Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-362

Az országgyűlés képviselőházának 3ó£. ütése 1Ù39 január 18-án, szerdán. 311 van az egyéni kerületi választói névjegyzék­ben és 27.055 szavazásra jogosult van a lajstro­mos választói névjegyzékben. Tehát egész Báesbodrog vármegyében a szavazóknak 40—50 százaléka kimaradt az új törvény szerint ké­szült választói névjegyzékből. T. képviselőtársam azt a kérdést intézte hozzám, miért nem. felebbeztek, vagy hányan felebbeztek azok közül, akiket az új választói törvény alapján készült név jegy zekékből ki­hagytak. Ügy hiszem, t- Képviselőház, nem *» választópolgároknak a kötelessége elsősorban ügyelni arria, hogy 'bekerüljenek a szavazók névjegyzékébe, mert nem a választópolgároK ügyelnek arra sem, hogy amikor az országnak szüksége van rájuk, ők önként legyenek köte­lesek jelentkezni katonai vagy harctéri .szol­gálatra. Ha a hatóiságok megtalálják az illető polgárokat, akiktől a kötelezettségek teljesí­tését várják az állammal szemben, akkor ve­gyenek róluk tudomást akkor is, amikor a Jo­gok megadásáról és a jogok gyakorlásáról van szó. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, mi a hiba, de látjuk ezt a jelenséget, ezt a visszataszító jelenséget, amely bennün­ket itt megbélyegez és pellengérre állít az összes környező népek között, tehát itt valami hibának kell lennie, Nem tudom, a törvényben van-e a hiba. Ha a törvénybein van. a hiba, akkor ez azt jelenti, hogy itt olyan aggasztó szociális jelenségek vannak, olyan elmaradott­ság van szociális téren, hogy nekünk a saját népünktől kell félni. En nem állítom ezt, t. Képviselőház, sőt kétségbe vonom, hogy szo­ciális téren olyan szomorú helyzetben lennénk, hogy saját népünktől félnünk kellene, de igenis állítom azt, hogy félnünk kell a tör­vény végrehajtóitól. Nem lehetséges az, hogy az új törvény szelleme és rendelkezései f sze­rint a régi választóknak ilyen nagy százalé­kát, 40—50%-ot kellett megfosztani a legele­mibb állampolgári jogoktól, a szavazati jog gyakorlásától. Vagy az a helyzet, hogy akik a törvényt végrehajtják, akik a választójogi névjegyzéket elkészítik, nem ismerik a tör­vényt, s akkor ezzel szemben azt válaszolom, hogy ha a törvény nem tudásával még a leg­egyszerűbb ember, az analfabéta napszámos» ember sem védekezhetik, annál kevébbé véde­kezhetnek ezzel azok, akiknek a választójogi törvényt végre kell hajtani ok és akiknek meg kell állapítaniuk, hogy kiknek van szavazati joguk, kik azok, akiknek a~ törvény az alkot­mányos jogokat megadni kívánja. Tisztelettel kérek öt perc meghosszabbí­tást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a hosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a hosszabbítást megadta. Mojzes János: Csupán arról van szó, hogy vagy tudatlanok azok, akiknek a törvényt végre kell hajtaniok s akkor nincs helyük a közhivatalokban, ha így hajtják végre a tör­vényt ... (vitéz Várady László: Ne gyanúsít­son!) Azt mondottam, hogy vagy erről van szó, vagy pedig a törvény tudatos szabotálásá­ról, mert nem tudom elképzelni, hogy a tör­vény rendelkezései és szelleme szerint ilyen nagy tömeget kellene megfosztani az alkotmá­nyos jogoktól, olyan tömegeket, akiket behív­nak katonai szolgálatra akkor, amikor az or­szág veszélyben van és amikor arról van szó, hogy az országgal és az állammal szemben tel­jesítsék állampolgári kötelezettségüket. Én nem tudom, mi ennek a szomorú és aggasztó jelenségnek az oka, amely talán nem­csak Bács-Bodrog vármegyében áll fenn, ha­nem esetleg az ország más vidékein is, de én arra kérem a távollévő belügyminiszter urat, vizsgálja meg, mi az oka annak, hogy az új törvény alapján készült választói névjegyzé­kekből magyar választópolgárok százezres tö­megei maradtak ki, akiknek pedig a régi tör­vény szerint szavazati joguk volt. Kérdem, hajlandó-e a miniszter úr és a kormány véget vetni annak a gyakorlatnak, hogy itt a legele­mibb jogoktól megfosztják az államfenntartó magyar faj nagy tömegeit, ami egyúttal nagy mértékben destruálja a mindannyiunk által szükségesnek tartott honvédelmi szellemet is? (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a belügyminiszter úrnak. Gróf Pálffy-Daun József képviselő úr a házszabályok 143. §-ának a) pontja értelmében személyes megtámadtatás visszautasítása cí­mén kért tőlem szót. A szó a képviselő urat megilleti. Gr. Pálffy-Daun József: T. Ház! Festetics Sándor képviselőtársam beszéde során egyes közbeszólások nyomán joggal következtethet­tem arra, hogy a t. Ház egyes közbeszólásai­mat nem jól értette meg. Ennek következtében a házszabályok 143. §-a a) bekezdése értelmé­ben azokat a közbeszólásokat meg akarom cá­folni. Megcáfolni főleg azokat a szavakat aka­rom, amelyeket egyes képviselőtársaim jelen­tettek ki, mondván: ez hazaárulás. Ök közbe­szólásaimat részint úgy magyarázták, mintha én azt mondottam volna, mintha közbeszólá­saim tendenciája az lett volna, hogy Hitlertől kaptuk vissza a Felvidéknek most a Szent Ko­ronához visszacsatolt egy részét. Ez nem áll. En nem azt mondottam, hogy Hitler vezér és kancellártól kaptuk, hanem közbeszólásom .ér­telme, amit férfiasan fenntartok, az volt, hogy ő miatta kaptuk vissza. Ez igen nagy különb­ség azért, mert nem lehet összetéveszteni meg­történt dolgokat meg nem történt dolgokkal. (Mojzes János: Mondjuk, hogy ő kezdemé­nyezte a cseh probléma megoldását!) Képviselőtársaim igen jól tudják azt, hogy én most, jelen felszólalásom keretén belül nem foglalkozhatom sem a német birodalom iránt, sem vezére iránt való szimpátiámmal, vagy antipátiámmal, ki kell azonban emelnem azt, hogy igenis a hatalmas német birodalom szom­szédsága, a német birodalom fejlődése volt az az ok, amely miatt, koncessziók árán, a Fel­vidéknek egy kis részét vissza tudtuk szerezni. Higgadtan és nyugodtan kell ezt megállapíta­nunk, mert mindnyájan tudjuk azt, hogy ha nem lett volna osztrák Anschluss, akkor nem lett volna a szudétaföld annektálása és ha nem lett volna a szudétaföld annektálása, akkor nem lett volna egyik nemzetközi megállapo­dás sem, amelyek a trianoni vészes békeszerző­dést kezdik alapjaiban is megingatni. 5 (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Hogy miért nem kaptunk többet, az ugyan­csak nem tartozik ide, de néhány szóval állít­hatom azt, hogy éppen annak birtokában, amiért küzdünk mi nemzeti szocialisták is, egy erős, ütőképes magyar királyi honvédség bir­tokában el fognak jönni azok a napok, ame* lyeknek dicső fénye mellett elfoglalhatjuk majd azokat a részeket is, amelyek ma még hibánkon kívül, hiányoznak, 49*

Next

/
Oldalképek
Tartalom