Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-364

Az orszaggyűlés képviselőházának ÁftL esett, amikor a Kernend községbe Bevonult vitéz Kolosváry ezredes úr felvirágzott katonái élén, ós amikor fogadására ünnepség volt, bementünk a templomba, megszólalt az orgona, kitették az ültári Szentséget és aki ott legelőször kéttórdre borult az Oltári Szentség előtt, az a falut átvevő vitéz Kolosváry ezredes úr volt. A nép pedig sírt, mert újra imádkozó katonákat látott. Miniszter úr, a mi magyar népünk harcos és bátor katonát, de^ imádkozó katonát is akar, mert csak abban bízik, aki lélekben tud bízni, a legfőbb hadúrban, az Úristenben. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Egy régi, örökértékü latin közmondás az, hogy »Ép testben ép lélek«. A miniszter úr talán emlékezni fog arra, hogy Nyitramoldoson a világháború alatt volt egy nagy kórház. Szomorú kórház volt ez, az egész Észak-Magyarország területén lévő hadosztályok venereás katonáit szállították oda. Én mint tábori lelkész, bizonyos ideig meg voltam bízva az ő felügyeletükkel, lelki gondozásukkal és sok mindent láttam ott. Ezért egyre kérem a miniszter urat: a katonaság közegészségügyére lehetőleg minél nagyobb gondot fordítsanak, hogy ezek a tisztalelkű falusi magyar legények, akik bevonulnak a kaszárnyába, tudatlanságból, kísértésből vagy rossz pajtásoktól félrevezettetve, nehogy elmenjenek olyan helyekre, ahol venereás betegségeket szereznek össze, amelyekkel, ha hazamennek, beoltják, beszennyezik a tiszta magyar falut, vagy kivált, ha házasságot kötnek, — hiszen erről már beszélni is teljesen felesleges. Mentsük meg lélekben, mentsük meg vérben, mentsük meg tisztaságban a mi magyar népünket. (Általános helyeslés.) T. Képviselőház! Tegnap a felvidéki egyesült pártnak Komáromban kongresszusa volt, ahol legalább 20.000 párttagunk jelent meg. Többek között az ifjúság nevelésével kapcsolatban nekem jutott az a szerencse, hogy programmunkat magyarázzam s az ifjúság valláserkölcsi és nemzeti nevelésével foglalkozzam. Akkor eszembe jutott, hogy én ma itt a budapesti Országiházban beszélni fogok a honvédelmi javaslatról és mivel az ifjúság előtt álltam s ott állt előttem körülbelül 20.000 ember, feltettem két kérdést az- ott jelenlévő népünknek, amikor bejelentettem, hogy beszélni fogok. Feleljetek két kérdésre: akartok-e jól felszerelt nemzeti magyar hadsereget? Ez volt az első kérdésem. A második: akartok-e Horthy Miklós katonái lennit Miniszter úr! Mint volt tábori lelkész, alázattal jelentem, hogy erre a két kérdésre 20.000 ember, felvidéki magyar ifjak azt feleltek: akarunk! (Elénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán. A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: T. Ház! Hubay^ Kálmán képviselő úr a házszabályok 103. §-a értelmében kért szót, mentelmi joga megsértésének bejelentése címén. A szót a képviselő úrnak megadom. Hubay Kálmán: T. Ház! Tisztelettel kénytelen vagyok vagyok a t. Háznak tudomására hozni mentelmi jogom súlyos és szembeszökő megsértését a magyar királyi államrendőrség budapesti főkapitánysága részéről. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Hubay Kálmán: Nevezetesen e hónap 14-én éjjel a Magyarság szerkesztőségében alkalmazott Gőcze Péter nevű titkárom a szerkesztőségből eltávozván, a szerkesztőség egyik gépírókisasszonyával együtt elvitte a szerkesztőség írógépét çs az én képviselői magánlevelezéseidébe 1939 január 20-án, pêntekeûi S8 met, hogy az elkövetkezendő vasárnapi napon képviselői levelezésemet a gépírókisasszonnyal együtt feldolgozzák. Az Andrássy-út 60. számú házból kilépve, a legközelebbi mellékutca sarkán egy civil úr állította meg őket, közölvén, hogy ó detektív. Megkérdezte a titkáromat és a gépírókisasszonyt, hogy az Andrássy-út 60ból jönnek-e "í Közölte velük, hogy az Andrássyút 60. számú házból nem szabad írógépet kivinni, tehát a titkárom, azonnal kövesse őt a rendörségre. A gépírókisasszony kérte, hogy az én képviselői magánlevelezésemet tartalmazó aktatáskát a titkáromtól átvehesse és hazavihesse, mire a detektív közölte vele, hogy erre mód nincs és a levelekkel együtt a kisasszony is azonnal kövesse őt a rendőrségre. (Mozgás.) Negyed tizenkettő tájban a rendőrség politikai osztályán két detektív elvette titkáromtól az aktatáskámat, amelyben, hangsúlyozom, az én országgyűlési képviselői magánleveleim voltak, miután a titkárom közölte velük, hogy abban egy országgyűlési képviselő magánlevelei vannak. A detektív urak kijelentették, hogy őket ez nem érdekli. Az aktatáskát a levelekkel együtt bevitték egy főtanácsos úrhoz, a nevét nem tudom. A levelek háromnegyed óra hosszáig ott voltak. Sem engem nem értesített a rendőrség arról, hogy vegyek részt a levelek átvizsgálásában, sem pedig a titkáromnak és a kisasszonyomnak nem engedték meg, hogy a levelek felbontásában és átolvasásában résztvegyenek. Háromnegyed óra múlva az aktatáskát azzal adták vissza, hogy igazolja titkárom azt, hogy az összes leveleket hiány nélkül visszakapta, mert amennyiben ezt nem igazolná, abban az esetben kénytelenek volnának a leveleket ott tartani. T. Ház! Ez elsősorban jelenti a levéltitok megsértését, amely levéltitok joga pedig minden magyar állampolgárt megillet. De tekintve, hogy képviselői levelezésnek, mégpedig a képviselő távollétében való átkutatásáról volt szó, a magam részéről nemcsak a levéltitok megsértésének, hanem a mentelmi jog sérelmének is tartom ezt, mert a m. kir. államrendőrségnek semmi köze sincs ahhoz, hogy egy képviselőnek törvényhozói működéséhez tartozó magánlevelezésében milyen tények foglaltatnak. Ennek valamennyien ki vagyunk téve és én azt hiszem, hogy az igen t. Ház minden egyes tagjának együttérzésével találkozom, amikor ezt a magam részéről a Ház tudomására vagyok kénytelen hozni, mert Vl nem tudom képzelni, hogy alkotmányos és parlamentáris alapon álló törvényhozóról hogyan lehet a rendőrségnek még csak feltételeznie is azt, hogy leveleiben valamely államfelforgatást, vagy pedig egyéb bűncselekményt tartalmazó levelek foglaltatnak. Amennyiben pedig a rendőrségnek az volna az álláspontja, hogy ő nem tudhatta ezt előre, ha esetleg kétségbevonná, hogy titkárom felhívta a figyelmét arra, hogy képviselői magánlevelekről van szó, abban a pillanatban, amint az első levelet elolvasták, nyomban láthatták, hogy itt olyan dolgokhoz nyúltak, amelyek a rendőrség hatáskörét túlhaladják, amelyekhez a rendőrség politikai osztályának semmi köze sincs, éppen ezért tisztelettel kérem bejelentésemnek a mentelmi bizottság elé való utalását. Elnök: T, Ház! A házszabályok 103. §-a értelmében a bejelentést a Ház minden vita nélkül a mentelmi bizottsághoz utalja. (Helyeslés.)