Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-363
Az országgyűlés képviselőházának 363. i szó, akkor ínég azok is, lakik a háború négy esztenedeje alatt esküjük és kötelességük megszegésével lógósokká váltalt, újból katonákká lettek, katonákká formálódtak, (vitéz Siebestyen Kálmán: Ment volna az egész társadalom! — Dulin Jenő: A lógósokat kár dicsérni. — Br. Berg Miksa: Kár védeni a lógósokat! — Dulin Jenő: Hallgassunk arról, hogy egyáltalában voltak lógósok!) Elnök: Dulin képviselő urat kérem, szíveskedjék tartózkodni a közbeszólásoktól. Drobni Lajos: Szóval hallgassunk? Ez az alkotmányos felfogás? Hallgassunk a 17. §-ról, hallgassunk arról, hogy mi volt 1919-ben, hallgassunk arról, hogy voltak lógósoki Hát mindenről hallgassunk, csak arról beszéljünk, ami kellemes, ami az alkotmányvédelemmel és a függetlenségigel kapcsolatos I (Felkiáltások balfelől: Nem azt mondjuk!) Szerintem nem ez a parlamentarizmus, ez betegsége annak. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! Drobni képviselő urat kérem, szíveskedjék a tárgyhoz szólni. (Helyeslés balfelől. — Difiin Jenő: Beszéljünk a magyar katonáról! — Br. Berg Miksa: Az erényekről beszéljünk, ne pedig a lógósokról! — Zaj.) Drobni Lajos: T. Ház! Ezt a honvédelmi javaslatot az a beruházási programm alapozta meg, amelyet Darányi Kálmán akkori miniszterelnök ur Győrben hirdetett meg. Győr büszke arra, hogy a magyar hadseregnek megfelelő felszerelese, a magyar honvédségnek megerősítése és a nemzet rendeltetése, léte és jövője védelmébe való beállítása Győr városából indult ki. Mint Győr városának képviselője áhítatos lélekkel foglalkoztam ezzel a törvényjavaslattal és áhítatos lélekkel tekintek rá ma is. Meggyőződésem, hogy ez a törvényjavaslat rövid idő alatt a magyar Corpus Juris egyik gyöngye lesz és biztosítani fogja ennek a nemzetnek életét, jövőjét és biztonságát, nemcsak háborúban, hanem békében is minden nemzetbontó törekvéssel (Ügy van! Ügy van!^ jobbfelől.) és minden vénasszonyos rémlátással szemben és azt a részletes tárgyalás alapjául örömmel elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: R. Vozáry Aladár! Elnök: E. Vozáry Aladár képviselő urat illeti a szó. R. Vozáry Aladár: T. Képviselőház! A magyar képviselőiházban első beszédemet csak azzal kezdhetem, hogy félve és meghatottan szólalok fel. Félve attól, hogy nem leszek-e talán nívótlan ahíhoz az emelkedett szellemhez,^ tudásbeli felkészültséghez és szent tradícióhoz, amely a magyar parlamentben a nagy kérdések tárgyalását jellemzi és reprezentálja. Meghatottan pedig azért, mert boldog vagyok, hogy nekem adatott pártunk részéről az a feladat, hogy a sajnos, csak részben felszabadult Felvidék képviselőinek nevében egy ilyen fontos javaslat tárgyalásához elsőnek szólhassak hozzá. T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Mióta — a jó Istennek hála legyen — itt vagyunk a magyar képviselőházban, (Taps.) mindig igennel szavaztunk. (Éljenzés a jobboldalon.) Igennel szavaztunk azért, mert szociális javaslatokat, szociális kérdéseket tárgyalt a képviselőház, már pedig a magyar életproblémák szociális megoldása a magyar nép jövőjét jelenti. (Ügy van! lése 1939 január 19-én, csütörtökön. 357 Ügy van!) Ma pedig, amikor a honvédelem kereteset tárgyaljuk, az a magyar haza, Magyarország juvöjet jelenti, nagyon természetééi tehát, nogy ennek a kérdésnek tárgyalásánál eisosoroan igennel szavazunk. (Éljenzés és taps.) Mi, elszakítottak, tudjuk legjouüan, hogy mit jelent a haza elvesztése, mnyeu nagy kötelességet es íeladatot jeient tenat a íionveueiein, mennyire fontos a nonvedeiem teljes kiépítettsége, teljes biztonsága nemcsak azért, nogy Magyarországot töüoe olyan megaláztatás ne érje, mint amilyen 1919-ben érte, (ugy van! jOoöfetöl.) hanem azért is, nogy a megújhodott Magyarország népi, nemzeti nauseregével valóra válthassa mindazt a törekvést, ameiy ősi jussa alapján megilleti. (Elénk éljenzés és taps.J T. Képviselőház! A honvédelem kérdéseoen pártoskodásnak, vitázasnak nem lehet helye, (Ugy van! a jobb- és a ualoldalon. — liuim Jenő: .Nincs is!) illetve csak annyiban lehet helye, hogy afelett versengjünk, hogy ki tud touoet tenni, ki akar touuet adni a magyar nemzeti hadsereg, a magyar honvédség, a magyar honvedelem javara. {£ elkiáltasofc: így in van!) ürömmel állapítottuk meg ennek a kérdésnek tárgyalásával kapcsolatban, hogy a magyar parlament, amely Den az utóbbi időkben olyan éles viták zajlanak, eDben az igenis legnagyobb kérdésben leiül tudott emeiKecüii a személyeskedésen, a pártoskooáson es mai' a bizottságban olyan magatartást tanúsított, amely méltó volt ahhoz a gondolathoz, hogy az ősi alkotmány alapján állva jussunkat megvédjük, jövőnket biztosíthatjuk és törekvéseinket szolgálni tudjuk, (l aps. — Duun Jenő: Ebben a kérdésben mind egyek vagyunk!) Állapítsuk meg, hogy valóban eb Den a kérdésben egyek voltunk, ihogy mind a kormánypart, mind az ellenzék részéről megértő magatartást tanúsított mindenki és különösen amikor Eckhardt Tibor mélyen t. képviselő úr decemberi utolsó felszólalása után a közös bizottságban tisztázódtak azok a kérdések, amelyek talán csak rémképeket festettek egyesek ele, olyan egység alakult ki, amilyen szükséges ahhoz, hogy ezt a kérdést tárgyaljuk. A (honvédelmi javaslatnak célja az, hogy Magyarországnak kellőképpen, teljesen megszervezett megfelelő számú és teljes technikai felkészültségű hadsereget biztosítsunk. Voltak az egyesített bizottságban olyanok, akik két, illetve három részre kívánták tagozni a javaslatot. Az első rész lett volna, régi közös kifejezéssel élve, maga a hadseregszervezet, a honvédség szervezete, a második a honvédségi munkaszolgálat és a harmadik a rendkívüli, kivételes intézkedések és a kivételes hatalom kérdése. A mai idők a mai háborús lehetőségek nem engedik meg, hogy különválasszák egy államvédelmi javaslatban a hadseregszervezeti részt azoktól a részektől,, amelyek a teljes honvédelmi felkészültséghez feltétlenül 'szükségesek, (Ügy van! Ügy van!) tehát nagyon természetes volt, hogy ezt nem is lehetett különválasztani. (Ügy van! Ügy van!) Vitatták egyesek azj egyesített bizottságban azt is, hogy helytelen ivolt azt a kifejezést használni, hogy »az országot közvetlenül érintő nemzetközi feszültség«, mert hiszen béke van. Sajnos,, normális .békéről nem lehet beszélni és hogy igenis vannak az országot közvetlenül veszélyeztető helyzetek, azt mi isem bizonyítja jobban, mint a január 6-i munkácsi eset. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) A magyar hadsereg56*
