Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-362

Az országgyűlés képviselőházának 362. szállította, éspedig átlagban a kataszteri tiszta .jövedelem negyvenszeresére; történt ez a leszállítás azért, 'hogy a földhözjutottak kötelezettségeiknek könnyebben tegyenek eleget, magyarán szólva, hogy elviselhető mértékre száltittassék le a teher. Ez a leszállítás az ország legnagyobb részében kedvező eredménnyel járt, vannak azonban egyes vidékek, ahol ennek ellenére nem történtek meg megfelelő mértékben a fizetések, különösen Békés vármegyében, ahol 1938-ban a 37.000 ember terhére előírt 1,322.00 pengőből csak 532.000 pengőt fizettek be, tehát 403 százalékot, azaz a leszállított tehernek is csak 40 százalékát teljesítették. Kétségtelen, hogy ilyen körülmények között, bár elismerjük azt, hogy aki nehéz helyzetben van, azt lehetőleg- nem kell bántani, mégis igyekezni kellett a behajtási eljárásokat folyamatba tenni. 1938-ban tényleg 192 esetben tett a közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága kimozdítási javaslatot. Ez a hivatalos jelentése a gyulai pénzügyigazgatóságnak. Ebből a 192 esetből 151 esetben rendelte el a gazdasági albizottság a kimozdítást és tényleg 9 esetben hajtották azt végre. Mindazokban az esetekben, amelyekben a kimozdítást elrendelték, nem az volt a helyzet, hogy abban az esztendőben nem tudtak az illetők kötelezettségüknek eleget tenni, hanem az, hogy évek hosszú során át egyetlen fillért nem fizettek, sőt továbbmegyek, felszólítás esetén még fizetési hajlandóságukat sem nyilatkoztatták ki, ellenkezőleg, azzal válaszoltak, hogy >ml ezt úgy sem fogjuk soha megfizetni. Már pedig mérhetetlen igazságtalanság származik abból, hogy az egyik földhözjuttatott rendesen eleget tes» kötelezettségének, a másik meg egy fillért sem fizet s nem is hajlandó fizetni és mindkettő egyformán benne marad a földben. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) A notórius nem fizetőkkel szemben, akik nem is akarnak fizetni, — hangsúlyozom, nem olyanokról van szó, akik nem; tudnak, hanem akik nem akarnak fizetni — a legkirívóbb esetekben, bármennyire is fáj nekem, kénytelen^ vagyok eljárni, mert különben, ha nem tenném, igazságtalan volnék azloknak terhére, akik kötelezettségüknek eleget tesznek. (Ügy van! Ügy van!) Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy minden egyes esetben igen nagy lelkiismereti kérdést csinálok abból, hogy valakit kimozdítsunk éopen akkojr, amikor a föld'hözjuttatás irányelvén haladnnk és minél több embernek akarunk földet juttatni. Abban az esetben azonban, amikor nem látjuk a fizetési hajlandóságot, — hangsúlyosom, nem a képességet, hanerni a készséget — kénytelenek vagyunk eljárni és, mint méltóztatik látni, Összesen csak kilenc esetben jártnnk el a gyulai pénzügyigazgatóság területén. Kérem a mélyen t. Házat, méltóztassék ezt a iválaszoimat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Tildy Zoltán: Igen t. Ház! Sajnálom, hogy tényleg le kell térnünk az angol módszerről és nekem is valamivel, legalább két-három mondattal többet kell válaszolnom a miniszter úrnak. Igen t. miniszter úr, ezek az adatok, amelyeket a miniszter úr itt a Házban előterjesztett, úgy két hónaposak lehetnek. Ez az állapot tényleg így volt körülbelül két hónappal ezelőtt, amikor én a miniszter urat kértem, hogy ülése 1939 január 18-án, szerdán. 329 ezeket á kimozdításokat szüntesse meg és ezt a kérést azzal is indokoltam, hogy mégis lehetetlen állapot, hogy a katonai behívót és a kimozdítási végzést egyszerre kézbesítsék ki az embereknek". (Andaházi-Kasnya Béla: Gyomán és Endrődön!) Jöttek emberek, hozva mindkét cédulát: egyik kezükben a kimozdítási végzést, másik kezükben a katonai behívót. Ekkor mentem el a pénzügyminiszter úrhoz és kértem közbelépését. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Intézkedtem is!) Kértem a közbelépését, mert mégis tűrhetetlennek tartottam, hogy a hazát szolgálni induló emberek, a bürokratikus eljárás következtében, családjukat otthon a kétségbeesésben hagyják és abban a tudatban vonuljanak ki a harctérre, — nem lett ugyan belőle harctér — hogy családjukat abból a kis két hold földből ki fogják mozdítani. Akkor tényleg megállás történt a gyulai pénzügy igazgatóság részéről ebben a dologban, de amint én a képviselőház naplóját a miniszter úr most elmondott beszédével meg fogom kapni, fel fogom szerelni mellékletekkel és méltóztatik majd látni, hogy igenis áll az, amit én itt mondottam, hogy nagyobb mérvű kimozdítási eljárás folyik. Azt el tudom hinni, hogy mindeddig még csak kilenc embert mozdítottak ki ténylegesen ezekből a földekből, de a megindított kimozdítási eljárás igenis sokkal nagyobb mértékű, mint amiről a miniszter úr itt beszélt. (Andaházi-Kasnya Béla: Nincs olyan község, ahol legalább 3—400 ember ne kapott volna értesítést!) Az én megítélésem szerint a miniszter úr adatai nem maiak, ennek következtében a miniszter úr válaszát sajnálatomra nem vehetem tudomásul. Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a pénzügyminiszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen.) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Tildy Zoltán országgyűlési képviselő úr interpellációja a kereskedelemés közlekedésügyi miniszter úrhoz a lelkészek vasúti kedvezménye tárgyában. Tildy Zoltán képviselő úr bejelentést kíván tenni. Tildy Zoltán: Tisztelt Ház! Kérem interpellációm elhalasztását arra az időre, amikor a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr jelen tud majd lenni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Méltóztatnak a kért halasztást megadni? (Igen.) A Ház az interpelláció elhalasztásához hozzájárul. Mózes Sándor képviselő úr interpellációjának elmondására halasztást kért. Baross Endre képviselő úr interpellációjának elmondására szintén halasztást kért s kapott. Következik vitéz Balogh Gábor képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a közéleti harci eszközök és a kormánysajtó magatartása tárgyában. 1. Ismeri-e a miniszterelnök úr az »Esti Újság« 1939 január 14-én megjelent számában »Példátlan vihar közben meghiúsult a Házban az ellenzék puccskísérlete« című és a »Függetlenség« 1939 január 14-én megjelent számában >• Tűrni kell« című közlemény tartalmát 1 2. Összeegyeztethetőnek tartja-e a minisztei'elnök úr ezen sajtóközleményekben megnyilvánuló felfogást a közéleti harcieszközök tisztaságáról és tisztességéről vallott elveiven