Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-362
298 Az országgyűlés képviselőházának S kozónak kiadni az összes munkákat, még akkor sem. ha véletlenül valamennyi útszakaszra nézve az ő ajánlata a legkedvezőbb, ismétlem, lia csupán ezt a szempontot mérlegeltük volna, akkor az útépítési munkákat mindössze 350.000 pengővel alacsonyabb összegben lehetett volna kiadni. Egy ilyen intézkedésnek hátrányai azonban előreláthatóan meghaladták volna azokat az előnyöket, amelyek a munkakiadás jelenlegi módszere folytán jelentkeznek. Egyebekben még azt vagyok bátor hozzáfűzni, hogy az elfogadott ajánlatok reális voltának elbírálásánál az árvizsgáló kormánybiztosság előzetesen 1 is befolyást nyer, a munkálatok végrehajtása folyamán a költségek alakulásának állandó ellenőrzésében résztvesz, sőt törvényes felhatalmazásánál fogva és a vállalati szerződésekben foglalt feltételek alapján módjában áll a munkák költségeinek végleges leszámolása alkalmával, amennyiben azt indokoltnak találja, az egységárakat utólagosan is korrigálni. Ezekben voltam bátor a választ megadni (Peyer Károly: És az alvállalkozók?) és kérem annak tudomásul vételét. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Payr Hugó: T. Ház! Mindenekelőtt méltóztassék megengedni, hogy azt a kérést terjesszem a Ház elé, és az igen t. miniszterelnök úrhoz, hogy az interpellációm elején tett megjegyzést kegyeskedjék meg nem történtnek tekinteni. Nagyon köszönöm a miniszterelnök úr szíves megjelenését és felvilágosításait. Válaszát azonban nem vehetem tudomásul. (Nagy mozgás és derültség a jobboldalon.) Megmondom, hogy miért, (vitéz Várady László: Kétségbe vagyunk esve!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Payr Hugó: Miniszterelnök úr, én vagyok olyan loyalis, hogy ha olyan választ kapok, amely engem meggyőz, kötelességmnek fogom tartani azt köszönettel tudomásul venni. A miniszterelnök úr nagyon szabályos, korrekt választ adott. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Fogadja el! El kell fogadni!) Korrekt, a formáknak megfelelő választ adott. A válasznak csak egy kis hibája van. (Peyer Károly: A siberek hiányoztak belőle!) A miniszterelnök úr, ugyanis azt mondja, hogy az árlejtés elbírálásánál a realitást vették alapul. (Br. Vay Miklós: Mondott még mást is!) Engedelmet kérek, hogyan van akkor mégis, hogy azok, akik elnyerték a különböző munkákat, oda tudták adni az olcsóbb cégnek, amely — ugyancsak reálisan — olcsóbban megcsinálta, a helyet, aki a munkát megkapta. {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Ez panama! — Zaj a jobboldalon.) Egy szóval sem mondom, hogy panama, nem is hiszem, hogy az. Azt mondta a miniszterelnök úr, hogy a fiatal keresztény vállalkozókat és cégeket akarja erősíteni. Voltam bátor hangsúlyozni, hogy ezt én is helyeslem, csak a módját nem helyeslem. Nem ez a mód az, amellyel a keresztény ipart és vállalkozói bransot meg lehet teremteni. Ez csak strohmann-rendszert teremt (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és a másik célt a miniszterelnök úr ezáltal nem tudja elérni. (Rupert Rezső: És mi lesz a keresztény adófizetővel?) Harmadik tiszteletteljes észrevételem pedig az, hogy a miniszterelnök úr nem cáfolta meg, dte nem is tudja megcáfolni a strohmann62. ülése 1939 január 18-án, szerdán. rendszert, (Zaj.) mert hiszen az általam felhozott példák, — de ha méltóztatnak parancsolni, név szerint még egész csomó más példa is — ugyanezt bizonyítják, hogy a kezdő vállalkozók képtelenek voltak elvégezni a rájuk bízott és elvállalt munkát és ezért kénytelenek voltak olyan cégekhez fordulni segítségért, amelyek régi kipróbált vállalkozói és szállítói voltak az államnak. És volna még egy észrevételem. A miniszterelnök úr "< 70.000 pengőről beszél, ezzel szemben tisztelettel bátor vagyok megemlíteni, hogy bizonyára kiméltóztatott hagyni egyet, mert az általam felsorolt útépítési szakaszoknál 600.000 pengőt tesz ki a differencia. (Rupert Rezső: Csekélység!) 600.000 olyan pengőt, amelyen lehetett volna még utat építeni, vagy lehetett volna a hadsereg fegyverkészletét szaporítani. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) A választ ezért nincs módomban tudomásul venni. (Helyeslés balfelől. — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Felteszem a kérdést: méltóztatnak-e az interpellációra adott miniszterelnöki választ tudomásul venni? (Igen! Nem!) Kérem I azokat, akik a választ tudomásul veszik, mélI tóztassanak felállni. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Következik Payr Hugó képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz, a miniszterelnöki sajtófőnök különös szórakozásairól. {Élénk derültség. — Br. Vay Miklós: Cigányzene?) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a sajtófőnök úr szórakozásai milyen károkat okoznak a kormánynak és az országnak egyi aránt a) belpolitikai, b) külpolitikai, c) gazdasági téren.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Farkas István: A sajtófőnököt el kell csapni, mert ebből még csúnya dolog lesz!) Payr Hugó: T. Ház! Én csak azt voltam bátor kérdezni az igen t. miniszterelnök úrtól, hogy van-e tudomása a sajtófőnök úr különleges és szokatlan szórakozásairól? (Derültség a jobboldalon.) A sajtófőnök urat személyesen nem ismerem és vele soha semmi dolgom nem volt. (Me' gay-Meissner Károly: Szakállas! — Derültség.) őrá nem is haragszom, és semmi szándékom nincs őt személyében támadni. Kizárólag hivatalos működésével és hivatalos minőségében való megjelenésével kapcsolatosan akarok felette törvényadta jogomnál és kötelességemnél fogva kritikát gyakorolni. (Helyeslés balfelől.) T. Képviselőház! A Ház egyik decemberi ülésén Hubay Kálmán képviselőtársunk azt állította, hogy a. Vadászkürt-szállóban, nyilvános étteremben, (Br. Vay Miklós; Nem a sörözőben?) .. lehet, hogy a sörözőben volt, ez nem játszik szerepet — {Derültség. — Rajniss Ferenc: Dalolni sem szabad?) Elnök: Csendet kérek! Payr Hugó: ... a Nemzeti Egység Pártjához tartozó hat képviselő az »egy cili, két cili« nyilasindulót énekelte (Egy hang jobbfelől: Énekelje el, szép-e? — Elnök csenget.) és Szálasit éltette. (Nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat a jobb\