Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-365

394 Az országgyűlés képviselőházának nen emlékünkben élnek az alig átélt világkrízis során szerzett tapasztalatok. Láttuk, hogy a nemzeti büszkeséggel és öntudattal átitatott, ,iól felszerelt hadsereg és az ugyanilyen érzelmektől áthatott, fegyelmezett és megszervezett nemzet a nemzeti célok békés úton való elérésének is eszköze lehet. Éppen ezért tulajdonképpen elég lenne ennek a törvényjavaslatnak megokolására két városnevet említenem: Münchent és Bécset. Mindkettő egy-egy csodálatos állomása a mai kor történelmének; mindkettővel kapcsolatban nemzeti célnk nemzetközi viszonylatban véráldozat nélkül való érvényesítésének voltunk tanúi, amire nemcsak hogy alig volt még példa a történelemben, hanem amit rövid idő előtt el sem tudtunk volna még képzelni. A jól felszerelt fegyveres erő falankszát maga mögött tudó nemzet véráldozat nélkül érte el itt azt, amire hadsereg nélkül húsz éven át még gondolni sem mert. Még egy városnevet kell itt megemlítenem s ez. Munkács. (Élénk éljenzés.) A legutóbbi napokban itt lefolyt események nemcsak újabb gyönyörű bizonyítékát adták a magyar nemzet hazafias önfeláldozásának, hanem egyúttal intő például szolgálnak és minden szónál ékesszólóbban indokolják annak szükségességét, hogy honvédelmünket minél előbb a legtökéletesebben kiépítsük. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Ha az elmondottak ellenére nem érzem magam felmentve az alól, hogy ennek a törvényjavaslatnak rendelkezéseit es szükségességét itt a t. Ház előtt bővebben kifejtsem és indokoljam, ennek oka az, hogy — amint erre katonás nyíltsággal és őszinteséggel rámutatok — ez a javaslat az eddiginél nagyobb áldozatokat kíván a nemzettől. A világháború befejezése óta, amint az azóta lezajlott háborúk tapasztalatai is bizonyítják, a hadviselés igen mélyreható átalakuláson ment át. A technika és a harceszközök rohamos fejlődése, főként a légi fegyvernem tökéletesedése okozta ezeket a változásokat. Amíg a múltban a háború a nemzetek fegyveres erőinek egymás ellen való küzdelme volt, amelyben a nemzetre csak az a feladat hárult, hogy a* fegyveres erő harcképességét fenntartsa, addig a háború ma már a nemzeteknek egymás ellen folytatott élet-halál harcává vált s nem szorítkozik csupán a harcvonalra, hanem kiterjeszkedik az ország egész területére. A hátországban nyugtalanság és zavar keltése, a hátország életének fojtogatása, ipartelepeinek, vasútvonalainak és közlekedési gócpontjainak megsemmisítése és lerombolása, a működő hadsereg ütőképességét erősen bénítja. Természetes tehát, hogy ezek ellen a támadások ellen is védekezni kell a jövőben. A jövő háborújában tehát nem lesz éles különbség a harctér és a mögöttes országrész között. A hadműveletek az ország egész területére ki fognak terjedni, ezért a honvédelemből az ország minden polgárának és minden lakosának ki fog kelleni majd vennie a részét. Értékesítenünk kell honvédségünk jövőbeli berendezésében a világháborúnak azt a tapasztaltát is, hogy a honvédelemre való felkészülésnek egyik leglényegesebb alkotórésze a gazdasági felkészülés is. Annak okát, hogy mi a világháborút csapataink kiváló teljesítményeinek ellenére és annak ellenére, hogy csapataink a világháború végén mindenütt ellenséges területen harcoltak, mégis elvesztettük, elsősorban gazdasági felkészültségünk hiányosságában kell keresnünk. A hadsereg nem kapta meg az országból azokat az energiákat, amelyek az utolsó gigantikus erőfeszítésre képessé tették volna és összeomlott. 365. ülése 1939 január 24--én, kedden. Ezeknek a tényeknek a felismerése alakította iki a mai kor egyik legjellegzetesebb vonását, a világ összes államainak a honvédelemre való legtökéletesebb felkészülését, vagy ha közvetlenebbül akarjuk ezt a ténykedést jellemezni, a lázas fegyverkezést. Tekintet nélkül kormányformájára és politikai irányzatára, minden állam ugyanezt cselekszi. El kell azonban ismerni, hogy — mint már előbb is említettem — ez a fegyverkezés ma már nem szolgál feltétlenül háborús célokat, hanem valójában a béke fenntartásának is hathatós eszköze lehet. Hiszen éppen a közelmúlt napokban láttuk ragyogó példáját annak, hogy a fegyverek puszta jelenlétükkel — bármenynyir paradoxonnak lássék ez az állítás — egy újabb borzalmas világháború kitörését akadályozták meg. (Ügy van! Ügy van!) Az a nemzet, amely önállóságát feláldozni, nemzeti céljainak megvalósításáról, szebb és boldogabb jövőjének biztosításáról lemondani nem hajlandó, hanem a nemzetek versenyében meg akarja állani a helyét, nem nélkülözheti honvédelmének a lehető legtökéletesebb megszervezését, minden nemzeti erejének a honvédelem szolgálatába állítását. Minthogy pedig a Magyar Szent Koronának ismét teljes fényében ragyogása minden igaz magyar embernek egyformán hő vágya, (Ügy van! Ügy van!) azt hiszem, nyugodtan állíthatom, egyáltalán nincs véleménykülönbség abban a kérdésben, hogy nekünk is minden áldozatot meg kell hoznunk ennek a célnak elérése érdeké(Élénk helyeslés és taps.) T. Ház! Megalkotandó honvédségi törvényünknek tehát biztosítania kell egész népességünknek és az ország minden anyagi erejének a honvédelem céljaira idejében való be állítását, vagyis biztosítania kell a népességünkben rejlő katonai erők legteljesebb kihasználását, biztosítania kell a fegyveres erő szükségleteinek minden körülmények között, a lehető legelőnyösebben és a leggyorsabban való feltétlen kielégítését, lehetővé kell tennie, ha kell, az ország egész népességének és minden anyagi javának a honvédelem szolgálatára való beállítását. Ebből a célból alapot kell teremteni a tervgazdálkodásnak háború idején való bevezetésére s ennek keretében ki kell terjeszkednie a polgári lakosság ellátására is. Lehetővé kell tennie mindezeknek az intézkedéseknek nemcsak békebeli előkészítéséi hanem részben már békében való végrehajtását is. (Helyeslés.) Végül gondoskodnia kell arról, hoe-y háborúban az egyéni szabadság érvényesülése az összeség, a nemzet érdekeit ne veszélyeztesse. Ezeken az alapelveken énül fel a törvényjavaslat, amely ezt a hatalmas kérdéskomplexust a maga egészében felöleli, mert a honvédelem tökéletes kiépítését, az ee-yes kérdések közötti szoros összefüggés következtében csupán ily összefüggő szabályozás biztosítja. Minthogy a honvédelemnek a korszerű hadviselési követelményeknek megfelelő m^a'szervezése és előkészítése, mint az az eddig kifejtettekből kitűnik, az állami és gazdasági élet minden ágára kihat, védtelenül fontos. hogy a háborúban az egész nemzetnek egységes vezetését minél teljesebben biztosítsuk.. A törvényjavaslat első része tehát a politikai és katonai vezetés állandó összhangjának biztosítását célozza, amit a világháborúban főleg a k^znonti hatalmaknál, sajnos, i^en sokszor nélkülöztünk. A törvényjaviaslatbain rendszeresített Legfelső Honvédelmi Tanács,