Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-361

272 Az országgyűlés képviselöfuízúnak 3 sé,g volt arra, hogy az ellenzék itt a maga be- , csületének védelmeiben erélyes hangot üssön meg. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Szükség volt rá, hiszen látjuk, hogy a miniszterelnök úr maga, még szállongó pletykákkal azemben is, 'szükségét látta — teljes joggal — annak, hogy Baján részletesen és behatóan cáfoljon. Mennyivel szükségesebb akkor^ nem egy szállongó pletykáival, hanem egy mégis csak elég magasrangú közjogi funkcionáriusnak egy közjogi aktus során tett sértő, hántó és rágalmazó nyilatkozattá val szemben a magunk becsületét megvédeni ! T. Hass! Meg vagyok győződve, hogy korrekt felfogású úriember a mi helyünkben kivétel nélkül imind ugyanezt cselekedte volna. (Farkas Elemér: Ez nem politikai kérdés!) Ez nem :a politika kérdése, ez becsület dolga és becsület kérdésében a felfogások között különbség — eddig legalább — nem volt (Farkas Elemér: Ugy van!) és nagyon szeretném, hogy a jövőben se legyen köztünk különbség. Teljesen téves és rosszhiszemű tehát az az eljárás, ha a mi múltkori fellépésünket bárki úgy akarja interpretálni vagy úgy szeretné interpretálni vagy pláne úgy interpretálta, hogy itt az

1 ellenzék részéről a parlament munkaképességének felborítására irányult volna akció. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Ennek éppen az ellenkezője igaz, mert ha Friedrich István igen t. képviselőtársam a Ház múltkori ülésén felszólalhatott volna és a napirendhez beszédét elmondhatta volna, akkor valamennyiünk nevében azt indítványozta volna, hogy a Ház' már szombaton tartson ülést s tartson ülést hétfőn is és az elveszett pénteki napot duplán is hozza be e két új ülésnap (beiktatásával. Továbbimegyek. A Ház mai ülése is, amikor két nagyfontosságú ' javaslat nyert egy dél előtt elintézést, valamint MZ ti nobilis hang, amelyet Kenéz Béla igen t. barátom ütött itt ineg, bizonyítja, hogy az ellenzék részéről sem «bstrukciós, sem parlamentellenes szándékck nincsenek, sőt megfordítva, becsületünk védelmében a parlamentarizmust is védelmezzük, (vitéz Balogh Gábor: Ez az igazság!) mert addig van parlamenitariamus, amíg elvi harc folyik s a parlamentarizmus halála az, ha egymás becsületébe próbálunk gázolni. T. Ház! Elismerem, hogy a belügyminiszter úr ma reggeli nyilatkozata konciliáns, sajnálatomra ki kell azonban jelentenem,, hogy a kérdést végleg nem intézte el. Nem intézte el, mert bár a miniszter úr, mondjuk, kifejezést adott annak, hogy helyteleníti a csongrádi főispán nyilatkozatát és hogy sajnálja, hogy azi megtörtént, de nem vonta le az egyedül lehetséges konzekvenciát, azt, hogy az ilyen főispánt pedig fel kell menteni. (Zaj. — Felkiáltások jobbfelől: Felesleges!) Hogy mennyire indokolt lett volna ennek a konzekvenciának levonása, semmi sem bizonyítja jobban,'mint az a nyilatkozat, amely — áz újságból veszem — valamennyi délelőtti újságban megjelent egyforma szöiveggel, s amely ma délelőtt Békés vármegye kisgyülésén ugyanezen főispán úr részéről elhangzott. Utalva éppen a Háznak múltkori, pénteki ülésén lefolyt incidensre, a főispán úr ezeket mondottá (olvassa): »Az a szeretet és bizalom, amely az egész országban, de különösen Békés és Csongrád vármegyében velem, — már mint a főispánnal — szemben megnyilvánult, (Br. 1. illése 1939 január 17-én, kedden. Vay Miklós: Ügy is van!) csak megerősítenek abban, hogy csak a helyes utat járom és osak a helyes utat keresem. Erről az útról egy jottányival sem vagyok hajlandó eltérni. Ugyanígy fogok harcolni ezután is, mint eddig.« (vitéz Balogh Gábor: Na tessék!) T. Ház! Délelőtt a belügyminiszter úr, aki talán mégiscsak főnöke a főispán úrnak, rószszalja magatartását és politikai harcmodorát és ugyanaznap délelőtt a főispán úr kijelenti,, hogy: én pedig ugyanígy fogok harcolni ezután is. (Zaj balfelől.) Hát ez, t. Ház, vagy szembehelyezkedés a belügyminiszter úrral, (Ellenmondások jobbfelől.) vagy pedig nyilvánvaló bizonyítéka annak, hogy ez az úr közjogi méltóság betöltésére nem alkalmas. (Ügy van! Ügy van! a balközjépen és a baloldalon.) A belügyminiszter úr nyilatkozatával a múltkor itt felhozott kérdések már csak azért sincsenek elintézve, mert hiszen a sajtó kérdésében tett, mégpedig komoly, talán még a főispáni kijelentésben kifogásolt tételnél is komolyabb kifogásaink a belügyminiszter úr nyilatkozatában egyáltalában nincsenek érintve. tehát reparáliva sem lettek. A miniszterelnök úr tett ugyan múlt vasárnap megtartott egyik beszédében egy korrekt nyilatkozatot, amelyben kijelentette, hogy elítéli a sajtónak ezt a személyeskedő és durva hangját, de ugyanezt a nyilatkozatot talán itt a Házban is meg lehetett volna tenni, mert elvégre nem helyes dolog az, ha a parlamentben felmerült kontroverziák nem itt intéztetnek el, hanem népgyűlésen kap nak elintézést olyan ügyek, amelyek tulajdonképpen itt a Házban volnának elintézendők. De a formák tekintetében nem vagyunk kényesek és nem vagyunk elkényeztetve. Éppen -azért utalnom kell a miniszterelnök úr nyilatkozatával kapcsolatban arra, hogy ha a miniszterelnök úr a sajtó hangját kifogásolja, hát neki és csak neki van módja a sajtó megfelelő irányításával ezen változtatni. (Úgy van! Ügy van! a balközépen.) Nekünk egyáltalában nincsenek lapjaink. Nekünk, a keresztény ellenzéknek egyetlenegy lapunk sincsen, amely tőlünk függne. Lapjai vannak a miniszterelnök úrnak és ha a miniszterelnök úr a sajtó hangjának eldurvulásáról panaszkodik, ezt nem az agyonterrorizált ellenzéki sajtó, (Felkiáltások jobbfelől: Hanem a córesz!) hanem a 30—40.000 pengőkkel felpénzelt kormánypárti sajtó cselekszi. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ha tehát a miniszterelnök úr azt akarja, ha neki az a jogos és általunk is osztott kívánsága, hogy a sajtó bangja az úri tisztesség keretein belül maradjon, — természetesen a szabad véleménnyilvánítás és bírálat jogát mindenki számára fenntartva, — akkor egyedül csak ő tud ezen a helyzeten változtatni. Es azt hiszem, közóhajt fejezek ki, amikor kijelentem, hogy ha a miniszterelnök úr ezt megcselekszi, valamennyiünk háláját érdemli ki ezzel. Az ugyanis, hogy ebben az országban annyi sok minden durvaság és duhajkodás, annyi sok méltatlan és az ország jövőjéhez nem illő mindenféle kontroverzia üti fel a fejét, elsősorban és főleg a sajtó bűne, éspedig annak a kormánypárti sajtónak a bűne, (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Ellenmondások a jobboldalon.) amelynek kétszeresen volna kötelessége magát mérsékelni, amikor ezekhez a kérdésekihez hozzászól. (Zaj. — Egy hang jobbfelől: Ez már politika!) Mi a magunk részéről kijelentjük, (vitéz