Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-365

412 Az országgyűlés képviselőházának 365. ülése 19$9 január Ê/t-ên, kedden. aimikor sorsdöntő problémákról van szó, ebben a nemzetben — amit a legértékesebbnek tartok — ösztönösen, minden külön szervezkedés, propaganda nélkül is megvan a nemzeti egység. E törvényjavaslat tárgyalásánál kormány és ellenzék egyaránt, de a közvélemény megnyilvánulása is ismételten bebizonyította, hogy a magyar konstruktív, államalkotó elem s ezeréves múltja és 'hagyománya annyira bevésődött minden rendes magyar 'ember minden idegszálába, hogy amikor a nemzet létérdekét érintő sorsdöntő problémáról van szó, ösztönösen tör magának utat a nemzeti érdek 'megérzése, bármilyen áldozatokkal legyen is ez kapcsolatos. Nyugodtan merem ezt állítani ebben az esetben, mert hiszen még az eredeti szöveggel szemben is egyes aggályokat, nem pártállás szerint, hangoztattak; a bizottsági tárgyalások elején egyes t. képviselőtársaim. Maga az a körülmény is, hogy a bizottsági megváltoztatott szöveg honvédelmi szempontból éppen olyan hatályos, mint amilyen az eredeti szöveg volt, valamint az a nobilis megértés, amellyel a honvédelmi miniszter úr ezt az egész kérdést kezelte, kellőképpen dokumentálja azt az osztatlan egységet, amely a magyar nemzetben fennáll abban az, irányban, hogy fegyelmezett, átütőképes, katonás és mindenre kész hadseregünk legyen és hogy az ezzel kapcsolatos áldozatokat vállaljuk. Könnyen lehetséges, ifc. Ház, hogy más országokban talán nem is tudják megérteni, hogy akkor, amikor más irányban szintén igen fontos kérdésekben a politikai, küzdelem hullámai magasra csapnak, ezt a törvényjavaslatot túlnyomó részében, azt lehet mondani, majdnem templomi áhítatban tárgyalja a Ház. De azok az országok nem is rendelkeznek ezzel az ezeréves múlttal, nem rendelkeznek az ezeréves" hagyománnyal, nincsenek meg az ezeréves, gyakran világraszóló sikereik és nincsenek meg az ezeréves nemzeti csapásaik sem, amelyek talán a. nemzetet még erősebben kovácsolják és forrasszák össze. Ezeket a nemzeti csapásokat és szenvedéseket nem kis részben nem is magunknak köszönhettük és nem is magunk miatt szenvedtük el. A magyar nemzet dicsőséges múltja — jóban-rosszban dicsőséges •..— úgy alapozta meg ennek a nemzetnek jövőjét és ú°cv feiles^tette ki sajátos nemzetfenntartó tulajdonságait, hogy ezt más nemzet^ talán megérteni sem tudja, hiszen alapjában véve ezt csak megérteni nein is lehet, ezt megérezni is kell és mindenesetre megteremtette azt a nekünk mindenekfelett értékes gyümölcsét, hogy ez a nemzet másképpen, mint a maga nemzeti hagyományainak és sajátságainak megfelelő teljes függetlenségben élni és boldogulni sohasem tudhat. i Amint a honvédelmi törvényjavaslat tárgyalásával kapcsolatban a Ház minden ^oldaláról és a lakosság minden rétege részéről kifejezésre jutott az osztatlan lelkesedés, az osztatlan együttérzés a honvédelmi érdekekkel, legyen szabad nekem is, akit a Házon kívüli foglalkozásom és elhelyezkedésem a magyar ipari termelés soraiba állított, a magam nevében — de nem kétlem, hogy az egész ipari termelésben érdekeltek teljes meggyőződéssel azonosítják magukat velem ebben — kifejezni azt az osztatlan ragaszkodást, amelyet a nemzeti hadsereg iránt érzünk, annak a szükségességnek fenntartás nélküli felismerését, hogy a nemzeti hadsereget minden rendelkezésre álló eszközzel erősíteni, fejleszteni és minden körülmények között teljesítőképessé kell tenni. Ez nemzeti létünknek alfája és ómegája ós e cél érdekében teherbírókepességünk szélső határáig el kell menni. Ebben a tekintetben csak egy határt vagyok hajlandó elismerni és pedig nem az egyesek, hanem a nemzet érdekében, azt a határt, amelyen, ha túimegyünk, a termelésnek — legyen az ipari, mezőgazdasági, vagy bármilyen más termelés — teljesítőképességét és folytonosságát ássuk alá és esetleg veszélyeztetjük. Minden bizonynyal nem lehet ellenvélemény abban a tekintetben, hogy bármilyen meggyőződéssel, büszke szeretettel és azonosítással akarjuk is nemzeti hadseregünket felszerelni és fenntartani, teljesítőképes ipari és mezőgazdasági termelés nélkül ez lehetetlen feladat. Igen helyesen mutatott rá beszédében Ember Sándor t. képviselőtársam, hogy az ipar fejlesztésével kapcsolatban rendkívül fontos feladatok várnak még teljesítésre. Általában ki lehet mondani, hogy az ipari termelésnek egészséges fejlesztése — más szempontokról most nem is akarok beszélni — egyedül honvédelmi szempontból kategorikus imperatívusz. Ha erre egyébként valami bizonyítékra volna szükség, úgy hiszem, hogy az elmúlt dicsőséges hónapok kellő bizonyítékot szolgáltattak, aminthogy általános elismerést talált, hogy az ipari termelés a hadsereg felszerelésének igen rövid idő alatt való tökéletesítésében valóban dicséretreméltó feladatot teljesített. T. Ház! Anélkül, hogy a honvédelmi törvényjavaslat terrénumáról el akarnék kalandozni, csak egy alapvető fontosságú megállapítást szeretnék tenni és ez az, hogy a termelés folytonosságának és szakszerűségének fenntartása nem olyan egészen egyszerű dolog. Es még egyet. Az ország minden termelési, foglalkozási ága, legyen az látszólag bármilyen távol a közvetlen honvédelmi érdekektől, közvetve szervesen összefügg a honvédelmi érdekek helyes szolgálatával, aminthogy az egész országos termelésnek és elosztásnak intézése még látszólag távoleső terrénumokon is szigorú és szerves összefüggésben van helyes honvédelmi felkészültségünkkel háború idejére, de nem kis mértékben már a békében is. A honvédelem szervezetének, a termelésnek és a termelés elosztásának úgy kell működnie, hogy végig az utolsó állomásig és emberig a láncszem lehetőleg sehol se lazuljon meg, mert egy mellékesnek látszó helyen bekövetkező zavar az egész szervezetben és céljainak elérésében súlyos bonyodalmat idézhet elő. Kendkívül kívánatosnak tartanám tehát, hogy a jövőben olyan törvényjavaslatok és rendeleti intézkedések, amelyek látszólag a honvédelmi tárca keretétől távolabb esnek, szintén a véderőbizottság előtt is tárgyaltassanak és hogy a honvédelmi miniszter úrnak a parlamenten kívül is módjában legyen olyan gazdasági természetű intézkedésekben, amelyek látszólag csak távoli összefüggésben vannak a honvédelmi érdekekkel, befolyást szerezni és azoknak helyes megoldásába befolyni. T. Ház! Hogy röviden visszatérjek a termelés folytonosságára, megjegyzem, hogy azok, akik az ipari életben gyakorlatilag nem fejtettek ki munkát, talán el sem tudják képzelni azokat a rendkívüli nehézségeket, amelyek az ipari, de egyébként a mezőgazdasági termelés elé is tornyosulnak. Már normális körülmények között is nagyok ezek a nehézségek, de még sokkal nagyobbak a jelenlegi időkben, amikor, elismerem, a sok tekintetben