Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-362

Az országgyűlés képviselőházának 36 í (Zaj.) Én is sajnálom, hogy interpellációmot pontosan beszédem közepén abba kellett hagynom. (Br. Vay Miklós: Békeffihez!) Hangsúlyozottan rámutattam arra, hogy nem a sajtófőnök úr személyéről van szó, hanem olyan ténykedéseiről. (Nagy zaj. — Egy hang jobbfelől: Sörösüvegeid — Zaj. — Az elnök csenget.) amelyek szerény nézetem szerint alkalmasak arra, hogy sem belpolitikai, sem külpolitikai tekintetben ne váljanak hasznunkra. (Zaj.) A mélyen t. miniszterelnök úr nagyon szeret külföldi példákat, és mintákat maga elé tűzni, (Felkiáltások a jobboldalon: Üljön már le! i— zaj.) amelyek talán sokaknak tetszenek. (Hertelendy Miklós: Leülni! Ez a legegyszerűbb!) Nem elegendő azonban a totális államok berendezéseit... (Mocsáry Dániel: Az ilyen interpellációk segítik elő a totális államot! Le járatják a parlementet!) Elnök: Mocsáry képviselő úr, szíveskedjék csendben maradni! (Mocsáry Dániel: Cirkusz!) Payr Hugó: ...gyakorlati életformáját másolni akarni, hanem a totalitás belső tartalmával is foglalkozni kell. (vitéz Várady László: A beszéd tartalmával! — vitéz Csicsery-Rónay István: Gyönyörű tartalom az, amit itt maga mond! — Az elnök csenget. — Zaj. — Egy hang a jobboldalon: Orvoshoz kell vinni, aki ilyen dolgokat mond!) Sem a fasiszta Olaszország, sem a nemzeti szocialista Németország vezetői, ha valamelyik munkatársuk ellen panasz hangzik el, nem azt fogják nézni, hogy az illető ellen ellenzéki oldalról emeltek panaszt, (Egy hang balfelől: Ott nincs ellenzék!) vagy kifogásokat, (Egy hang a baloldalon: Ki teszi ezt?) hanem azt nézik, hogy a kifogások helytállók-e. (Zaj.) Mussoliniról megírták, hogy az egyik olasz város polgármesterét, aki valamilyen hibát, vagy szabálytalanságot követett el, saját repülőgépén emelte ki és vitte el abból a városból. Szeretném, ha a miniszterelnök úr a külföldi államok állami berendezkedése iránti tiszteletből ilyen példákat követne (Fricke Valér: Elmeorvos szakértőt kell hívni!) és ha valaki hibát követ el, akkor arra lesújtana és a konzekvenciákat az illetőre nézve levonná. (Fricke Valér: Elmeorvost neki! — Zaj.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az interpellációra adott miniszterelnöki választ tudomásul venni! (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. (Felkiáltások a jobboldalon: Egyhangúlag!) Következik Dulin Jenő képviselő- úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz az őszinteségnek a politikai életben való érvényesítése tárgyában. (Zaj.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a jelenlegi politikai életet az őszinteség helyett az őszinteség hiánya jellemzi? 2. Miként egyezteti össze a miniszterelnök úr azon többször tett kijelentését, hogy a parlamenti aritmetika nem érdekli, a parlamentarizmus fogalmával? 3. Összeegyeztethetőnek tartja-e a miniszterelnök úr a rágalmazás elleni tiltakozását a kormánylapokban állandóan folytatott rágalomhadjárattal? 4. Összeegyeztethetőnek találja-e a miniszterelnök úr a képviselői függetlenséggel, hogy országgyűlési képviselők a kormány által fenntartott lapoknál mint szerkesztők szereKÉPVISELÖHÁZI XAPLÓ XXI. . ülése 1939 január 18-án, szerdán. 301 peljenek s így közvetve a kormánytól anyagi függő viszonyban legyenek? 5. Mivel magyarázza a miniszterelnök úr, hogy a kormány oly lapokat is megszüntet, amelyek nemzeti szempontból nem kifogásolhatók és az ország külpolitikai érdekeit sem veszélyeztetik, ezzel szemben nem tilt ki az országból a magyarságot következetesen becsmérlő és lekicsinyítő újságokat? 6. Megengedhetőnek tartja-e a miniszterelnök úr, hogy amikor az ellenzék részére az országban gyűléstilalom áll fenn, ugyanakkor ő és minisztertársai társadalmi mozgalomnak nevezett nagyarányú politikai agitációt folytatnak?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Dulin Jenő: T. Képviselőház! Ebben a meglehetősen feszült légkörben kell elmondanom interpellációmat, amelyet azonban sine ira et studio fogok a t. Ház elé terjeszteni. Méltóztassanak megengedni, — miután előre nem tudhatom, hogy beszédem közben milyen purparlék keletkezhetnek igen t. képviselőtársaim között és így amúgyis rövidre szabott interpellációm esetleg néhány perccel megrövidül, minek következtében mondanivalóimat nem tudom kereken az igen t. Ház elé terjeszteni — hogy azzal a kérelemmel járuljak a t. Házhoz, hogy beszédidőmet méltóztassék tíz perccel meghosszabbítani. Természetesen, amennyiben ebből a tíz percből az igen t. Ház nem vesz el semmit, igyekezni fogok, hogy beszédidőm alatt interpellációmat be is fejezzem. Elnök: A képviselő úr beszédidejének tíz perccel való meghosszabbítását kérte. Kérdem, méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbításhoz hozzájárult. Dulin Jenő: T. Képviselőház! A miniszterelnök úr képviselőháza bemutatkozása alkalmával a Ház általános tetszése közepette az' őszinteség és a nyílt szókimondás hívének vallotta innagát. Ellenfeleitől egyenes, őszinte beszédet kívánt, kifejtvén, hogy az ő részéről is ugyanezt fogjuk valamennyien tapasztalni. Egyúttal sík rászállt az ősi alkotmány védelmében és igen helyesen a tekintélyek védelmében is, rámutatván arra, hogy nem csupán azok a tekintélyek, iakik szerencsések őt politikailag támogatni, 'hanem azok is, akik mint tiszteletreméltó ellenfelei, másik politikai síkon mozognak. Jogosan reméltük ezekután, hogy a lelkek megbékélése fog 'bekövetkezni és a megértés szelleme fogja uralni a politikai közéletet. Sajnos, a bemutatkozáskor felcsigázott reményeink jórész'ben elhervadtak. A mai magyar közélet — ezt maga az igen t. miniszterelnök úr is megállapította a múlt vasárnap — igen szomorú képet mutat. A meghasonlás süppedő talaján a szenvedélyek kirobbanása, a legszentebb erkölcsi értékeket sárba gázoló támadások, rosszhiszemű gyalázkodások váltiák eszeveszetten egymást, amikor a történelem morajlása tényleg fenyegetőleg int bennünket egy mindennél hatalmasabb, erősebb nemzeti összefogásra. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Mózes Sándor: Ki akadályozza ezt meg? — Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Dulin Jenő: Ezt a tragikus helyzetet, amely ebben az országban előállott, igénytelen nézetem szerint az őszinteség hiánya is előidézi s ez olyan látszatokat teremt, — hangsúlyozom, kiemelem: esetleg csak látszatokat — amelyek azonban alkalmasak arra, hogy a béke 48