Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-334

48 Az országgyűlés képviselőházának vannak a szükséges (bizonyítványok, köteles a hatóság azokat beszerezni és csatolni a törvény ama rendelkezései értelmében, amelyek kimondják, hogy méltánylást érdemlő esetben hivatalból lehet intézkedni az okmányok beszerzése iránt. Az pedig egyenesen ilyen abszolút méltánylást érdemlő eset, amikor a hatóságok kezében megvannak egy korábbi aktus következtében ezek az okiratok, tehát világos, hogy ezeket az okmányokat hivatalból kell csatolni a névjegyzék elkészítésénél. A képviselő úr másik kívánsága az, hogy azokra nézve, akik a legutóbbi választói öszszeíráskor belekerültek a névjegyzékbe, szintén hivatalból állapítsák meg, hogy választói kellékekkel bírnak. Ezt a kívánságot már nem lehet honorálnom, mert én a törvényen nem mehetek túl. Maga az a körülmény, hogy valaki egy korábbi választói névjegyzékben benne volt, egyáltalában nem vonja maga után azt, hogy felveendő a mostani névjegyzékbe is, mintán a választójog kellékei máskénnen lévén megállapítva, természetesen más kritériumoktól függ a mostani névjegyzékbe való felvétel is. Ha valaki a korábbi néviegyzékbe felvétetett és az erre vonatkozó okiratai ott fekszenek a központi választmánvnál, természetesen rá is vonatkozik az a méltánvossági «zemuont, miszerint a központi választmány, kérelmére ezeket az okira+otat csatolja a mostani névjegyzék összeállításaikor. Mé°r egy kívánsága van a képviselő úrnak, tudniillik az, hoarv a hiánvzó iskolai bizonyítványokat és a helyben!aVá

s igazolására vonatkozó okmányokat hivatalból szereztessem be. Ezt nem tudom mesrtenni, mert a törveuyeu túl nem mehetek. A törvény azt mondia, hogy hivatalból való beszerzésnek csak méltánylást érdemlő esetekben van helye. Azt. hon-y mi a méltánvlást érdemlő e«=et, szabályban elő wm írhatom, mert a méltányosságnak ezerféle e«ete van. Legyen azonban mesrgvőzőnW az intemelláln képviselő úr és a t. Há/z is arról, hogy ahol méltánvosság forog fenn. ott a hatóságok utasítás nélkül is, de azoknak a direktíváknak az alapján is. amelyeket tőlem eddig kanták, méltányosan foe-nak eljárni Kérem válásom tudomásulvételét. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a vlszonválasz joera. Takács Ferenc: T. Kéoviselőház! A miniszter úr válasza bizonyos tekintetben megnyugtató. Különösen tneemvugtató, ha az eljáró hatóságok meg is hallják a miniszter úr válaszát, ha tudomást szereznek róla és úgy járnak el, amint a miniszter úr válaszában ezt inteneionálja. Sajnos, én azt tapasztalom, mint központi választmányi tag hogy bizony egyes hatóságok és központi választmányok részéről olyan tendencia érvényesül, hogy minél kevesebb legyen a választók száma. Nem az a törekvpRiik a hatóságoknak, hogy mindenki belekerüljön a névjegyzékbe, akinek erre a törvény szerint megvan a jogosultsága, hanem az, hogy minél több választót mellőzzenek. Az ilyen tisztviselőknek nagyon nyomatékosan figyelmébe tudnáimi ajánlani gróf Annonyi Albertnek a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló

r törvényjavaslat tárgyalásánál elmondott néhány rendkívül érdekes mondatát, ö íary kiáltott fel e javaslat tárgyalásánál: »Az Istenért, ne féljünk olyan rettenetesen mindentől, ami az egész néptől jön. Hiszen én egy pill ana tip

1 sem tudnék nyugodt lenni hazám sorsa felől, ha 334. ülése 1938 június 22-én, szerdán, nekem a haza népétől félnem kellene!« Azoknak a tisztviselőknek, akik a választói névjegyzékek összeállításánál eljárnak, nagyon jól meg kellene szívlelniök ezt az Appomyi-féle intelmet. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Malawis Géza: A polgármesterektől lefelé!) Különösen a mostani nehéz időkben kellene nagyon megszívlelniök ezt, amikor az ország ilyen körüLmények között van s amikor esetleg sorsdöntő események előtt állunk. T. Ház! Remélem, hogy a tisztviselők meghallják a belügyminiszter úr kijelentéseit és azok szerint járnak el. Sokkal helyesebb volna, ugyan, ha utasítást kapnának arra, hegy ha a választók nem kérik, vagy ha történetesen elmulasztják az elfekvő bizonyítványok beszerzését, akkor is vegyék elő ezeket az okmányokat. A központi választmányoknak, ha jóindulattal kezelik ezt a kérdést, megvan a módjuk és lehetőségük arra, hogy a választópolgárokat ilyen módon is hozzásegítsék a választói névjegyzékbe való bejutáshoz. A miniszter úr válaszát egyébként tudomásul veszetni. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik a miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Béldi Béla képviselő úrnak a belügy- és pénzügyminiszter urakhoz intézett interpellácciója. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció ia m. kir. belügy- és pénzügyiminiszter urakhoz a fővárosi pénzintézeteknél lévő Oti.- és Mabi.-è etetek célszerűbb elhelyezése tárgyában. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy az Oti. és a Mabi. évenként sokmillió pengőt vesz be vidékről, mégis a bevételek fel nem használt részét évek óta kizárólag fővárosi inénzintézeteknél helyezi el? Hajlandók-e a 'miniszter urak intézkedni, hogy ezekből a tőkékből megfelelő összegeket vidéki pénzintézeteknél helyezzenek el, hogv a teljesen befagyott vidéki hi télé

1 etet ezáltal életrekeltsék és erősítsék? Béldi Béla s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Béldi Béla: T. Ház! Örömmel töltött el az a látvány, hogy a miniszter űr, akihez interpellációt intéztem, az előbb jelen volt, mert gondoltam, hogy nemcsak mint belügyminiszter, hanem mint volt Pénzintézeti Központi elnök is választ fog adni interpellációmra, sajnos azonban a belügyminiszter úr közben eltávozott. (Meizler Károly: Csalóka látvány volt! — Derültség.) Interpellációmnak pedig meglehetősen közérdekű tárgya van és pedig az, hogy azokat a hatalmas tőkéket, amelyeket az Oti. és a Mabi. felszívnak a vidékről, visszajuttassuk oda. ahonnan felszívták azokat és ezzel igyekezzünk azon a borzalmas hitelpangáson változtatni, amely a vidéken tapasztalható. (Brogli József: Van igazság benne!) Jól tudom, hogy sokat vitatott és sok szempontból különbözőképpen bírált kérdés ez, azonban lényegileg mégis csak az a fontos, hogy azokat az agrárhitelezési lehetőségeket, amelyeket ma úgyszólván teljesen megszűntéknek lehet tekinteni, valamilyen módon újból helyreállítsuk. Nemrégiben, az appropriációs vita során, az egyik ellenzéki igen t. képviselőtársunk is