Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-334

Az országgyűlés képviselőházának lyek ma Magyarországon külön életet élnek, bürokratikus levelezésekkel érintkeznek egy­mással, olyan problémák, amelyeket ha nemi tudunk idejében megoldani, akkor lehetetlen ál­lapotban érheti Magyarországot egy kívülről jövő csapás. T. Ház! Az anya- és csecsemő védelem te­rén, a kórházak elosztása terén, ha ma valaki Magyarországon kezébe vesz egy térképet, ame­lyen ezek az intézmények meg vannak jelölve, szomorúan látja azt a bámulatos helyzetet. hogy óriási foltok vannak az ország testén, ahol százezer lelkekre semmiféle közegészség­ügyi intézmény nincs, holott más helyeken eze­ket az intézményeket kiépítették. Az ember a meglevő szervezetek elosztásában a múlt vá­lasztások eredményeit, egyes képviselő urak­nak a kormányzatra gyakorolt befolyását látja érvényesülni ós nem egy központi egész­ségpolitikai, vagy népjóléti gondolatot. Egyes területek tökéletesen kimaradtak a gondozás­ból, más területeket aránylag bőségesen láttak el ezekkel az intézményekkel. Észszerű, terv­szerű nemzeti küzdelem legsúlyosabb betegsé­geink ellen, a nemzet biológiai elgyengülése ellen csak megfelelő, szakszerűen, jól megépí­tett szervezetekben érhető el. Mindez pedig egy lényegében egészen más irányzatú miniszté­riumban csak mostohagyermekként szere­pelhet. T. Ház! A jelenlegi belügyminisztériumnak 15 osztálya van: az elnöki osztály, a törvény­előkészítő osztályhoz tartozó általános közigaz­gatási és a közjóléti osztály, a közjogi osztály, a^ vármegyei és községi osztály, a városi osz­tály, a karhatalmi osztály, a közbiztonsági osz­tály, az igazgatási és rendészeti osztály, a rendőri büntető osztály mellett kilencedik a közjótékonysági, hivatalosan közjóléti és sze­gényügyi osztály. Engedelmet kérek, a belügy­minisztériumnak szakfeladatai vannak és vég­telenül súlyos, lehetetlen állapot, hogy a ren­dészeti kérdések és a magyar közjótékonyság, vagy szociálpolitika s a gyámügy után jön a gyenmekvédelmi osztály, az általános egész­ségügyi osztály, a -betegellátási osztály és a társadalombiztosítási osztály a tizedik vagy tizenötödik helyen és még hátrább. E kérdések nem tartoznak a belügyminisz­tériumhoz. A belügyminisztériumnak egy ha­talmas, óriási feladata van a magyar nép va­lóságos felszabadítására, ez pedig a közigazga­tási reform megoldása, amely bármelyik ha­talma» és nagykapacitású miniszternek lega­lább tízesztendős munkát biztosít, hogy köz­igazgatásunkat, amely valóságos dzsungellé feddődött ki, egyszerűsítse, minden részében megneimesítse és olyan közigazgatást teremtsen, amelyet ennek az országnak a lakossága elbír. Elleplezni közigazgatásunk hiányait úgy, hogy egypár rokonszenves szociálpolitikai célú tör­vényjavaslattal... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Rajniss Ferenc: Tisztelettel kérek 15 perc meghosszabbítást. (Felkáltások jobbfelöl: Meg­adjuk!) Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a (meghosszabbítást megadta. Tessék folytatni. Rajniss Ferenc: T. Ház! Az, hogy ia köz­igazgatás végtelenül sürgős és fontos reform­ját el tudjuk halasztani azáltal, hogy «az igen t. belügyminiszter úr egypár igen rokonszen­Répviselőhá/Bi NiaipJió. XX, 33J: uíése 1938 június 22-én, szerdán. 37 ves szociálpolitikai intézkedést hoz a Ház elé, nem. megoldás az országos nagy kérdések szeim­po<ntjából. De lehetetlenség az is, hogy a ma­gyar szociálpolitikának és most már 'köziegész­ségtügyünknek kérdése is a társadalombiztosí­tás különböző ágazatain keresztül egy felis­ímerhetetlen szövevényben hozzátartozik az ösz­szes minisztériumokhoz. Ma már a belügymi­nisztériumon kívül az iparügyi minisztérium­nak, a kereskedelemügyi minisztériuminak is van és lassanként minden minisztériumnak meglesz a maga külön szociálpolitikai, egész­ségvédelmi, társadalombiztosítási ügyosztálya, lami oly dzsungelt jelent, amely a szakszerűsé­get csak szétrombolhatja, de nem biztosíthatja, azonkívül mindezeknek a kérdéseknek az ad­minisztrációját szükségképpen megnehezíti. Lassankint odajutunk, hogy már -a küLüigymi­nisztériumnak is lesz külön szociálpolitikai al­osztálya. De teljesen abszurdum ez a helyzet a ve­zető tisztviselők és a beosztott szaktisztviselők szelekciója szempontjából is. Lehetetlen álla­pot, hogy valaki eltöltött légyen a belügymi­nisztérium rendőri osztályán — ahol az ember mégis csak más hanghoz, más intézkedésekhez szokott — 10—15 esztendőt és előlépés köyetkez : tében, — mivel az üresedés a közegészségügyi osztály, a szociálpolitikai osztályon van — a rendőrtisztviselőből egyik napról a másikra szociálpolitikai tisztviselő legyen; vagy for­dítva történjék, hogy például aki egész életét a szociálpolitikában töltötte el, előlépés követ­keztében átmenjen a rendészeti kérdések veze­tőjéül. Ez a kontárságnak, a laikus közigazga­tási, vagy a laikus államvezetési szelekciónak legtipikusabb és legelrettentőbb példája. A köz­egészségügyi, népvédelmi és népegészségügyi minisztériumra azért is szükség yan, hogy egy minisztérium egy bizonyos öncélú munkájá­ból szelektálja a legjobb erőket, valódi szak­embereket teremtsen és ne a méntelepről hoz­zon szociálpolitikai intézőket, amint az a múlt­ban a népjóléti minisztérium idejében megtör­tént, hogy valaki tisztességesen eltöltötte ele­tének javát a méntelepeken s egyik napról a másikra a magyar gyermekügy országos ve­zető, irányító tisztviselője lett. (Felkiáltások: Ki volt az?) Az a régi gondolkozásmód, hogy akinek az Isten hivatalt adott, annak észt is adott, a huszadik században lejárt. Az embe­reknek egy egész életet kell egy-egy szakkör­ben eltölteniök, hogy a maguk munkájában valóban szakembereknek neveztessenek. (Ügp van! Ügy van!) A belügyminisztérium ragyogó embereket tud szelektálni a maga számára a rendőri, a csendőri, a közjogi, a közigazgatási és a választójogi kérdésekben, de nem biztos az, hogy ugyanez az emberanyag feltétlenül jó a magyar szociálpolitika, a magyar közegész­ségügy irányítására is. Degradáltuk a népvédelem és a közegész­ségügy feladatát, — ebben felelek Várady kép­viselőtársamnak is — mert ha csak osztályt képez egy minisztériumban az egész magyar népegészségügy, akkor azt feltétlenül meglát­juk a büdzséjén, azon az alárendeltségi viszo^ nyon, amely szükségképpen magát a munka­kört is degradálja, (vitéz Várady László: Én L> szék a legboldogabb, ha több pénzt kap!) Mond­juk meg őszintén, hogy olyan munkakörök ál­líttattak össze a belügyminisztériumban egy hatalmas csúcsintézményben, amelyeket a vég­telenül változatos ágazatok miatt a legnagyobb 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom