Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-362

288 Az országgyűlés képviselőházának á meg az ügyet még valaki. Ha azonban azt méltóztatik erre mondani, hogy az adófelszólamiási bizottság egyszerűen engedelmeskedik annak az előadónak és az előadó véleményét fogadja el, akkor ez azt jelentené, hogy az adófelszólamlási bizottságok az országban soha sehol nem helyesbítetlek az adót. Már pedig köztudomású, hogy az elsőfokon kivetett adóknak összegével a kormány, a pénzügyminiszter soha nem számolhat, mert másodfokon mindig lényeges csökkentések fordulnak elő. (Ügy van! Ügy van! a középen-) Az, amit a képviselő úr mond, hogy a másodfokon is tulajdonképpen az elsőfokú hatóság dönt, azt jelentené, hogy az országiban az összes adófelszólamlási bizottsági tagok teljesen gerinctelen emberek lennének, amit, azt hiszem, maga a képviselő úr sem állít, mert ez nem áll- (Béldi Béla: Keni is állítom! Ki mondja ezt? Legyünk jóhiszeműek egymással szemben!) Nagyon jól tudjuk, hogy egyes vidékeken milyen jól dolgoznak az adófelszólamlási bizottságok. Bevallom, hogy fiskális szempontból nem mindig nagy örömömre dolgoznak. Ami a harmadik fokot illeti, hogy az adózó a közigazgatási bírósághoz fordulhat, kétségtelenül tudjuk, hogy a közigazgatási bíróságnál igen sok restancia van- Méltóztatik azonban látni a kimutatásból, hogy ezek a restanciák lényegesen csökkentek. (Rakovszky Tibor: Fiatalabb embereket kell ott alkalmazni!) Mindent elkövetünk, hogy az ügyek elbírálása minél gyorsabban történjék, mert ez érdeke mindkét félnek, a kincstárnak és *•? adófizetőnek is. Egyébként bátor vagyok még megjegyezni, t. Ház, hogy úgy intézkedtem, hogy központi kiküldötteim az ország egyes részeinek egyes kirovásait időnkint felülviz«gálják. Ez azt a célt szolgálja, hogy központi irányítást kapjon az az illető

r 'helyi hatóság gyakorlati példákon keresztül és azt a célt is szolgálja, hogy az esetleges egyenetlenség és igazságtalanság a központi kiküldöttek révén orvosoltassék. Olyan sok emberrel természetesen nem rendelkezünk, hogy az ország minden részét minden esztendőben felülvizsgálják- a beosztás mégis olyan, hogy három esztendőnként minden egyes vidékre elkerül ez a központi küldöttség. Az interpelláció konkrét tárgyával kapcsolatban úgy fogok intézkedni, hogy a siklósi adóhivatal ebben az évben essék bele a felülvizsgálatba, amikor azután konkrét módon tudok foglalkozni az egyes kérdésekkel. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelöl és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Béldi Béla: T. Ház! Én a miniszter ur válaszát tudomásul veszem, méltóztassék azonban megengedni, hogy a legutolsó passzusra le ii/éi* ~ick * fen nem azért mondtam el interpellációul at, hogy csak egyetlen község esetében kérjek orvoslást, én azért interpelláltam, hogy ezen keresztül az egész ország adózási helyzetére hívjam fel a figyelmet. Arravonatkozolag azonban nem kaptam megnyugtatást, hogy a mostani kivetési kampány során ezek az általánosítható jelenségek ki lesznek küszöbölve. Én pedig azt kértem a miniszter úrtól, és ha ez megtörténik, elértem célomat. Nem az a célom, hogy piszkálódjam, hanem az, hogy segítsek az adózó nép helyzetén és segítsek a 6 2. ülése 1.939 január 18-án, szerdán. j miniszter úrnak konkrét esetek idehozatalával, vagyis, hogy pótoljam valamennyire a csak három évenként kiszálló felülvizsgáló bizottság munkáját. Tehát én a felhozottakra nézve kérek megnyugtatást, mert ez a lényege a dolognak. Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatik-e az interpellációra adott pénzügyminiszteri választ tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Béldi Béla képviselő úr interpellációja a pénzügy- és a vallás- és közoktatásügyi miniszter urakhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Interpelláció a pénzügy- és a vallás- és közoktatásügyi miniszter urakhoz a törpeiskolák államsegélye és a felekezeti tanítói kar fizetésrendezése tárgyában. Hajlandók-e a miniszter urak az állami segélyezést — indokolt esetben — a 30-as létszámon aluli iskolák részére is biztosítani? Hajlandók-e a miniszter urak a súlyos méltánytalanságot jelentő párbérfizetési rendszert megfelelően rendezni és általában: a felekezeti tanítók és kántorok ellátásának ügyét a modern szociális felfogás szellemében rendezni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások jobb felől: Röviden!) Béldi Béla: T. Képviselőház! A túloldal szíves invitálására előre kijelentem, hogy egészen röviden kívánok felszólalni, (Helyeslés jobbfelöl.) kötelesek vagyunk azonban a Ház elé hozni azokat a hibákat, amelyeket látunk. Ha nem hoznánk ide ezeket, nem érdemelnénk meg fizetésünket. (Br. Vay Miklós: Erről lehet beszélni!) Lehet, hogy a képviselő úr találva érzi magát! Interpellációm tulajdonképpen két részre oszlik. Egyikben az állami segélyt nem élvező törpéiskolák számára az államsegély biztosítását kérem. A második részben pedig az a kérésem, hogy a felekezeti tanítók ellátását rendezzék az igen t. miniszter urak. Ügy a református, mint a katolikus felekezeti iskoláknál, különösen Baranyában, sokszor előfordul az, hogy 30 alá esik a tanulók létszáma, 30Lon alul pedig államsegély nem áár. Ezt igen sokan rendkívül méltánytalannak tartják és tartom én magam is, tekintettel arra, hogy ezek a tisztán színmagyar lakosok nem élnek olyan kedvező életkörülmények között, mint a szomszédságukban élő egyéb népcsoportok, ahol a gyermekek száma nagyobb lévén, az államsegély is kijár nekik. Itt viszont, ahol éppen a legnagyobb szükség volna arra, hogy ezeket a színmagyar törpeiskolákat megfelelő nívóra fejlesszük, ahol al legnagyobb szükség volna arra, hogy a kultúrát tálcán adjuk a magyar lakosságnak és igyekezzünk minden lmodon és minden pénzzel elérni azt, hogy ez a lakosság szellemében és kultúrájában is százszázalékosan megállhassa a helyét az idegen népcsoportok tengerében, ennek az ellenkezőjét látjuk, ennek az ellenkezője történik. Ara kérem tehát a mélyen t. pénzügyi és kultuszminiszter' uirakat, hogy méltóztassanak: a 30-as létszámon aluli törpeiskolák államsegélyezéséről legalábbis a veszélyeztetett területeken gondoskodni és módot találni arra, hogy ezek az iskolák betölthessék azt a magas kultúrmissziót, amelyre az egész magyai-