Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.
Ülésnapok - 1935-335
78 Az országgyűlés képviselőházának S35, fizetendő értéket. (Rajniss Ferenc: Polgár, védd magad!) T. Ház! Jogilag is védhetetlen az az álláspont, amelyre a törvényjavaslat helyezkedik, de a józanság szempontjából is elfogadhatatlan. A javaslat ugyanis az átértékelésnél a vagyontárgyak reális forgalmi értékének megállapítása helyett a jövedelemből indul ki. Engedelmet kérek, ez a gondolat képtelenség, mert lehet, hogy két vállalat különösen kötött gazdálkodás mellett, — amikor a kapacitást ki sem lehet használni, amikor az állam engedélyezi a termelési keretet, az üzleti leleményességnek vagy a technikai tudásnak semmi szerepe nincsen — lehet, hogy végeredményben rajtuk kívülálló okokból egyforma jövedelmet kénytelenek produkálni, mert nem is tudnak többet produkálni. Most jön a pénzügyminiszter úr iij teóriája és megállapítja a bruttó bevételt és — erre vonatkozott az én százalékszámításom, miniszter úr, félre méltóztatott érteni, erre mondottam, hogy nem áll meg az a teória, amelyet a miniszter úr mondott — 7 és K%-ban állapítja meg a nettó jövedelmet, önkényesen felvesz egy 5%-os kapitalizálási kulcsot, ezt hússzal megszorozza s azt mondja: ez a megváltási összeg, függetlenül attól, hogy mit vesz át ennek az összegnek ellenében. Az egyik gyár egy kis szűk helyen — hiszen kapacitását úgysem tudja kihasználni — tartja fenn üzemét elavult gépekkel, új felszerelés nélkül és az állam az említett kalkuláció alapján egyforma összegért veszi át a két vállalatot. Összeegyeztethető ez az igazsággal és a józan ésszel? Hiszen lehet, hogy az egyik vállalat olyan üzleti politikát folytat, hogy az előálló nyereségeket befekteti magába a vállalatba és lehet, hogy a másik vállalat.,. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Az is adóköteles, amit befektet!) Ez nem változtat a dolgon, természetes, hogy adóköteles, nem tudom, mit akar a miniszter úr ezzel mondani. (Drobni Lajos: Vannak megengedett leírások!) Ne méltóztassék ezeket a kérdéseket összekapcsolni, maradjunk a miniszter úr teóriájánál, hogy tudniillik a megváltási ár kiszámítási alapja a bruttó bevétel 7 és V2%-a, amcj lyet hússzal meg kell szorozni. Ennek semmi köze ahhoz, hogy_ mi adóköteles. (ReményiSchneller Lajos pénzügyminiszter: Akkor arra se méltóztassék kitérni, hogy befektette-e vagy nem fektette be, mert ehhez nincs köze!) De a miniszter úr elveszi a vagyont és % kártérítést akar adni. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Két malomban őrölünk!) Az egyik vállalat befekteti évi jövedelmét, a másik vállalat vezetősége pedig takarékpénztárba helyezi el bevételét. Most jön a pénzügyminiszter úr és a befektetésekkel fenntartott vállalatot pontosan ugyanazért az árért váltja meg, sajátítja ki. mint azt a vállalatot, amelyből ki van emelve ez az évi jövedelem jelentékeny része. (Meizler Károly: Nem közérdek ez, képviselő úr, csak nyolc család érdekéről van szó! Ön mondotta az előbb, hogy itt üzleti szempontokról van szó!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Meizler Károly közbeszól.) Meizler képviselő urat állandó közbeszólásaiért rendreutasítom. Rassay Károly: Ebből a szempontból kiindulva méltóztassék mérlegelni ezt a kérdést. Ezt a teóriát, véleményem, szerint, nem lehet a kisajátítás alaptételévé tenni a jövőre nézve ós precedensként odaállítani. Említettem az előbb a földet, de említhetnék minden más! válülése 1938 június 23-án, csütörtökön. lalkozást is. Az igen t. pénzügyminiszter úr például azelőtt a magánéletben egy igen tiszteletreméltó takarékpénztár vezérigazgatója volt. Mit szólt volna az igen t. pénzügyminiszter úr, ha e kalkuláció alapján a bruttó jövedelem 7 és V2%-ában állapították volna meg a tiszta jövedelmet és ezt r kapitalizálták volna 5%-os alapon? (Petro Kálmán: Az nem szeszgyár volt, hanem bank!) Természetes dolog. Engedelmet kérek, Petro Kálmán t. barátomtól igazán elvárhatnám, hogy a jogi vonatkozásokat kísérje figyelemmel. Meg vagyokróla győződve, hogy a pénzügyminiszter úr igen élénken tiltakozott volna ez ellen és tiltakozna a gazdasági élet minden vonalán, ahol ilyen kísérlettel találkoznék, hacsak (politikailag nincs belekény szerit ve ilyen megoldásba. (Rajniss Ferenc: Reméljük, lesz még sok ily r eii! — Zaj. — Rajniss Ferenc: Ott van a szén, a cukor! — Farkas István: A cukorgyárakat régen kellett volna!) Helyes, a cukorgyárakat is, a szénbányákat is, az elektrifikáLást is, hiszen igen illetékes ajkakról is hallok ilyen kijelentéseket, de akkor méltóztassanak tudomásul venni és a gazdasági élet is vegye tudomásul, hogy a jövőben a kisajátítás alaptétele nem az 1881 : XLI. tcikkben, — amely teljes és valódi kártérítést állapít meg — hanem ezekben az alapelvekben van lefektetve, amelyeket most méltóztatnak elfogadni. (Meizler Károly: A liberalizmus nem veszi tudomásul!) Ne méltóztassanak azt hinni, hogy ez a folyamat megáll, a földhöz is hozzá fognak nyúlni ezen az úton, — és teljes jogossággal — mert ha az állam ilyen elvi álláspontot foglal el, akkor nincs megállás s akkor az^ én Petro t. képviselőtársam kerületének szőlőtulajdonosai is legyenek elkészülve arra, hogy (Meizler Károly: Az egészen más dolog!) a bruttó jövedelem alapján fogják kikalkulálni tiszta jövedelmüket és ilyen alapon fogják igénybe venni szőlőjüket. (Meizler Károly; Kommunizmust akar a képviselő úr! — Petro Kálmán: Szívesen odaadnak mindent H Én tehát azok alapján, amiket elmondottam, nem fogadhatom el ezt a javaslatot. Tudom, hogy teljesen hiába beszélek, semmi reményem sincs arra, hogy meghallgatásra, vagy anegértésre találjak, illetve — helyesbítek — tudom, hogy képviselőtársaim nagy részének lelkében megértésre találok, de ez a megértés neun fog cselekvéssé és szavazássá kiformálódni. Mindezt tudom, mégis úgy éreztem, kötelességem a reámvaló hivatkozás után ezt a jogi álláspontot leszögezni itt a jövő számária, és a Napló számára. Legyen meggyőződve a t. Ház arról, hogy ha a jövőben nekem még itt szerepem lesz, ugyanezt az álláspontot fogom elfoglalni és nem lesz meg bennem az a malicia, hogy azokkal az uraikkal szemben, a.kik most ilyen könnyű lélekkel összetörték ezt a jogi elvet, saját bűnüket fordítanám szembe. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök; Szólásra következik 1 ? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Klein Antal! Elnök: Klein Antal képviselő uriat illeti a szó. Klein Antal: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Eassay Károly t. képviselőtársamnak a kisajátítás és kártalanítás kérdésében jogászilag kiválóan megindokolt felszólalására talán beszédem későbbi folyamán fogok kitérni, elismerem, nem azzal a jogi felkészültséggel, amellyel ő rendelkezik. Azzal kapcsolatban azonban, amelyet beszéde végén mon-
