Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-363
Az országgyűlés képviselőházának 363. ülése 1939 január 19-én, csütörtökön. 345 viselőtársam terjesztett a miniszter úr elé a nők honvédelmi foglalkoztatásának kérdésében. Másik kérésem a honvéd tisztek és altisztek családi pótlékának emelésére vagy feljavítására irányul. Különösebb indokot azok után, amelyeket előbb elmondottam a m. kir. honvédség mai szellemének néhány példájaként, nem szükséges ehhez fűzni. A harmadik kérésem egészen különleges jelentőségű, és azokból a tapasztalatokból fakad, amelyeket kassai tartózkodásom alatt szereztem. Igen t. Ház! Leboruló csodálattal kell adóznunk a visszacsatolt területek magyarságának azért a páratlan hősiességért, amelylyel magyarságaért küzdött és amellyel azért,. hogy valaha megint velünk egyesülhessen. De meg kell állapítanunk azt is, hogy amennyire megerősödött, megacélozódott a visszacsatolt magyarságnak s általában az elszakított területeken élő magyarság nemzeti * öntudata, annyira súlyos hiányokat hagyott a fiatalabb generáció lelkében — nem is csodálkozom rajta — a cseh nevelés, a csehszlovák iskola. A példák százait sorolhatnám fel arranézve, hogy csak a magyar történelemből hány kép, hány fogalom, hány ismeret hiányzik annak a generációnak lelkéből, annak a magyar ifjúságnak lelkéből, amelyet a cseh iskolák neveltek fel. Ez az ifjúság nem ismeri a Báthoryak, a Bethlenek, a Boeskaiak történetét, ennek az ifjúságnak még Rákócziról is azt tanították, hogy szláv szabadsághős volt, aki Magyarország ellen küzdött és aki a magyarok brutalitása elől menekült Törökországba. Igen t. Ház! Ezeket a hiányokat nemcsak történelmi vonatkozás ban, de a magyarság megismerésének minden más vonatkozásában is pótolnunk kell, mert hiszen a nemzeti közösségérzés nemcsak a fajiságból és a véralkatból, tehát nemcsak ösztönös érzésekből származik, hanem számtalan egyéb ismeretből is, amelyek tudatossá teszik benne a magyar lelkiséget. Igen t. Ház! Én ott szomorúan tapasztaltam, hogy ez a mi drága, szegény, elszakított területen felnőtt ifjúságunk, valahogyan úgy képzeli el a dolgot, hogy az ő mindennapi hősiességük mellett, amelyet húsz éven át napról-napra tanúsítottak ós bizonyítottak, mi itt Csonka-Magyarországon, mintegy páholyban ültünk és a szabadság verőfényének sugarai alatt anyagi javakban dúskálkodva, keveset tettünk azért, hogy erős honvédségünk, erős hadseregünk legyen és valahogy keveset tettünk azért, hogy velük ismét egyesülhessünk. Akik itt Csonka-Magyarországon éltek a legutóbbi húsz esztendő alatt, nagyon jól emlékezhetnek a mi húszesztendős kálváriánkra. Emlékezhetnek a yagónvárosok sivár képeire, a menekültek százezreire, a nyugdíjterhek szörnyű nyomására, nagyon jól emlékezhetnek teljes lerongyolódásunkra. (Czermann Antal: Emlékezhetnek a hadifoglyok hazaszállítására!) Emlékezhetnek a hadifoglyok hazaszállításának iszonyú nehézségeire, a lakáshiányra, a romló pénzre, az inflációra, az árak, a legelemibb közszükségleti cikkek árainak felfelé való rohanására, szóval arra az időre, amikor nekünk valóban nem lehetett más gondunk: mint a mindennapi élet legszükségesebb javainak biztosítása, az önálló nemzeti lét legelemibb feltételeinek biztosítása. Igen t. Ház! Mi tudjuk, ha egy kicsit távolabbi szempontból nézzük a mi húszesztendős utunkat, hogy nekünk igazán a pokol lenekéről kellett kiásnunk magunkat a föld színére, hogy biztosítsuk ennek a nemzetnek életét és biztosítsuk annak lehetőségét, amiről sohasem mondottunk le: hogy egyesüljünk elszakított testvéreinkkel. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nem tehetnek róla, de ezek a tegnap történelmére vonatkozó ismeretek meglehetősen hiányoznak a cseh uralom alatt felnőtt fiatal magyar generációk lelkéből. Hogy valóban összeforrjunk lélekben, gondolkozásban, szívverésben visszacsatolt és még visszacsatolandó testvéreinkkel, ahhoz az kell, hogy amikép mi megismertük, becsüljük és szeretjük áldozatos magyarságunkat, ők is megismerjék azt az önhibájukon kívül még nem ismert magyar küzdelmet, amelyet Csonka-Magyarország vívott. {Ügy van 1 . Ügy van! a jobboldalon. — Czermann Antal: A névtelen adófizető!) T. Ház! Felhozzák azután azt is, hogy voltak bizonyos gazdasági életszínvonalbeli különbségek a csen. uraioni alatt élt magyarok, általáoan az ott élt népek élete és a mi életünk között. Csakugyan voltak. Nem a mi hibánk. A felvidéki magyarokat és szlovákokat a világháború után egy olyan országhoz csatolták, amely ugyan fegyverrel sehoisem vitézkedett, — tehát az igazi győztesek közt hiába keressük arcvonásait — azonban politikai mesterkedések útján mégis odakerült, hogy a győztesek közé számított. Ennek nem voltak megcsonkított országrészei, nem voltak menekültjei, nem voltak vagónvárosai, s nem alít vele szemben egy egész ellenséges világ, ellenkezően: támogatták őt évről-évre francia milliárdokkal, (R. Vozáry Aladár: tízibériából lopták a pénzt! Kirabolták a kisebbségeket! Könnyű máséból gazdálkodni.) úgy van — ugyanakkor, amikor nekünk a magunk koplalásával és verejtékével kellett előteremtenünk azokat a filléreket, amelyekkel fenn tudtuk tartani az országot és amelyekkel megpróbáltuk a honvédség kicsi magjának megteremtését. (R. Vozáry Aladár: A máséból könnyű volt gazdálkodni nekik! — Földesi Gyula : 40 milliót vittek el Ruszinszkó szegény népétől! — R. Vozáry Aladár: 315 milliót vittek el esak a ruszinszkoi pénzbeváltáskor!) Könnyű volt ott aránylag jó gazdasági viszonyokat teremteni, könnyű volt hadsereget szervezni idegen támogatással és idegen pénzzel. Nekünk mégis százszor-kedves volt az a parányi honvédség, mert minden bakancsszíjat, minden csajkafödelet, minden tölténytárat a magunk verejtékéből magunk teremtettünk elő és senki sem volt mellettünk, csak mi magunk. (Ügy van! Úgy van! — Taps.) Hát, ha hőskölteményről beszélünk, t. Haz, mert hiszen valóban hősköltemény volt a mi elszakított magyar testvéreink küzdelme; a csonka ország küzdelme is bizonyos hőskölteraényszámba megy, amely ha némább is, mint a mi elszakított testvéreink égig kiáltó szenvedése, de kemény volt s elérte a célját, mert hiszen ennek köszönhetjük, hogy vagyunk és tovább tudjuk vinni az ország ügyeit. Ennek a két áldozatnak, az elszakított területek magyarsága áldozatának és a csonka magyarországi nemzet áldozatának a lelkekben való egybevetése, a lelkekben való összefonódása hozhatja csak meg a mi igazi, testbenlólekben való összehangolódásunkat, szíveinknek egy-ütemre való hangolódását. T. Ház! Miért hozom én fel mindezeket a honvédelmi törvényjavaslat tárgyalásánál? Azért, mert ennek a törvényjavaslatnak
