Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-335

61 Az országgyűlés képviselőházának 335. találkoztunk az ipari szeszgyáraknál. Én nem vagyok hajlandó előre páleat törni a kormány működése fölött, a legnagyobb bizalommal tekintek a kormány munkája elé és bízom abban, hogy a miniszter úr meg tog ja találni a helyes utat airra, hogy ezek az anomáliáik a mezőgazdasági szeszgyárak életéből tökéletesen elimináiltassauak ! ; De hangsúlyozta a miniszter úr azt is, hogy egyik legfőbb szempont a borfeleslegek felhasználásának lehetővé tétele. Igaz, hogy ezzel a borválságot még nem oldjuk meg, de a. bortermelők életében rendkívül fontos momentum a szeszgyártás kérdésének megoldása. Természetes dtolog, hogy vannak még olyan momentumok is, amelyekre rögtön^ rá is kell mutatnom és amelyeknek méltánylása nélkül nem hinném, hogy eredményesen meg lelhet oldani ezt a rendkívül nagyfontosságú kérdést, a borkérdést, amely ma Magyarországon közvetve, vagy közvetlenül minden kilencedik embert érint! Nagyon kérem az igen t. miniszter urat, tegye lehetővé azt, hogy a borfogyasztási adó eltöröltessék! Ö mindenesetre foglalkozni fog ezzel a kérdéssel, semmi kétségem eziránt; de nagyon kérem, tekintettel arra, hogy ez a borfogyasztásunkat nagymértékben emelné és hogy ez a bortermelőtársadalomnak régi óhaja és kívánsága, legyen szíves ezzel a kérdéssel igen behatóan foglalkozni! A másik kérésem: tegye komoly megfontolás tárgyává azt, hogy elsősorban a bor vétessék figyelembe a szesztermelésnél, ami gazdasági és szociális szempontból — nem is kell mondanom — rendkívül fontos. Hiszen CsonkaMagyarországon, amint már említettem, minden kilencedik ember exisztenciája ezzel a kérdéssel kapcsolatos. (Zaj. Elnök csenget.) A másik kérdés, amelyet szintén a miniszter úr figyelmébe ajánlanék, az, hogy tegye konszideráció tárgy ávláí, nem lehetne-e egy szőlő- és borértékesítő intézetet, illetőleg »alapot« létesíteni, továbbá arra kérem — de hiszen talán nem is kellene ezt tennem, mert megteszi ő magától is —, hogy az exportkérdést igyekezzék szerencsésen megoldani, igyekezzék eliminálni az anomáliákat, amelyek ezen a téren kétségtelenül fennáíllanak, méltóztassék kiküszöbölni az italmérési jogrendszer terén tapasztálható visszásságokat stb. Mélyen t. Ház! A miniszter úr többízben hangsúlyozta azt, hogy a legfontosabb szempontok egyike, amely őt a törvényjavaslat megszerkesztésénél vezette, az volt, hogy a kistermelők ^feldolgozhassák gyümölcsfeleslegeiket, mezőgazdasági termésfeleslegeiket és rámutatott arra, hogy mennyire szolgálja ez a törvényjavaslat a kisemberek érdekeit. Szolgálja azzal, hogy lehetőséget nyújt arra, hogy a bor- és gyümölcstermelők házi szükségleteik fedezésére évenkint és személyenkint bizonyos mennyiségű szeszt főzzenek ki, másodszor pedig azzal, hogy az új mezőgazdasági szeszengedélyek kiadásánál elsősorban a kisgazdák valódi szövetkezeteit fogják előnyben részesíteni, továbbá egy külön keretet fognak megállapítani, azzal a célzattal, hogy azt a keretet kizárólag csak olyan termelőktől vásárolt nyersanyagból lehessen kifőzni, akik nem rendelkeznek szeszfőzdével. Én bízom abban, hogy felhasználhatók lesznek azok a gyümölcshulladékok, az a gyümölcscefre, amelyből valóban óriási nagy kvantum megy veszendőbe ebben az országban, bár talán túlzott az az évi 10—12 millió pengős összeg, amennyire azt a kárt becsülik, amely a gyümölcshulladék elpusztuláülése 1938 június 23-án, csütörtökön. sával, elrothad ásával hárul a gazdaközönséfíre, a termelőközönségre; de én azt hiszem, hogy az erre a célra szolgáló kisüsti szesztermelés kontingensének ilyentén felemelésével és majdan további felemélésével ezt a nagy kárt is helyre lehet hozni és pótolni lehet! Reméljük, hogy az a mérhetetlen nagy kár, amely abból ered, hogy az összes nyersanyagok, tehát a gyümölcshulladék, a törköly és a seprő értékesítése eddig úgyszólván lehetetlen volt, a jövőben kiküszöbölhető lesz gazdasági életünkből és hogy ezentúl nem fqg előfordulni az, hogy a törkölynyersanyagot trágyának kelljen felhasználni, mint eddig, mert nem \olt érdemes beszállítani a központi szeszfőzdébe, amely a gyümölcshulladékért, sajnos, még azt az árat sem fizette meg, amennyibe a gyümölcsfa védelme, permetezése, stb. kerül, amiről magam is meggyőződtem. T. Ház! Abban a reményben, hogy mindazokat, amiket itt elmondtam, a pénzügyminiszter úr komoly megfontolás tárgyává fogja tenni és minthogy a miniszter úr és az egész t- 'kormány iránt a legnagyobb bizalommal viseltetem, — a miniszter úr iránt ismételten a legnagyobb elismerésemet fejezve ki — a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául készséggél elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Némethy Vilmos képviselő urat illeti a szó. Némethy Vilmos: T. Ház! Alföldy Béla igen t. képviselőtársamnak azokat a fejtegetéseit, amelyekben az ipari szeszfőzdék eddigi nagy haszonszerzésére mutatott rá, valamint felszólalásának az ezzel az áttekintéssel kapcsolatos részét örömmel hallottam és örömmel üdvözöljük azt, hogy már a kormánypárt oldaláról is ilyen hangok hallatszanak és hogy a tisztulási folyamatot a szeszkérdésben megkezdték. Nagyon jó lenne, ha a többi konceszsziós és privilegizált vállalatnál is tovább folytatnák ugyanezt a köz érdekében. Hogy én ebben a kérdésben felszólalok, holott a szeszkérdésnek nem vagyok szakértője, teszem ezt azért, mert a vidékemet érintő sérelmeket látok ebben a javaslatban. Nem akarom tehát azt a jogot vindikálni magamnak, hogy általánosságban és mélyrehatóan foglalkozzam ezzel a törvényjavaslattal, amellyel, sajnos, maguknak az érdekeltségeknek sem volt idejük kellő mértékben foglalkozni, de minden körülmények között örömmel üdvözlöm azt a megállapítást, amelyet a szaksajtójukban látni, hogy ez a javaslat tulajdonképpen eléri vagy megközelíti azt a célt, hogy ezután a fogyasztás céljára szolgáló ipari szesz kizárólag borból, szőlőből és ezek 'melléktermékeiből fog előállíttatni, mert ez általános érdek. (Rassay Károly: Ez nincs benne! Hol van ez?) Meg akarom azonban támadni a törvényjavaslatot, — amint azt előbb is jeleztem — főképpen a törvényjavaslat 25. és 26. §-át, amelyben, ismétlem, sérelmet látok göcseji kerületemre és egész Dél-Zalára, valamint valószínűleg az ország egyéb oly területére is, ahol a direkt-termő szőlőművelés fontos gazdasági termelési ág. Azt hiszem, kevesen vannak, akik nem ismerik Dél-Zalának azt a vidékét, ahol az Alpok lábánál, azon a kötöttebb talajon és hidegebb klíma alatt a sok patak miatt köddel is megáldott, szőlőtermelésre nem éppen elsőrendű, de szép vidéken, ahol az egyke nem ütötte fel a fejét, nagy