Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-363
Az ' országgyűlés képviselőházának 363. jen. De nekem az ország lakosságához is van egy kérésem innen erről a helyről. Szeresse mindenki úgy a^ honvédséget, hogy féltve nézzen rá és vigyázzon, hogy senki még csak a kísérletre se merjen gondolni, hogy politikai szándékkal vagy célokkal közeledjen a hadsereghez és elsősorban a hadsereg tisztikarához. A hadsereg legyen minden politikai irányzat számára szent és megközelíthetetlen. (He* lyeslés ) T. H4z! En a honvédelemről szóló törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben azzal az óhajtással szavazom meg: Adja a magyarok Istene, hogy ez a törvényjavaslat mielőbb Nagy-Magyarország honvédségének törvénye legyen. (Élénk helyeslés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: 1 Szólásra következik*? Szeder János jegyző: Lányi Márton! Lányi Márton: T. Ház! Azok a lelkes szavak, amelyeket előttem szólott Shvoy Kálmán t. képviselőtársam elmondott, mély benyomást gyakoroltak rám s azokat az utolsó betűig helyeslem és elfogadom. Felszólalásomnak tulajdonképpen szintén csak elvi jelentősége van és pedig azért, mert már előre bátor vagyok kijelenteni, hogy a törvényjavaslatot elfogadom. Amikor a honvédelemről szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött együttes bizottság egy pártközi albizottságot szervezett meg és az az üléseit megtartotta, az utolsó ülés végén bátor voltam felszólalni és köszönetet mondani a honvédelmi miniszter úrnak azért a megértő, konciliáns magatartásért, amelyet a honvédelemről szóló törvényjavaslat egész tárgyalása alatt tanúsított azokkal a felfogásokkal, észrevételekkel szemben, amelyek a tárgyalás során felmerültek. Kötelességemnek érzem, hogy ennek a köszönetnek itt a Ház nyilt színe előtt ismét kifejezést adjak. Ezt annál is inkább megtehetem és pedig örömmel tehetem meg, mert annak a munkának, amelyet a pártközi bizottságban elvégeztünk és annak a magatartásnak, amelyet a honvédelmi miniszter úr részéről a tárgyalások egész során módunkban volt tapasztalni, meg is volt a megfelelő eredménye. Igazolást nyert, hogy a megértő, minden oldalon megnyilvánuló jóindulat a legnehezebb problémák megfelelő megoldását nemcsak lehetővé teszi, hanem feltétlenül biztosítja is. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Tény az, hogy amikor a kormány ezt a törvényjavaslatot benyújtotta és mi ezt elolvastuk, voltak aggályaink és pedig súlyos aggályaink, de azoknak az aggályoknak, ha szabad ezt a kifejezést használom, alkotmányjogi jellegük volt. Most talán nem tartozik szorosan a tárgyhoz és talán nem is alkalmas dolog, hogy beszéljek azokról a körülményekről, amelyek ezeket az alkotmányjogi aggályokat egy bizonyos mértékben talán sötétebben festették alá, mint ahogy kellett volna esetleg más politikai viszonyok és helyzet mellett. Ez azonban már éliminait kérdés, a tárgyalások során megoldást nyert s ilyen módon ezzel a kérdéssel itt nein is óhajtok foglakozni. Szükségesnek tartom azonban külön hangsúlyozni, mert nem akarom, hogy e tekintetben bármiféle félreértés lehessen, hogy a szorosan vett honvédelemre vonatkozó kérdések tekintetében az egyesült keresztény jobboldali ellenzék részéről a ülése 1939 január 19-én, csütörtökön. 351 legteljesebb volt az egyetértés és nemcsak hogy egy szalmaszálat nem óhajtottunk a javaslattal szembehelyezni, hanem az abban foglalt törekvéseket a magunk részéről csak alátámasztani és előmozdítani kívántuk. Nekünk az volt a felfogásunk, hogy mindent meg kell adni, ami a honvédség fejlesztéséhez ^szükséges, mindent meg kell adni, ami a honvédség ütőerejének fokozásához megkívántatik. Igen t. Ház! Régi szabály, és mi azzal tisz tában vagyunk, hogy nemzetközi kérdésekben és nagy, a nemzeteknek sokszor az életérdekét alkotó és befolyásoló problémákban ezeknek elintézése attól függ, hogy a mi képviselőinket a tárgyaló asztalhoz ültetik-e le, avagy pedig csak az előszobában várakoztatják, hogy azután a sine me de me alapján történt döntést tudomásul vegyék. Ahhoz pedig, hogy az történhessék meg, hogy a mi megbizottaink, a mi nemzetünk fontos érdekeit képviselő kiküldötteink a tárgyaló asztalnál juttathassák érvényre a nemzet érdekeit, az szükséges, hogy a kiküldöttek mögött egy erős, harcképes és nagy ütőerővel rendelkező hadsereg álljon. (Ügy van! Ügy van!) Ha ugyanis ilyen fegyveres ereje a nemzetnek nincs, akkor egészen természetes, hogy nem tudjuk megvédeni a mi érdekeinket, nem tudjuk érvényre juttatni a mi kívánságainkat, a mi követeléseinket és nem tudjuk alátámasztani mindazt, amit a nemzet érdekében elérni fontosnak tartunk. Az a fontos, hogy nekünk egy olyan hadsereg mindenkor és mindenkivel szemben meg tudja védeni a nemzet érdekeit, ha van olyan, vagy vannak olyanok, akik a nemzet érdekei ellen törnek, bárhonnan jöjjön is ez a támadás. (Ügy van! Ügy van!) Ie-^n. t. Ház! A nemzetközi helyzet feszült, hosszú idő óta, most is és itt talán bizonyos mértékig furcsa, hogy éppen azt a szót használóin a helyzet jellemzésére, amely szót mi a törvényjavaslat szövegében kifogásoltunk a 81. és többi szakaszokkal kapcsolatban, de talán éppen az, hogy ezt a szót kell használnom, mert ez fedi tulajdonképpen a való helyzetet, (Drobni Lajos: Akkor minek töröltették a szakaszból Ti • — tessék megvárni a mondat végét, t. képviselőtársam — a legjobb bizonyítéka annak, menynyire indokolt volt az a kérelmünk, hogy ez a szó: nemzetközi »feszültség« a javaslatból kikerüljön, mert hiszen, sajnos, előttünk, akik a külpolitikával foglalkozni szoktunk, akik szoktunk érdeklődni a nemzetközi kérdések iránt is, akik szoktunk olvasni külföldi újságokat is és akik nem zárjuk le a horizontunkat Budapestnél vagy Hegyeshalomnál, világos az, hogy sajnos, bizony a nemzetközi helyzet régóta feszült és nyilván hosszú időn keresztül még feszült is lesz. Azt is mondhatnám, hogy a nemzetközi helyzet ködfoltos. Mondhatnám, mert hiszen, amint az utóbbi hetekben láttuk, ez a nemzetközi érintkezésben többször előfordult. Olvasunk hivatalos nyilatkozatokban ködfoltos helyzetekről, amelyek talán bizonyos mértékig tisztázódnak, talán fennmaradnak, mindegy, egy dolog azonban egészen bizonyos és ez az, hogy nekünk, a magyar nemzetnek, éppen a hadsereggel t kapcsolatosan mindenre fel kell készülnünk és kívánom, hogy e r Javaslat megszavazásával ezt a célt előmozdíthassuk. Tisztában vagyunk azzal is, hogy manapság a háborúban nemcsak a katonaság, hanem az egész nemzet harcol, ma nincs különbség katona és polgár között, mert ma mindannyian katonái kell hogy legyünk a nemzetnek. Kétségtelen tehát, hogy amikor a honvédelemmel
