Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-362

Az országgyűlés képviselőházának 302. Károly s. k. országgyűlési képviselő.« (Farkas István: Meizler, a sváb!) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Meizler Károly: T. Ház! Interpellációmat még december hónapban jegyeztem be. Az azóta beterjesztett zsidótörvényjavaslat csak kérdésem egyik részére válaszol, míg kérdésem másik részét válaszolatlanul hagyja. Azt kérdeztem, ugyanis a miniszterelnök úrtól, van-e tudomása arról, hogy a zsidóság az ellene készülő törvényjavaslat hatása következtében tömegesen keresztelkedik meg és hajlandó-e ~

t a miniszterelnök úr olyan törvényes intézkedést hozni, amely fajvédelmi alapon, de egyúttal a faj tisztaságát is megvédő* alapon rendezi ezt a kérdést. (Vázsonyi János: Magyar vagy sváb fajvédő

1

? — Farkas István: Sváb!— Buchinger Manó: Maga mikor fog kikeresztelkedni? — Zaj. — Elnök csenget. — Gr. Festetics Domonkos: A svábokat magyaroknak tekintjük! — Farkas István: Mikor keresztelkedik ki? — Zaj a baloldalon.) A zsidóság hatalmi pozícióval, valamint a zsidókérdés erkölcsi kihatásaival nem kívánok foglalkozni, hanem kizárólag csak azzal, hogy vájjon ezek a tömeges kikeresztelkedések fajvédelmi szempontból milyen intézkedéseket tesznek szükségessé. T. Ház! Az első zsidótörvény kétségtelenül nemcsak részleteiben volt hiányos, hanem alapteryezetében is helytelen pontból_ indult ki. Az első zsidótörvény ugyanis a faji kérdést nem ismerte fel és ezzel nem foglalkozva oldotta meg a problémákat, úgyhogy az a sugár, amelyre kihatott volna, annyira kicsi lett volna, hogy valósággal azt kell mondanom, a jövő század regénye lett volna az a hatás, amelyet ettől a törvénytől várunk, éppen úgy, mint ahogyan a hitbizományi törvény, a telepítési törvény nem csinált volna semmiféle ... (Zaj a baloldalon. — Elnök csenget. — Farkas István: Csak irtsuk a magyarságot! Irtsuk! — Zaj. — Elnök csenget.) Az első törvényben nem érintettük a fajiságot, sőt ezen túlmenőleg törvénybeiktattuk azt, hogy a zsidófajú egyének nek hatszor annyi joguk van ebben az országban, mint amennyi a keresztény magyaroknak van (Kertész Miklós: Ezt maga sem hiszi el!) és törvénybe iktattuk azt is, hogy a sajtó és egyéb fontos közéleti funkciók terén nem látunk semmiféle olyan radikális változtatást, amilyenre el voltunk készülve, amilyet az ifjúság joggal kívánt. (Fábián Béla: Hetedíziglen kell!!) Mi akkor azt mondottuk, hogy az első zsidótörvény végrehajtásáig nem fogunk eljuthatni, mert a közvélemény pressziója addig igenis, egy második zsidótörvényt fog hozni, amely remélhetőleg ezt a kérdést véglegesen fogja rendezni. Éppen a zsidóságra volt egészen furcsa következménye annak, hogy ez a kérdés nem rendeztetett véglegesen. A zsidóság ugyanis bízott abban, hogy ez a kérdés felekezeti alapon nyer elintézést és éppen ezért, bizonytalanságban lévén sorsa felől, arra törekedett, hogy minél tömegesebben keresztelkedjék meg és bejuthasson az első zsidótörvény által kreált s úgynevezett keresztény zsidók kategóriájába. A zsidók ezzel azt akarták elérni, hogy a törvénynek ellenük irányuló élét elüssék ós -helyette saját hatáskörükben is igyekezzenek a törvény hatását tompítani. • A második zsidójavaslat ellen, amely már beterjesztetett, a liberális lapok állandóan azt a nótát fújják, hogy ez még nem végleges, ülése 1939 január 18-án, szerdán. 291 ezen még változtatás fog történni, a törvényjavaslatot enyhíteni fogják és éppen ezért tovább folyik a zsidók megkeresztelkedése, számítván arra, hogy a törvény ismét nem faji, hanem felekezeti alapra fog helyezkedni. (Fábián Béla: Hetedíziglen kell kivizsgálni a fajiságot! — Zaj.) A javaslat benyújtása előtt valósággal versenyfutást rendeztek egyes zsidók azért, hogy a törvényjavaslatnak törvényerőre való emelkedése előtt bejuthassanak még valamely keresztény felekezet kebelébe s ezáltal az ellenük készülő törvényjavaslat élét elvegyék. A második törvényjavaslat is, kompromisszum jellegével bír a dolog természete szerint, mert többé-kevésbé a benyújtás pillanatában minden törvényjavaslat a meglévő társadalmi, politikai és gazdasági erőknek a figyelembevételével készül el. Ahogy azonban már az első javaslattal szemben fel kellett szavunkat emelni és nemzetvédelmi szempontból igenis vétót kellett vele szemben mondani, azonképpen most is meg kell mondanunk, hogy bár a második zsidótörvény-javaslat már határozott és kemény lépést tesz a felé, hogy a kérdést igazságosan és a magyarság sorskérdósének megfelelően rendezze, mégis sok tekintetben nem kielégítő. Nem tartjuk helyesnek elsősorban azt, hogy a zsidóság 16 képviselőhöz jusson itt a parlamentben és bár a zsidóság számaránya ebben a javaslatban leszállíttatik, egyes kategóriákban mégis megvan a lehetőség arra, hogy a zsidóság számaránya 25% maradjon s azt is látjuk, hogy a javaslat a szerzett jogok védelmét biztosítja. (Vázsonyi János: Hol?). Kamaráiknál, kereskedelemiben és iparban. (Zaj. — Elnök csenget.) Tudom, hogy a törvényjavaslat ezt a problémát kihalásos alapon akarja rendezni, ez azonban azt jelenti, hogy a második zsidójavaslat erre a generációra már alig fog kihatni. (Vázsonyi János: Elkobzási alapon van rendezve! — Zaj a balközépen.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Meizler Károly: Ezek a hiányai kétségtelenül megvannak a második javaslatnak és mégis megindult a nagy küzdelem a zsidó sajtóban azért, hogy ez a javaslat is enyhíttessék és hatásaiban csökkentessék. Éppen ezért megdöbbentőleg hat az a hír, hogy igenis bizonyos módosításokat akarnak a második zsidójavaslaton eszközölni. Kötelességem figyelmeztetni a kormányt arra, hogy amennyiben ezek az enyhítő módosítások bekövetkeznek, akkor a kormánynak igenis számolnia kell azzal, hogy a második zsidójavaslat enyhítése a legsúlyosabb kihatással lesz az existenciájukban érdekelt nagy tömegekre, (Farkas István: A magyar nép nem kívánja!) és sokkal inkább kell figyelembe venni ezeknek a befolyását a kormányzatra, mint a zsidóság nemzetközi hatalmának egyre inkább kisebbedő és gyérülő befolyását. (Farkas István közbeszól.) Elnök: Farkas István képviselő urat kérem, tessék csendben maradni! Meizler Károly: T. Ház! Most azonban nem az egész zsidókérdés-komplexussal kívánok foglalkozni, hanem annak csupán azzal a vonatkozásával, hogy vájjon a tömeges megkeresztelkedések az egyik oldalon, a másik oldalon pedig a faj védelmi intézkedések milyen kormányzati intézkedéseket tesznek szükségessé? Ugyanis az a körülmény, hogy a második javaslat csak népcsoportról beszél' és bizonyos vonatkozásban fajt is emleget ugyan, azonban még sem helyezkedik határozottan a faji alapra. Kétségtelenül az egyházak, állás-