Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-352

Az országgyűlés képviselőházának 352, javaslatokat, amelyek reája zuhogtak és ame- t lyek megrövidítettek a tisztviselötársadatom kenyeret, ameiyek a tisztviselői társadalmat arra kényszentették, hogy életstandard-jét a legkisebD tisztviselői életstandard-en alulra szállítsa le. Meg kell állapítanunk ma, 1938-ban, tehát hét esztendővel a íizetésieszáüítás után, hogy a magyar tisztviselő társadalom az első négy eszteuüőDen a tisztviselői fizetések leszállíDasát hősiesen, mondhatnám mukkanás nélkül tűrte. Tűrte annak ellenere, hogy a negyedik év végével az állami bevételek már kezdtek emelkedni, az élelmiszerek és az elsőrendű szükségleti cikkek áiai pedig emelkedni kezdtek. A tisztviselő társadalmat tehát nemcsak ott érte sérelem, hogy leszállították a fizetését, hanem ott is, hogy kevesebb pénzen kellett drágábban megvásárolnia az elsőrendű életszükséglet, cikkeket. Nem beszélek arról, hogy ennek az intelligens tisztviselő társadalomnak elvégre igénye lehet műveltsége, tanultsága folytán másra is, mint arra, hogy éppen csak a legszükségesebb ruhaneműek, a legszükségesebb élelmicikkek álljanak rendelkezésére. Nem beszélek arról, hogy kultúrszükségletét sem városban, sem falun nem volt képes kielégíteni, de igenis, meg kell emlékeznem arról, hogy az elsőrendű szükségleti cikkeket sem tudta a maga számára megvásárolni és láttunk az alsóbb fizetési osztályokban tisztviselőket, akiknek a standard-je a legmélyebbre szállott le; hiszen tudjuk, hogy az alisólbb tisztviselői kategóriáknál a fizetések olyan mértékben csökkentek a felemelkedett árak mellett, amelyek mellett a családos tisztviselők képtelenek voltak arra, hogy szükségleteiket fedezzék. Az egyik oldalon volt az országban egy propaganda, amely azt célozta — nagyon helyesen, nagyon okosan — hogy az egyke-rendszer vagy pedig az egyse-rendszer helyébe a tobbgyermekes-iendszer lépjen, a másik oldalon azonban a tisztviselői fizetések leszállításával olyan helyzetet teremtettek a tisztviselők számára, hogy minden újabb gyermek a család részére sajnos, újabb megterhelést, újabb katasztrófát jelentett. Méltóztassanak elhinni nekem, hogy az a rendszer, amely 1934-ig folytonosan nyirbálta a tisztviselői fizetést és amely nem gondoskodott arról, hogy amikor az állam bevételei emelkedni kezdtek, akkor a tisztviselők lecsökkentett fizetését legalább arányosan visszaadják, sokban hozzájárult az ország mai helyzetének kialakulásához. Mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy 1931-ben is, de minden kormányváltozás alkalmával az itt újonnan bemutatkozó t. miniszter urak, elsősorban a miniszterelnök urak, amikar a tisztviselői kérdésre vonatkozólag intéztek hozzájuk kérdést, mindig azt mondották: kérem, ismerjük nagyon jól a tisztviselő társadalom helyzetét,^ tudjuk nagyon jól, hogy az egész tisztviselő társadalom milyen helyzetbe került a tisztviselői fizetések leszállításával és Ígérjük, hogy mihelyt az állam abba a helyzetbe kerül, hogy a tisztviselők fizetését felemelheti, elsősorban ennek a kötelezettségének fog eleget tenni. Közben az történt, hogy az 1931. esztendőben óriási erőfeszítéssel lefelé tornázott állami bevételi és ki; adási rovatok számoszlopai megint emelkedni kezdtek, ellenben az emelkedő bevételi és az emelkedő kiadási tételek ellenére a tisztviselői fízetéséket nem emelték és ebben a percben kezdődött a magyar.tisztviselőíkar^elégedetlen^ ülése 1938 december 13-án, kedden. 11 sóge ós ebben a percben kezdődött sok minden baj az országban, amely bajt szerény véleményem szerint el lehetett voma kerülni abban az esetben, ha a törvényhozás nem bánt volna igazságtalanul a tisztviselőidéi akkor, amikor tenette volna, hogy a tisztviselői fizetéseket visszaállítsa, de nem tette, (ivieizler Karoiy: Ha Fábián ott lett volna, minden rendoenlett volna, JLVii köze a tisztviselőkhöz

1

?) Nekem több tisztviselőszavazatom volt, mint a képviselő urnák. (Meizler Károly: Mikor? — Usetty Béla: Akkor hazabeszél.) T. Képviselőház! Ebben a képviselőházban az én meggyőződésem szeiint a képviselők lelkében e tekintetben nincs eltérés, nincs olyan közöttünk, aki ne ugyanazt akarná és ne ugyanazt gondolná ebben a kérdésben, mint ami az én felszólalásomban foglaltatik. (Keményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Akkor meg kell szavazni a javaslatot!) Ha a miniszter ür a megfelelő javaslattal fog jönni, a képviselőház boldogan vissza fogja állítani a tisztviselők fizetését. (Reményi-SchneLer Lajos pénzügyminiszter: Majd megjön annak is az ideje.) Csak az a kérdés, nem jott-e már meg az ideje most is. Az én szerény nézetem szerint abban a pillanatban jött meg a tisztviselői fizetések visszaállításának ideje, amikor az állami bevételek megnövekedtek. A tisztviselőknek azt az ígéretet tették, hogy mihelyt az állami bevételek megnövekednek, fizetésüket arányosan vissza fogják állítani. Az én szerény nézetem szerint, ha elővesszük a költségvetés számoszlopait, látni fogjuk, hogy az 1930—31. év költségvetési tételeihez nagyon közel járunk, hozzájuk, abban az esetben nekünk a tisztviselőig fizetéseket abban az arányban kell visszaállítanunk, amilyen arányban a bevétel számoszlopai megnövekedtek. Csak az, aki nem érintkezik tisztviselőkkel, aki a tisztviselő társadalom elégedetlenségét és sajnálatos gazdasági helyzetét nem látja... (Meizler Károly: Fábián a fajvédő tisztviselők kedvence!) Maga német fajvédő, hát maga mit akar? (Meizler Károly: Ne keverje össze a problémát!) Nem keverem össze a problémát. Maga német fajvédő. Legalább annyi jogom van nekem itt beszélni, mint magának. (Horváth Zoltán: Ugyanolyan képviselő!) Csak az a különbség, hogy vagy hatszor annyi szavazatot kaptam, mint ő- (Zaj a baloldalon. —-Meizler Károly: A külcsín t is kell nézni!) Ha magára néznek, látják a külesint. (Derültség. — Meizler Károly: Faji külesint! — Egy hang balfelől: Szépségverseny! — Kéthly Anna: Ez a legújabb hang a magyar képviselőházban.) Ez hang, amelyet Darányi házelnök úr elnöki megnyitójában megemlített? (Zaj a. bal- és szélsőbaloldalon. ,— Horváth Zoltán: Szokatlan dolgok. — Meizler Károly: Majd megszokják!) Elnök: Meizler képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Propoer Sándor: Meizler a fajmagyar! — Meizler Károly: Majd Propper a fajmagyar!? — Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Tyúkprókátor! — Derültség. — Zaj.) Elnök: Meizler képviselő urat figyelmeztetem, hogy a bántó kifejezésektől tartózkodni szíveskedjék. Fábián Béla: Mialatt a tisztviselők fizetését leszállították, a tisztviselő társadalomban még egy másik katasztrófa is történt. Az történt, hogy az előléptetések esztendőkön keresztül szüneteltek. Az történt, hogy a tisztvij~selői karban aggastyán dijnokokkal találkoz-