Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-366

Az országgyűlés képviselőházának 366, ülése 1939 január 25-én, szerdán. 419 áll itt. Sajnos, nekünk, kicsiny országnak, a körülöttünk élő államokhoz kell alkalmazkodnunk. A körülöttünk lévő államok tetőtől talpig való felfegyverkezése teszi szükségessé a maximális igénybevételt, bogy a magunk jogait megvédeni és érvényesíteni tudjuk. Mi nem akarhatunk háborút, de viszont oktalanság és esztelenség volna tőlünk, ha mi ennek a harcnak a felvételére el nem készülnénk. Nekünk mindent meg kell ajánlanunk és minden áldozatot meg kell hoznunk már csak azért is, mert kicsi ország vagyunk és kevesen vagyunk. Másutt talán nem jelent ez olyan nagy megterhelést, mint nálunk, de ha a haza érdeke még több áldozatot kíván, azt is minden kritika nélkül meg kell hoznunk (Ügy van! Ügy van), mert sohasem tudunk annyi áldozatot meghozni, amennyi arányban állna a körülöttünk; élő államok felfegyverkezésével. T. Ház! Most még mint lelkipásztor is szeretnék ehhez a törvényjavaslathoz hozzászólni. Huszár Mihály igen t. képviselőtársam beszélt már a leventeintézményről, ezért én nem akarok erről általánosságban beszélni, hanem mindjárt a részletekbe akarok belemenni. A törvényjavaslat az, iskolásokat is levemtekötelezettség alá vonja és a törvényjavaslatnak az az intenciója, hogy az iskolásokat a nem iskolásokkal együttes oktatásban részesíti. Ez így elgondolva szép dolog, demokratikus elgondolás, de sok veszedelmet rejt magában. Huszár képviselő úr említett eseteket, amelyek gondolkodásra kell, hogy késztessenek bennünket. Éppen ezért mi azt kérjük, hagy az iskolásokat ne a nem iskolásokkal közösen vonják be a leventekiképzésbe, hanem olyan iskolában, ahol elegendő ilyen leventeköteles van, külön kiképzésben részesüljenek. Ez alaitt nem azt értjük, hogy amikor szemle van, ne vonuljon fel mindenki. Igenis, vonuljon fel akkor mindenki, lássák azt az erőt, amely bennünk szunnyadozik, s amely öntudatot nevel beléjük. Ez szükséges. De viszont, amikor a rendes heti kiképzésről van szó, kiérjük, hogy az ne együttesen történjék, hanem engedtessék meg, hogy ha annak az iskolának nem tudom, 500, 600, vagy 700 leventekötelese van, az iskolások és a nem iskolások külön kiképzésben része' süljenek. Annyival inkább is kérnem kell ezt, mert hiszen számolnunk kell azzal, hogy az egyháznak is gondoskodnia kell a pótlásról. Itt vannak például a kis szeminairisták, akik a legtöbb helyen — elég helytelenül — még a torna. alól is fel voltak mentve. Mi örülünk annak, hogy ezeket is bevonják a leventekiképzésbe és semmi aggodalmunk nincs, ha a leventekiképzés az iskola falain belül történik un eg, de viszont ha a többiek közé osztjuk be őket, ennek lelkileg valószínűleg káros hatása.lesz, Ez az egyik kérésünk'. A másak pedig az, hogy arra kérném az igen tisztelt miniszter urat, hogy intézkedés történjék arra vonatkozóan, iogy a zárdaiskolákat ne lehessen a leventekiképzéser felhasználni. Távol áll tőlem annak feltételezése, hogy ez a szándók fennáll, de mivel kifejezetten nincs benn a javaslatban, a végrehajtási utasításban kérnék ilyen irányú intézkedést, mert ennek hiánya sok félremagyarázásra, félreértésre adhat okot. Bele kellene venni a végrehajtási utasításba, hogy a zárdaiskolák tornatermei, udvarai nem vehetők igénybe ilyen célra. Ahol zárdaiskola van, ott rendszerint sok más iskola is van, ennélfogva szükség sem lesz erre, de mindenesetre jó, ha ez le van szögezve. További kérésem pedig az volna, — ehhez az igen tisztelt miniszter úr már hozzájárult és ezt köszönettel veszem — hogy a 18 éven aluli leventéknek az egyházi hatóságok vezetése alatt álló egyesületekbe való felvételét engedjék meg. Roppant fontos dolog ez, hiszen a niai leventék elitjét a mi egyesületeink adják. A szakoktató ezekből kerül ki. Egészen más a mi nevelésünk, s az a levente, aki a mi intézményünkből, a mi kezünkből kerül ki, a leventeintézményben is rendszerint kiemelkedik. Ezért szükséges, hogy ezek az egyesületek tovább is fennmaradhassanak. Legyen szabad ezzel kapcsolatban még egy megjegyzést tennem. Ez pedig az, íhogy tisztelettel kérném, azt az intézkedést, hogy az egész vonalon intézményesen biztosíttassék a valláserkölcsi nevelés. (Elénk hlyeslés.) Intézményesen! Miért! Az iskolásgyermek valláserkölcsös nevelésben, oktatásban részesül, akik azonban nem járnak iskolákba, azoknak van leginkább szükségük erre. En, aki ott künn vagyok és elnöke vagyok az ottani leventeegyesületnek, látom, hogy roppant sok függ attól, hogy kik az oktatók. Nem akarok erre részletesebben kitérni, mert nincs sok időm, de a Hitler Jugend nem lehet a mi eszményképünk. Nekünk valláserkölcsös nevelést kell adnunk annak a leventének, mert ha ettől a valláserkölcsös neveléstől megfosztjuk, nem használ a drill. (Ügy van! Ügy van!) Ez, mondom, nem lehet a mii eszményképünk. (Rupert Rezső: Semmiféle idegen rendszer nem kell. Legyen minden magyar!) A mi eszményképünk, ha nem is 100 százalékig, az olasz halillarendszer, ahol az egyház és az állam veszi kezébe a leventeif júságj nak nevelését. Ott a balillaparancsnokság mellé a lelkész van beosztva, mint referens, a kerületi parancsnokság mellé is be van osztva pap, mint referens és vasárnap reggel 9-ig teljesen a papok kezében van az ifjúság és csak akkor veszi át a balilla vezetősége. T. Ház! Tudom, 'hogy nálunk nem lehet ezt így bevezetni, mert nálunk egész máskép van az intézmény megszervezve, de mindenesetre kell e tekintetben intézkedni. Nem mint pap beszélek, meiert lehet, hogy ez munkatöbbletet jelent — bár ez nem jöhet tekintetbe — és a helyi viszonyok miatt esetleg mindenütt nem vállalhatják ezt, de mindenesetre kell intézkedni arra nézve, hogy 20—30 perc álljon annak a papnak a rendelkezésére, aki el fog oda menni és aki ez alatt az idő alatt valláserköicsös oktatásban, nevelésben fogja részesíteni az ifjúságot. Ez a kérésem nem új dologra vonatkozik, A katonaságnál ugyanígy van. A katonaságnál a lelkész útján történik a valláserkölcsös nevelés, ezt kellene keresztülvinni a leventéknél is. Ez nem fog több költséget okozni, ezt a munkát minden pap készséggel fogja végezni. Figyelni kell erre a munkatáborok létesítésénél is. Hiszen ilyen munkatáborba rengeteg sok különféle gondolkodású ember jön össze, ezeket egységes gondolatra kell nevelni és meg kell tölteni őket azzal a valláserkölcsi neveléssel, amely nélkül a munkatábor nem jót, hanem rosszat fog imajd eredményezni, mert sokan jönnek vissza, akik egészen más viágnézetet fognak majd vallani, ami azután nem előnyére, hanem hátrányára válik az egész anunkatábormozgalomnak. Legyen szabad még felhívnom az igen t. 65*