Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-362
29G' Az országgyűlés képviselőházának 362. ülése 1939 január Í8-án, szerdán. döntés a nyár derekán történt meg. Nem akarok ez alkalommal hosszasabban időzni annál a témánál, hogy milyen abszurdum az, hogy az útépítési munkálatokat a nyár derekán adják ki, holott — mint tudjuk — az ilyenkor kiadott munkálatok belehúzódnak a télbe és ezáltal a munka befejezése megnehezedik, a munka megdrágul, sőt gyakran lehetetlenné is válik. Mindenki tudja, aki ilyen témákkal foglalkozik vagy foglalkozott, hogy a rezon az volna, hogy télen írják ki a munkálatokat és tavaszszal adják ki, hogy az első hetekben, amikor a fagy felenged és a hó elolvad, mindjárt meg lehessen kezdeni a munkálatokat. Kora tavaszszal, februárban és márciusban még nincsen mezei munka, és ilyenkor a falu lakossága, a vidék parasztsága örül, ha dolgozhat valahol és pénzt kereshet. T. Képviselőház! De nem ezzel a témával akarok foglalkozni, hanem azokkal a furcsaságokkal, amelyek a tavaly június hónapban kiírt versenytárgyalások munkáinak kiadása körül voltak tapasztalhatók. Amint mondottam, ebben az időben Imrédy Béla miniszterelnök úr vezette a kereskedelemügyi minisztériumot és ebben az időben az ő aláírásával és az Ő utasítására történtek döntések azoknak a munkálatoknak ügyében, amelyeket fel fogok sorolni. Megjegyzem, hogy adataimat a »Honi Ipar« közszállítási gyorshíreiből vettem,- amelyek megbízhatók és amelyeket — amennyire lehetett, — iparkodtam ellenőrizni is. Több nagyobb útépítési munkálatról van szó. Az egyik például a Dunaföldvár—kecskeméti állami közút, amelynek hat szakaszát építették át. A harmadik szakasznál a nyertes vállalkozó egy Reinisch és Wohl nevű cég volt, amely az árlejtések során a 13-ik helyen állott, 727.700 pengővel tévén ajánlatot, ugyanakkor, amikor az első helyen levő legolcsóbb ajánlattevő 649-900 pengős ajánlatot tett. Tehát ennél az útszakasznál 77.800 pengővel drágábban adatott ki a munka, mint amennyiért kiadható lett volna. Nem szándékozom a pályázaton résztvett összes vállalkozókat felsorolni, még az olcsóbbaknak a nevét sem akarom megemlíteni, mindazonáltal méltóztassanak megengedni, hogy megemlítsem itt azt, hogy a legolcsóbb ajánlatot egy László és Blum nevű cég tette. Később meg méltóztatnak majd látni, hogy miért hívom fel erre külön is a t. Ház figyelmét. Erre a szakaszra több olyan neves régi megbízható cég pályázott, amelyekre ezt a munkát feltétlenül rá lehetett volna bízni, amely cégek mindannyian 50.000—60.000 pengővel olcsóbb ajánlatot tettek, mint az első s amelyeknek megfelelő felkészültségük, szerszámaik, hozzá való gépeik voltak. Ezzel szemben a nyertes cégnek az ilyen munkához szükséges felszerelése nem volt meg és ezért a betonburkolatot feltétlenül kénytelen volt más vállalkozóra bízni, illetőleg más vállalkozónak kiadni albérletbe. Ugyanennek az útnak a negyedik szakaszánál a nyertes céget az ötödik helyről húzták elő. Ez a cég 706.000 pengős ajánlata folytán 42.000 pengővel kapott többet, mint amennyiért ugyanezt a munkát a legolcsóbb cég elvállalta volna. Itt is hasonló a helyzet: egy csomó meg : bízható régi cég, régi vállalkozó volt, aki lényegesen olcsóbb ajánlatott tett, mint az ötödik helyen fekvő; az ötödik helyen fekvő nyertes cég pedig, nem lévén sem vagyona, sem felszerelése, kénytelen volt a munkát teljes egészében átadni a Zsigmondy-cégnek. Miután azonban a Zsigmondy-cég sem kimondottan útépítéssel foglalkozó cég, hanem — mint méltóztatnak tudni — elsősorban mélyépítő és hídépítő! cég, — egyébként igen kiváló cég, de ismétlem, nem kimondottan útépítő cég — a betonmunkálatokat ez a cég is mással végeztette el. Ugyanennek az útnak hetedik szakaszánál a legolcsóbb cég 645.000 pengős ajánlatot tett, i M n ? ni ő ^apta me ő a munkát, hanem a másoflik helyen fekvő László és Blum-cég, amely 42.000 pengővel drágább, teihát 687.000 pengős ajanlatot tett. Méltóztatnak ezt megérteni? Ha munkát akarnak adni a László és Blum-cégnek, amely azt kétségkívül megérdemli, mert nagy és régi cég, miért nem ott adnak neki munkát, ahol a legolcsóbb, miért keresik ki szamara azt a helyet és azt a szakaszt, ahol drágábban lehet neki a munkát kiadni, mint amennyiért más vállalkozó meg tudta volna csinálni Ï De egyéb páldákra is tudok hivatkozni. Itt van például a csepeli kikötőút átépítése, amely esetben a nyertes vállalkozó szintén a tizenharmadik helyről került elő. Itt olyan cég kapta a munkát 709.000 pengőért, szemben a legolcsóbb vállalkozónak 602.000 pengős ajánlatával, — a differencia tehát 107.000 pengő — (Kupert Rezső: Hja, spórolunk!) amely nyertes vállalkozó az első pillanattól kezdje egyesült a Sorg-céggel, ezzel az egyébként nagyon kiváló, elsőrangú magasépítési vállalkozó céggel, amely azonban addig útépítésekkel egyáltalán nem foglalkozott, és egyiküknek sem leven berendezése a betonburkolatok készítésere, kénytelenek voltak az útépítés betonburkolatát a Palatmus-szal végeztetni el. (Peyer Karoly: Síberolás-!) En nem értem, mi rejlik e inogott, nem értem, mire jó így komplikálni a dolgokat, mert a Palatínus, is megkapta másutt a maga munkáját. Tovább megyek. A Budapest—Balassagyarmat—losonci ut második szakaszának munkait a hetedik helyen lévő Tolnai és Gross oeg 24.000 pengővel drágábban vállalta os kapta meg mmt a legolcsóbb, holott a nyertes cégnek megint csaknem volt felszerelése, T. Ház! Ezek a munkák, amelyeket idáig felsoroltam, körülbelül 337.000 pengővel nagyobb kiadást jelentenek az államkasszának, mint amennyiért a munkálatokat el lehetett volna végezni. Ez 6%-ot tesz ki, ami azért inrcsa, mert a minisztérium — nagyon helyesen — az ilyen nagyobb munkáknál 3—4%-os latitudöt enged nyereség gyanánt a vállalkozóknak, és ez érthetetlenné teszi, mi oka van annak, hogy a minisztérium egyszerre, minden indokolás nélkül, 6%-kai drágábban adja ki amunkálatokat. T. Ház! Vannak szembeszökő példák is. Itt vannak például a Polgárai—Keszthely—Veszprém és Zala vármegyei utak átépítése. Itt a nyertes vállalkozó a harmadik helyről 324.000 pengővel kapta a munkát, a legolcsóbbnak — megint meg kell említenem a Magyar Útépítő Rt.-ot —, 289.000 pengős ajánlatával szemben. Ennél érdemes egy pillanatra megállni, mert a Magyar Útépítő Rt. az, amely a legtöbb ilyen munkát albérletbe, illetve alvállalkozás gyanánt megkapja. A polgárdi—keszthely—veszprémi út ne\ gyedik szakaszán, a kilencedik helyen fekvő
