Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-352

Az országgyűlés képviselőházának 352. ülése 1938 december 13-án, kedden. sza kell csatolnunk az elszakított részeket és egyesítenünk kell az egész országot. Az egész országot csak úgy tudjuk összetartani, — erről beszélek én — ha megszervezzük az erős középosztályt és meg­oldjuk a munkásság problémáját. Az az euró­pai állalmi győzött, ahol erős volt a középosz­tály. (Hubay Kálmán: Es erős a parasztság!) Utalok a csehekre. Vagy mondok egy más példát, a zsidók példáját. Miért van meg a zsidó, vagy a cseh fasizmus? Azért, mert van középosztály- s erős munkás-, kereskedőkasztja, ameíly mindenféle lanyagi és szellemen áldoza­tokra hajlandó volt. Ha megnézzük a nagy szoíkol-felvonulásokat és keressük, hogy milyen alapon történtek ezek, akkor azt látjuk, hogy a nagy etikai erőt a középosztály és a nacio­nalista munkásság adta ennek a mozgalom­nak. A középosztályt és alsó néprétegeket csak úgy tudjuk megszervezni, ha vannak olyan re­formjaink és törvényeink, amelyeik, /megerősí­tik őket és életlehetőséget adnak nekik. Azért kijelentem, hogy végtelenül örü­lök, hogy mi, akik most jöttünk be ebbe a Házba, egy ilyen törvénnyel kezdjük mun­kánkat. En Csak féllábbal vagyok itt, mert a másik lábam ott van Husztoin a szegény népem­nél s végtelenül örülök a szocializmus^ bukásá­nak nálunk, hogy éppen a szocialista Révai adta el lelkileg és testileg az egész kárpátoirosz népet. (Rupert Rezső: Ennek örül?) A szocializmus leple afett hozta be Révai az ukrán^ irredentát, hozta be a zsidó kocsmárosokat és elvette a kárpátorosz éhező kisember kenyerét. Hivatkoz­hatom száz és száz példára, árira, hogy munká­saink, akik az ottani gyárakban dolgoztaik, nem kaptak segélyt, ha nem léptek be a szociáldemofcratapártba és ha szenvedtek, még jó szót sem adtak nekik, mert a szociális elveket pártszempontokból használták fel. Éppen ezért örülök, hogy imi itt egy új szo­ciális törvénnyel kezdjük munkásságunkat. Mi önöktől nagyon sokat akarunk tanulni. Mi őszintén megmondjuk és tolmácsol ink a jövő­ben is felfogásunkat. Lehet, hogyi kicsit t'ilán maradiak vagyunk. Nem tudom. De azt hiszem, bizonyos szempontból ne­künk is van határozott világnézetünk. Mi bele voltunk kapcsolva az angol, francia, amerikai szociális problémákba, úgyhogy körülbelül tá­jékozva vagyunk azokról az eshetőségekről, amelyek alapján Magyarország kell, hogy konkurráljon az összes szomszéd államokkal. Éppen ezért ezt a törvényjavaslatot elfoga­dom és, ellentétben az előttem felszólalt kép­viselőtársammal* örülök annak, hogy éppen itt felhatalmazásról van szó, vagyis itt nincs fixirozva pontosan, hogy »ezt tedd vagy azt tedd,« hanem adunk a miniszter úrnak anyagi teljhatalmat: csinálja meg és oldja meg a szo­ciális problémát. Ha nem csinálja meg, akkor beszélhetünk erről majd máskép. Meg vagyok arról győződve és érzem, — látom előre a re­formtervezeteket — hogy ha jön a földreform­javaslat, akkor mindenesetre éppen ezeknek a kisgazdáknak és a mezőgazdasági munkásság­nak a kérdése is meg lesz oldva. Csak azt nem értem, hogyan tartozik a mezőgazdasági kis kubikosnak vagy kis kaszálónak a kérdése a szoeiáldemokratapárthoz. (Zaj és ellenmondá­sók a szélsőbalóldalon.) En űgv láttam a szo­ciáldemokratapártot Csehországban, hogy az a gyáriparosoknak egy »speciális pártja« és nem értem, hogy hogyan keveredhetnek be a mezőgazdasági munkásproblémába... (Nagy zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon,) Uraim, ha megmagyarázzák, végtelenül hálás leszek. (vitéz Hertelendy Miklós: Demagógia útján!) Ha megnézem az amerikai és a külföldi szo­ciáldemokrata szervezeteket, u,kkor azt látom, hogy azok kasztok és hivatási ágak szerint szerveztettek. A szociáldemokrácia! képviselői a proletárságot, a munkásságot kell, hogy szer­vezzék és nem a mezőgazdasági proletárságot! (Esztergályos Jáuos: Nem ismeri a kérdést, képviselő úr! — Malasits Géza: Dániában szo­cialista miniszterelnök van! — Zaj.) Nem csak örülök ennek a javaslatnak és nemcsak üdvözlőim ezt a javiaislatot, hanem teljes lélekkel támogatni fogom abban a re­ményben, hogy ezután gyors tempóban követ­kezni fog a többi probléma „megoldása is. Ezt a javaslatot egy alapnak tekintem, amely meg fogja nyitni az utat odáig, amikor azt mond­hatjuk, hogy Magyarország megoldotta minden problémáját szociális téren is. (Éljen­zés és taps a jobboldalon.) Még egy megjegyzést akarok itt tenni. Azt . hiszem, talán tárgyi hiba volt, amikor áz előt­tem .szólott képviselő úr a magyar fö'ldmíves­ség iszörnyű pusztulásáról beszélt. Neon tudom, miért mondta ezt. En nemrég jöttem haza Amerikából és annak előtte Kanadában sok előadást tartottam és _ Magyarországot is több­ször bejártam. Engedjék meg uraim, nem aka­rok itt dicséretet mondani, de nagy európai és amerikai körutam után az a megállapításom és-tapasztalatom, hogy sehol nem él olyan jól a omunkás és a mezőgazdasági, földmívelő pro­letárság, mint Magyarországon. (Nagy zaj és ellennwndások a szélsőbaloldalon. — Esztergá­lyos János: Hallatlan! — Malasits Géza: Látta ön a táj- és népkutató kiállítást? — Zaji) Uraim, engedjék meg, hogy kijelentsem: a ma­gyar kisgazda és a magyar .munkás a magyar borral, a magyar szalonnával, a magyar ká­posztával olyan jól él, mint sehol Európában. (Rassay Károly: Nem látott ön semmit! — Esztergályos János : Ugyan kérem ! — Zaj a, szélsőbaloldalon.) Hoztam magammal egy csomó kenyeret, zablkenyeret, . (Esztergályos János: Abszolút komolytalan !) Nemrégen be­széltem Vereckén verhovinai emberekkel. Tud­ják önök, mit mondtak azok az emberek? Ami­kor ezt, kérdeztem tőlük: »Emberek, mikor ettetek húst, mikor láttatok húst, «zalohnät?« — akkor azt mondta nekem az egyik — a he­vét is megmondhatom pontosan, le is van îo­tografálva, itt van a képe és a neve nálam az aktatáskában : »Uram, mi szalonnát és fehér­kenyeret akkor láttunk utoljára, amikor a vi­lágháború alatt 1914-ben itt verekedtek a né­metek.« (Rassay Károly: Dacára a nagy cseh szociális alkotásoknak!) Nálunk a zabkenyéren kívül legfeljebb tej van, de amint most mon­dották, a teheneket már elvitték adóba. Az emherek úgy gondolkoztak, hogy amikor tíz korona segéllyel szemben elvittek 120 koronát adóban, akkor inkább kiléptek mindenféle »szociális« szervezetből. Azt mondták, hogy »100 korona a zsebemben marad, ez több mint 10 koronás szociális segély«. 'Sajnálom, hogy nem beszélhetek tovább, de remélem, lesz még alkalmam ezekről a kérdé­sekről máskor beszélni. Ezt a törvényjavasla­tot elfogadom, mert látom henné az új Ma­gyarország első reformjainak megszületését, de elfogadom azért is, mert aihhoz a kérdéshez nyúlt, amely kérdés a leggyengébben volt eddig megoldva. (Esztergályos. János: Látta a képviselő úr a táj- és, népkutató kiállítást?)

Next

/
Oldalképek
Tartalom