Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-365

414 Az országgyűlés képviselőházának testben és lélekben ép nemzedékek t végezhessék mindig az országépítő munkát. Éppen azért, mert a katonai nevelésnek ilyen fontosságot tulajdonítok, kívánatosnak tartom, hogy abban mindenki részesüljön s ez az egyik oka annak is, hogy a had mentességi adó felvetett és a miniszter úr kijelentése szerint is (megvalósítandó gondolatával teljes mértékben egyetértek; egyetértek ezzel mindentől függetlenül azért is, — és pedig olyan szempontból, amelyet csak röviden akarok említeni, mivel már előttem bővebben kifejtették -— mert az állam ennek az adónemnek bevételeiből a rokkantak és hadigondozottak iránti erkölcsi kötelezettségeit erősebb mértékben fogja teljesíthetni, mint ahogy ezt eddig, sajnos, rajta kívül álló okoknál fogva tehette. Megállapíthatjuk ugyanis, hogy ma a hadiözvegyeknek, hadiárváknak és hadirokkantaknak ellátása is, sajnos, olyan alacsony, hogy az éhenhaláshoz sok, ahhoz pedig, hogy megéljenek belőle, kevés. Ezzel kapcsolatban nemcsak a világháborúban résztvett generációnak, hanem a jövendő nemzeti hadseregnek szempontjából is fontosnak tartom, hogy ezek a kérdések, az ország nehéz anyagi helyzetét figyelembevéve, kielégítő módon rendeztesseuek, mert habár a hazafias lelkesedést, a tettrekészséget n és a hadsereg munkájában való meggyőződéses részvételt pénzzel természetesen nem lehet megfizetni, méltányos és az állam erkölcsi kötelezettségének is megfelel, hogy meglegyen a hadsereg tagjaiban az az érzés, hogy ha a bőrüket a hazáért a vásárra viszik és történik velük valami olyan, ami keresetképességüket aláássa, vagy azt teljesen elveszi, olyan gondoskodásban részesülnek az állam részéről, hogy abból legalább vegetálni tudjanak. Tudom, hogy a honvédelmi miniszter úr szociális érzékkel kezeli ezt a kérdést és így meg vagyok róla győződve, hogy ez az ő támogatásán nem fog múlni. Pénzügyi szempontból, ha talán paradoxonnak is látszik, azt az állítást vagyok bátor megkockáztatni, hogy most, amikor költségvetésünk a különböző állami munkálatok és feladatok elvégzése és a milliárdos beruházási Programm folytán amúgy is megduzzad, akkor ez a nem túlságosan nagy összeg, amelyet erre a célra áldozni kellene, ezekhez a számokhoz képest nem fog nagyon latba esni. Ehhez hozzátenném, hogy ugyanezen indoknál fogva a vitézségi éremmel kitüntetettek pótdíja tekintetében is méltányosabb rendezésre volna szükség r és csak egy vitézségi érem birtokosát is részesíteni kellene a neki járó pótdíjban. Ez mind kihaló státus, tehát nem jelent túlzottan nagy összeget és csak ideiglenes jellegű lehet. T. Ház! Csak néhány szót szeretnék még a hadikölcsön-jegyzőkről említeni és egy vonatkozásban a honvédelmi miniszter úr szíves támogatását kérni. Hogy a hadikölcsön segélyeket emelni kellene azoknál, akik arra rászorulnak, arról nem akarnék most bővebben beszélni. De megemlítem, hogy ezidőszerint az elv az, hogy akinek 5000 koronánál kisebb hadikölcsönjegyzése van, csak akkor részesülhet segélyben, ha egyébként közsegélyre szorul. Közsegélyre szorultnak pedig csak azt nyilvánítják, aki szegénységi bizonyítványt kap, tehát égen és földön semmije sincs. Ha már van egy egészen kis háza, egy kis odúja, akkor nem minősül közsegélyre szorultnak. Nagyon gyakran előfordul, hogy aki 5000 koronánál kisebb hadikölcsönt jegyzett, aránytalanul nagyobb áldozatot hozott és amellett aránytalanul 365. ülése 1939 január 2í-én

t kedden. nehezebb a helyzete, mint annak, aki 5000 koronát, vagy annál többet jegyzett. Ezeket a segélyezésből kizárni méltánytalanság és itt kérném a honvédelmi miniszter úr méltányos jóindulatát ennek az állapotnak 'megváltoztatására, annál is inkább, mert a jövő hadikölcsönök szempontjából sem közömbös e kérdés mikénti kezelése. T. Ház! Nehéz és hatalmas, de méltó és magasztos feladat a nemzeti (hadsereg kifejlesztése. Egyet ne felejtsünk el és ezzel be is fejezem szavaimat: a mi nemzeti hadseregünk sokkal nehezebb helyzet és súlyosabb feladatok előtt áll, mint más államok hadseregei. Más államok hadseregének, ha csak nincs hódító szándéka, nem kell egyebet tennie, mint saját határait, sok tekintetben összehasonlíthatatlanul könnyebb körülmények között, megvédeni. De nekünk elintézetlen számadásaink vannak. Előttünk világít Szent István koronája, amely "teljes fényében csak akkor fog ragyogni, ha uralma alatt fogja egyesíteni Nagy-Magyarországot az Adriától a Kárpátokig. Nemzeti hadseregünknek, akár békés úton fogjuk ezt elérni, akár nem, mindenkép oroszlánrésze lesz ennek az eredménynek az elérésében, annak a nemzeti hadseregnek, amelynek minden lépését és fejlődését büszke örömmel kísérjük. A törvényjavaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Gaal Olivér jegyző: Reibel Mihály. • Elnök: Reibel Mihály képviselő urat illeti a szó. Reibel Mihály: T. Ház! Az idő előrehaladott voltára tekintettel kérem, hogy beszédem elmondására halasztást adni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja, így a vitát félbeszakítom és javaslatot teszek arra vonatkozólag, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzzük ki a ma tárgyalt törvényjavaslat folytatólagos vitáját. Méltóztatik a napirendi javaslathoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát magáévá teszi« Következik az indítvány- és interpellációskönyvek felolvasása. Az indítványkönyvben újabb bejegyzés nincs, kérem ezért a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációs könyvet felolvasni. Csikvándy Ernő jegyző (olvassa): Drozdy Győző — a belügyminiszterhez —a cigánykérdés megoldása tárgyában; Rajniss Ferenc — a kormányhoz — a Kimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. ügyével kapcsolatos gazdasági visszaélések tárgyában; Mojzes János — a miniszterelnökhöz — az állam által támogatott vállalatok és intézmények vezetőinek javadalmazása tárgyában; Payr Hugó — a miniszterelnökhöz — a politikai helyzet tárgyában; Horváth Zoltán — a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez — a pilisborosjenői elemi népiskolában bevezetett német tanítási nyelv tárgyában; Tildy Zoltán — a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterhez — a lelkészek vasúti kedvezménye tárgyában; Mózes Sándor — a földmívelésügyi miniszterhez — a hegyközségi törvény végrehajtásának felfüggesztése tárgyában;