Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-352

Az országgyűlés képviselőházának 352. inkább megtehetné a kormány, mert hiszen éppen a pénzügyminiszter úr volt az, aki Baján tartott beszédében elismerte, hogy az adóbevételek növekedtek, hogy az államnak tartalékai vannak; ő volt az, aki elismerte, hogy a pénzügyi helyzet kielégítő, sőt egyes súlyos kiadásokat gyorsított tempóban fog a kormány végrehajtani. Ha tehát van pénze a kormánynak hosszú beruházásokra s van pénze arra, hogy mindenféle olyan dolgokat, amelyek nem nagyon sürgősek, támogasson, akkor legyen a kormánynak pénze arra is, hogy a köztisztviselői kart úgy fizesse meg, ahogy az munkája után azt megérdemli. Ëz a tolaozásfoltozás annyi, mintha egy nagy nyitott sebre vazelint (kennénk rá. Ahogyan a vazelin nem gyógyítja meg a nagy nyitott sebet, úgy ez a javaslat is a maga szűkmarkú rendelkezésével nem fogja a köztisztviselői kar anyagi helyzetét megjavítani, hogy a köztisztviselő kar legalább nagyobb gondok nélkül meg tudjon élni. Az imént a pénzügyminiszter úr felénk, az ellenzék felé, azt a kijelentést tette, hogy ne szidjuk a bürokráciát, hanem ismerjük el azt, hogy a köztisztviselői kar igen nehéz munkát végez. Mi ezt ezekről a padokról mindig is elismertük, de más a bürokrácia és más a tisztviselői kar, amelynek, a bürokráciába beilleszkedve, a miniszter urak által rájazúdított munkát el kell végeznie. Ha megnézi az ember az egyes minisztériumokat, akkor azt tapasztalja, hogy azoknak az uraknak munkája, akik nagyon magasan fenn vannak a III., IV. és V. fizetési osztályokban, az^ évek folyamán alig szaporodott, de minél lejebb megyünk a fizetési osztály óikban, annál terhesebb, annál rettenetesebb az a munka^ amelyet azoknak végezniök kell. (Reményi-Sehneller Lajos pénzügyminiszter: Egyformán szaporodik!) En nagyon kérem a miniszter urat arra, hogy úgy, mint Harun al Rasid, aki álruhában meglátogatta országát, ő is tegyen ilyen látogatásokat. (Esztergályos János: Menjen el a miniszter úr állampolgársági bizonyítványt kérni! — Reményi-Sehneller Lajos pénzügyminiszter: Garantálom, hogyha álruhában megyek is el, meglesz!) T, képviselőtársam már elmondotta, hogy hová menjen a miniszter xír, de nem is kell odamennie, menjen el akármelyik minisztériumba, menjen a földmívelésügyi minisztériumba. Talán az igazságügyminisztérium az egyetlen kivétel, ahol szép csendes, nyugodtabb munka folyik, de a többi minisztériumban őrületes hajszolás folyik, a tisztviselők délután is bejárnak, munkát még haza is kell vinniök. Ezek a tisztviselők nem tehetnek arról, hogy a miniszter urak kiagyalnak valamit és a végrehajtást rájuk bízzák szegényekre, úgyhogy ezek a munkában majdnem kifulladnak. Igen könnyű volt rendeletet hozni arra, hogy az állampolgárságot igazolni kell. Itt van a névmagyarosítás kérdése is. Az összes magyar tanárokat felszólították, hogy tartsák hazafias kötelességüknek a tanulóifjúságot felhívni arra, hogy mag,yar nevet válasszon magának. A tanulóifjúság szót fogadott a tanár uraknak, százával küldték be a névmagyarosítás iránti kérvényeket, azok halomszámra nőttek fel. tíz, tizenkét tisztviselő küszködött velük éjjel-nappal és végül a minisztérium belátta, hogy ez nem mehet így tovább, lefojtották az egész mozgalmat, mert az a pár tisztviselő, akiket ennek a munkának elvégzésére kirendeltek, belefulladt volna ebbe a munkába. Egy rosszul átaludt éjszaka után eszébe ülése Ï\9S8 december 13-án, kedden. 15 jutott a belügyminiszter úrnak az állampolgárságokat igazoltatni. Zsidó nem kap útieve let állampolgárságának igazolása nélkül. Az állampolgárság igazolásához háromnegyed kiló okmány kell. Most tessék megnézni: 22.000 darab igazolási kérvény fekszik ott elintézetlenül és a szerencsétlen tisztviselők kora reggeltől késő estig agyondolgozzák magukat. Bemehetünk a belügyminisztérium akármelyik osztályába, mindenütt ugyanazt a jelenetet látjuk. Ha ezek a tisztviselők gyári munkások lennének, akkor túlórában többet keresnének, mint amennyit az egész fizetésük kitesz. Ha így vagyunk és a miniszter úr az ország közvéleménye előtt bemutatja nélkülözhetetlenségüket és bemutatja azt a munkatempót, amelyet diktálnak és amelynek a végrehajtását rábízzák a tisztviselői karra, akkor vagy emeljék fel a tisztviselői kar létszámát és a meglévőket^ tisztességesen fizessék, hogy meg tudjanak élni, hogy ne rojtos nadrágban és félretaposott cipőben járjanak, ne 10 deka töpörtyűt ebédeljenek, gondoskodjanak róla, hogy jól táplálkozzanak, vagy pedig fojtsák le a miniszter urak egy kicsit a buzgalmukat (Reményi-Sehneller Lajos pénzügyminiszter: Szóval ne dolgozzunk, ne csináljuk meg a reformokat!? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De igen!). Ez a tisztviselői kar ezt a munkatöbbletet nem bírja el, polgárok és tisztviselők egyaránt összeroppannak e munkahalmazat alatt. (Propper Sándor: Hol vannak azok a nagy reformok? — Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Legyen türelemmel a képviselő úr, mind ide fognak kerülni!) Már előre reszketnek a tisztviselők attól a reformmániátöl, ami kitört. Mi egyáltalában nem vagyunk ellenségei a tisztviselői karnak, ha valaki megérti, úgy mi megértjük szenvedéseiket, munkájukat és azt a nélkülözést, amelyben 1931 óta élnek és meg tudjuk érteni elkeseredésüket akkor, amikor ilyen javaslatról olvasnak, amely az égő sebre csak vazelint ken rá. (Reményi-Sehneller Lajos pénzügyminiszter: Tessék kimenni vidékre és megkérdezni, hogy mit szóinak hozzá!) Minden tiszteletünk a tisztviselőkaré. Hogy a javaslatot nem fogadom el, az tisztán csak azért történik, mert nem tartom kielégítőnek, célravezetőnek és az a nyomorúság, amelyben a tisztviselőkar 1931 óta él, ennek dacára továbbfokozódik, adunk valamit, amiről azt hisszük, hogy valami, nekik azonban csak egy rézgaras. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Rakovszky Tibor! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Kovács Sándor! Kovács Sándor: T. Képviselőház! Rendkívül sajnálom, hogy az előttem szólott t. képviselőtársaimmal nem érthetek egyet, nemcsak azért, mert nagy elvi ellentétek választanak el, hanem, egyszerűen azért, mert felszólalásában teljességgel nem volt igaza. (Zaj a baloldalon. — Friedrich István: Mi választja el a kereszténypárttól, amelyiknek programmjával megválasztották?) Amikor én jelöltnek felléptem, azzal a programmal léptem fel, amelyet ."Imréd y ma képvisel. (Friedrich István; Ilyet ne mondjon! Itt ülnek az urak, akik ezt tudják- Ilyet n e mondj on ! Hogy mon dhat ilyet? Maga kereszténypárti programmal lépett fel és elárulta a programmot az első huszonnégy órában! **