Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-352

Az országgyűlés képviselőházának 352. inkább megtehetné a kormány, mert hiszen éppen a pénzügyminiszter úr volt az, aki Ba­ján tartott beszédében elismerte, hogy az adó­bevételek növekedtek, hogy az államnak tarta­lékai vannak; ő volt az, aki elismerte, hogy a pénzügyi helyzet kielégítő, sőt egyes súlyos kiadásokat gyorsított tempóban fog a kor­mány végrehajtani. Ha tehát van pénze a kor­mánynak hosszú beruházásokra s van pénze arra, hogy mindenféle olyan dolgokat, amelyek nem nagyon sürgősek, támogasson, akkor le­gyen a kormánynak pénze arra is, hogy a köz­tisztviselői kart úgy fizesse meg, ahogy az munkája után azt megérdemli. Ëz a tolaozás­foltozás annyi, mintha egy nagy nyitott sebre vazelint (kennénk rá. Ahogyan a vazelin nem gyógyítja meg a nagy nyitott sebet, úgy ez a javaslat is a maga szűkmarkú rendelke­zésével nem fogja a köztisztviselői kar anyagi helyzetét megjavítani, hogy a köztisztviselő kar legalább nagyobb gondok nélkül meg tud­jon élni. Az imént a pénzügyminiszter úr felénk, az ellenzék felé, azt a kijelentést tette, hogy ne szidjuk a bürokráciát, hanem ismerjük el azt, hogy a köztisztviselői kar igen nehéz munkát végez. Mi ezt ezekről a padokról mindig is el­ismertük, de más a bürokrácia és más a tiszt­viselői kar, amelynek, a bürokráciába beillesz­kedve, a miniszter urak által rájazúdított mun­kát el kell végeznie. Ha megnézi az ember az egyes minisztériumokat, akkor azt tapasztalja, hogy azoknak az uraknak munkája, akik na­gyon magasan fenn vannak a III., IV. és V. fizetési osztályokban, az^ évek folyamán alig szaporodott, de minél lejebb megyünk a fize­tési osztály óikban, annál terhesebb, annál rettenetesebb az a munka^ amelyet azok­nak végezniök kell. (Reményi-Sehneller Lajos pénzügyminiszter: Egyformán szaporodik!) En nagyon kérem a miniszter urat arra, hogy úgy, mint Harun al Rasid, aki álruhában meg­látogatta országát, ő is tegyen ilyen látogatá­sokat. (Esztergályos János: Menjen el a mi­niszter úr állampolgársági bizonyítványt kér­ni! — Reményi-Sehneller Lajos pénzügymi­niszter: Garantálom, hogyha álruhában me­gyek is el, meglesz!) T, képviselőtársam már elmondotta, hogy hová menjen a miniszter xír, de nem is kell odamennie, menjen el akárme­lyik minisztériumba, menjen a földmívelés­ügyi minisztériumba. Talán az igazságügymi­nisztérium az egyetlen kivétel, ahol szép csen­des, nyugodtabb munka folyik, de a többi mi­nisztériumban őrületes hajszolás folyik, a tisztviselők délután is bejárnak, munkát még haza is kell vinniök. Ezek a tisztviselők nem tehetnek arról, hogy a miniszter urak kiagyal­nak valamit és a végrehajtást rájuk bízzák szegényekre, úgyhogy ezek a munkában majd­nem kifulladnak. Igen könnyű volt rende­letet hozni arra, hogy az állampolgárságot iga­zolni kell. Itt van a névmagyarosítás kérdése is. Az összes magyar tanárokat felszólították, hogy tartsák hazafias kötelességüknek a ta­nulóifjúságot felhívni arra, hogy mag,yar ne­vet válasszon magának. A tanulóifjúság szót fogadott a tanár uraknak, százával küldték be a névmagyarosítás iránti kérvényeket, azok halomszámra nőttek fel. tíz, tizenkét tisztvi­selő küszködött velük éjjel-nappal és végül a minisztérium belátta, hogy ez nem mehet így tovább, lefojtották az egész mozgalmat, mert az a pár tisztviselő, akiket ennek a munkának elvégzésére kirendeltek, belefulladt volna ebbe a munkába. Egy rosszul átaludt éjszaka után eszébe ülése Ï\9S8 december 13-án, kedden. 15 jutott a belügyminiszter úrnak az állampol­gárságokat igazoltatni. Zsidó nem kap útieve let állampolgárságának igazolása nélkül. Az állampolgárság igazolásához háromnegyed kiló okmány kell. Most tessék megnézni: 22.000 da­rab igazolási kérvény fekszik ott elintézetle­nül és a szerencsétlen tisztviselők kora reggel­től késő estig agyondolgozzák magukat. Beme­hetünk a belügyminisztérium akármelyik osz­tályába, mindenütt ugyanazt a jelenetet lát­juk. Ha ezek a tisztviselők gyári munkások lennének, akkor túlórában többet keresnének, mint amennyit az egész fizetésük kitesz. Ha így vagyunk és a miniszter úr az ország köz­véleménye előtt bemutatja nélkülözhetetlensé­güket és bemutatja azt a munkatempót, ame­lyet diktálnak és amelynek a végrehajtását rá­bízzák a tisztviselői karra, akkor vagy emel­jék fel a tisztviselői kar létszámát és a meg­lévőket^ tisztességesen fizessék, hogy meg tud­janak élni, hogy ne rojtos nadrágban és félre­taposott cipőben járjanak, ne 10 deka töpör­tyűt ebédeljenek, gondoskodjanak róla, hogy jól táplálkozzanak, vagy pedig fojtsák le a mi­niszter urak egy kicsit a buzgalmukat (Remé­nyi-Sehneller Lajos pénzügyminiszter: Szóval ne dolgozzunk, ne csináljuk meg a reformo­kat!? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De igen!). Ez a tisztviselői kar ezt a munkatöbb­letet nem bírja el, polgárok és tisztviselők egyaránt összeroppannak e munkahalmazat alatt. (Propper Sándor: Hol vannak azok a nagy reformok? — Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Legyen türelemmel a kép­viselő úr, mind ide fognak kerülni!) Már előre reszketnek a tisztviselők attól a reformmániá­töl, ami kitört. Mi egyáltalában nem vagyunk ellenségei a tisztviselői karnak, ha valaki megérti, úgy mi megértjük szenvedéseiket, munkájukat és azt a nélkülözést, amelyben 1931 óta élnek és meg tudjuk érteni elkeseredésüket akkor, amikor ilyen javaslatról olvasnak, amely az égő sebre csak vazelint ken rá. (Reményi-Sehneller La­jos pénzügyminiszter: Tessék kimenni vidékre és megkérdezni, hogy mit szóinak hozzá!) Min­den tiszteletünk a tisztviselőkaré. Hogy a ja­vaslatot nem fogadom el, az tisztán csak azért történik, mert nem tartom kielégítőnek, célra­vezetőnek és az a nyomorúság, amelyben a tisztviselőkar 1931 óta él, ennek dacára tovább­fokozódik, adunk valamit, amiről azt hisszük, hogy valami, nekik azonban csak egy rézga­ras. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Rakovszky Tibor! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelent­kezése töröltetik. Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Kovács Sándor! Kovács Sándor: T. Képviselőház! Rendkí­vül sajnálom, hogy az előttem szólott t. képvi­selőtársaimmal nem érthetek egyet, nemcsak azért, mert nagy elvi ellentétek választanak el, hanem, egyszerűen azért, mert felszólalásában teljességgel nem volt igaza. (Zaj a baloldalon. — Friedrich István: Mi választja el a keresz­ténypárttól, amelyiknek programmjával meg­választották?) Amikor én jelöltnek felléptem, azzal a programmal léptem fel, amelyet ."Imréd y ma képvisel. (Friedrich István; Ilyet ne mond­jon! Itt ülnek az urak, akik ezt tudják- Ilyet n e mondj on ! Hogy mon dhat ilyet? Maga keresz­ténypárti programmal lépett fel és elárulta a programmot az első huszonnégy órában! **

Next

/
Oldalképek
Tartalom