy a következő naptól fogva abban az iskolában, ahol — mint mciidottam mindig magyar volt a tanítási nyelv, ezentúl az német legyen, és azóta ebben az iskolában német az oktatási nyelv. T. Ház! Azt is tudom, hogy most már nemcsak Pilisborosjenőn, hanem más németajkú községekben is minden kérelem nélkül, sőt minden tiltakozás ellenére németre változtatták az elemi iskolák oktatási nyelvét, sőt vau olyan község is, — közbevetőleg mondom — ahol eddig a közérdekű dolgokat a községi kisbíró a dobszó mellett magyarul hozta nyilvánosságra, most pedig a dobszó mellett nem magyarul, hanem németül beszél. T. Ház! Ezzel a ténnyel szemben értetlenül állok, de azt hiszem, értetlenül áll az ország egész közvéleménye és különösen értetlenül állnak az érdekelt szülők. Keresem, kutatom, hogy mi lehet ennek az intézkedésnek az alapja, az indító oka és nem tudok rájönni, legalább is nem tudok magamnak megnyugtató magyarázatot találni. Hiszen ha visszatekintek a német betelepülés idejére és végigkísérem a németek ittartózkodását, akkor meg kell állapítanom, hogy sem Nagy-Magyarországom sem a trianoni Magyarországon nem volt soha különbség német és magyar között. Itt egymás mellett, mint testvérek, mint kenyerespajtások éltünk, együtt szenvedtünk, jóban, rosszban együtt voltunk és testvérekként szerettük egymást. 1848-ban, nagy szabadságharcunkban a németajkú magyarokkal együtt védtük a magyar szabadságot. 48-as szabadságharcunk után 1867-ig nem akadt a betelepedett németek között olyan hitvány, aki odaadta volna magát cselédként az osztrák hatalom kiszolgálására és cseheket kellett importálni, hogy itt a hivatalokat betöltsék. 1867 után pedig, amikor az alkotmányosság helyreállott, a németajkú községek mindig kurucabbak voltak, mint a magyar községek es a képviselőválasztásokra visszagondolva, meg kell állapítanunk, hogy a németajkú községek több ellenzéki képviselőt küldtek be a parlamentbe, 48-as, Kossuth-párti programmal, mint a magyar községek. Az 1914-ben kezdődött világháborúban pedig a németekkel együtt mentünk és védtük a történelmi határokat; ok is tigrisként áTtottak ott a Kárpátokon es velünk együtt védték ezt az ezeresztendős hazat. Én még külön egy kis személyes motiyu; mot is viszek bele felszólalásomba. Nemzetiségi vidéken, Újvidéken születtem, 16 éves koromig ott jártam elemit és gimnáziumot, együtt ültem az iskola padjában a sváb, szerb eg tot gyerekekkel; nom volt közöttünk semmi különbség, sőt amikor a hazafias ünnepek, október 6-ika, március 15-ike közeledtek, akkor a sváb, a tót és a szerb gyerekek voltak azok, akik boldogan jelentkeztek, hogy a magyar verseket, közöttük a Talpra magyart ők szavalhassák el. Ilyen körülmények között nem tudom megérteni, miért és kinek a kedvéért történik az, hogy azokat az apró gyerekeket, akik sziiitén magyarok akarnak lenni, rákényszerítik arra, hogy csak németül tanulhassanak. Nem értem azt ilyen körülmények között, hogy a németséget, amely velem egyenrangú, miért akarják beleszorítani a kisebbség sorsába. Hiszen ha Önálló népcsoport, kisebbség lesz, akkor nem lehet annyi joga, mint most, mert akkor meg kell állapítanunk az arányszámot, hogy ennyien vagytok, ennyi állás vagy ilyen hivatal jár nektek, ma pedig, ebben a nagy