Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-365

Az országgyűlés képviselőházának %65. ülése 1939 január 24-én, kedden. nagyon hosszú tépelődés után volt hajlandó arra, hogy az 1912. évi LXIII. te. javaslatát benyújtsa. De ugyanígy, ahogyan megállapítom ezt, meg kell állapítanom azt is, hogy ez az ügy, a honvédséggel kapcsolatos felhatalmazás kérdése, nem lehet a kormány iránti bizalom kérdése sem, mert a honvédség mindenkié, az egész országé, nem egy párté, nem a kormányé, nem az ellenzéké, hanem minden magyaré, az egész magyar nemzeté, az egész magyar népe. A felhatalmazásokkal pedig általában csínyján kell bánni, mert néha utólag azok ellen használják fel a felhatalmazásokat, akik ezt előzetesen a maguk számára kérték. Erre már nagyon sok példa van a magyar politika történetében. Ha már most a kérdést a felhatalmazással kapcsolatosan alkotmányjogi szempontból vizsgáljuk, akkor meg kell állapítanunk azt, hogy a régi rendi magyar országgyűlésnek évszázadokon keresztül két téma körül merült ki minden energiája, két kérdés, volt, amelyet mindenképpen a maga számára kívánt megtartani és ez a két kérdés az adó- és újoncmegajánlási jog volt. E közül a két fő jog közül az elsőt, az adómegajánlási jogot és általában a pénzügyi kérdések rendezését elvette a 33-as bizottság 1931-ben történt megalakítása, amely intézkedést azóta évről-évre megújítunk, sőt tágítunk. Ez ellen én már több ízben felszólaltam, mert ebben a parlament hozzászólási, intézkedési és határozási jogát súlyosan megsértve látom. A másodikat, az újoncmegajánlási jogot ez a törvényjavaslat veszi el, ez ellen azonban nem emelek szót. Nem emelek szót azért, mert a helyzet lényegesen változott azóta, hogy annakidején a régi rendi magyar országgyűlés és később, a háborúelőtti időkben a képviselőház védte a magyar újoncmegajánlási jog törvényhozói intézkedéssel való gyakorlását a kormányhatalommal szemben. Lényegesen megváltozott a helyzet, mert akkor még a monarchiában éltünk és Magyarország a monarchia egyik része, egyik állama volt, ezzel szemben ma Magyarország függetlenül intézi helyzetét idebent, sajnos azonban, igen sokszor függő helyzetben van és függő helyzetbe kerül különböző kérdésekben a világ egyéb nagy hatalmasságaival szemben. Akkor, amikor az újoncmegajánlási jogot védte a rendi országgyűlés, és amikor erről beszéltek később a képviselőházban a háborút megelőző időkben, még fennállott Ausztria, itt voltak a nemzetiségeink, a határsávok állandóan veszélyeztetett állapotban voltak, mert ott nemzetiségek helyezkedtek el és a mai egységes nemzettel szemben az ország közel fele különböző nemzetiségekhői állott és úgy jött ki a magyar többség, hogy azokat, akiket ma idegen fajnak, vagy idegen népcsoportnak tekintenek, teljes egészükben a magyar fajhoz számították. T. Ház! Éppen ezért, amikor mia egységes nemzet intézheti a maga sorsát, amikor ma az egységes nemzet megalkothatja az önálló magyar hadsereget az általános védkötelezettség alapján, azt kell mondanom, hogy ugyanakkor oktalan, helytelen és logikátlan új nemzetiségeik, új népcsoportok kreálása. Ne élezzék ski és ne élesszék fel a nemzetiségi kérdést, különösen azoknál ne, akik magukat mindenkor magyaroknak vallották, magyaroknak tartják és magyaroknak fogjájk vallani, akik magyarul éreznek s ha kell, véreznek is a magyarságért, ahogyan ezt a múltban már bebizonyították. T. Ház! Vigyázzunk honvédségünkre, amelynek a politika felett kell állania úgy, ahogyan a honvédelmi miniszter úr éppen ma megállapította. De amikor honvédségünkről megállapítjuk, hogy neki a politika felett kell állania, vigyázzunk politikánkra is, amely az ország közszellemét jelenti. A honvédelem kérdéséről van szó, amelynek első része a hadsereg, de ugyanígy honvédelem a termelés, a termelés minden ága, minden eszköze is. Honvédelmet jelent az eke, a rőf, a kalapács, & toll, minden olyan szerszám, amellyel az országnak használni, az ország részére termelni lehet. A folytonos gyűlölködés és izgatás pedig bizonytalan helyzetet teremt, a termelést megzavarja és alapjaiban ingathatja meg. Itt érkezem el, t. Ház, a második kérdéshez, amelyről szólni akarok, az előadó úr egy mondatához és Szeder János képviselőtársamnak a 'bizottságban elmondott szavaihoz. Az előadó úr azt mondotta beszédében, hogy a hadi felkészültség hiánya miatt vesztettük el a háborút. Erre felelt a honvédelmi miniszter úr és én néhány szót szeretnék ehhez hozzáfűzni azzal kapcsolatban, amit Szeder János képviselőtársamnak válaszolok, aki azt állapította meg a bizottságban, hogy a világháborúban négyest kaptunk a történelemből. Legyen szabad megállapítanom, hogy a magyar hadsereg sem akkor, sem azelőtt soha az ezeréves magyar történelem során nem kapott négyest a történelemből. Nem kapott négyest még a tatárjárás után sem, mert a tatárjárásban elvérzett, de utána újra felépítette ezt az országot. Nem kapott négyest a török hódoltság korszakában sem, amikor Mohács után azonnal Buda vára ellen törtek a török seregek, de védekezésre találtak, ahol, — hogy egy másik törvényjavaslat indokolását megerősítssim — Hunfalvy történelímében olvashatjuk, hogy a valószínűleg nem asszimilált idegen népelemként lévő ikétszáz zsidó csak azért állt oda a budai ágyúkhoz a törökök ellen, hogy késohb megállapíthassák róluk, hogy idegen népelemek voltak e földön. T. Ház! A magyar nemzeti hadsereg soha háborút nem vesztett, a magyar nemzeti hadsereg sohasem vizsgázott a történelemből bukásra, a magyar nemzeti hadsereg s a magyar nemzet mindig Anteus legendáját igazolta: valahányszor földhöz vágták, mindenkor feléledve új héroszként támadt fel. A világháború végén nem vesztette el a háborút a magyar hadsereg, mert a : világháború végén — ez történelmi tény — Nagy-Magyarország területén egyetlen ellenséges katona sem volt. Ha tehát azt kérdezem, mi volt mégis az elbukás oka, akkor ennek több eredőjét kell megállapítanom és erről talán, mint némileg az akkori idők egyik szerény tanujának, legyen szabad szólanom. Ellenünk volt a világ nagy többsége s annak anyagi ereje. Hogy ez mit jelent és mit jelentett, erre vonatkozólag azt hiszem, ma . sem kell bővebb magyarázattal szolgálni. Ellenséget láttak itt a velünk egy monarchiát alkotó Ausztriában és az örökös közjogi harcok a háború előtt, de még a háború alatt is felőrölték a nemzet idegeit és életét. De ugyanakkor nagyon sokszor elhanyagolták a szociális és gazdasági problémákat, amelyeket meg kellett volna oldani. Harmadszor: tényleg volt 1918-ban örökös