Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.
Ülésnapok - 1935-334
22 Az országgyűlés képviselőházának gatív feleletet adtak, ami már abból is kiderül. hogy bár aa utóbbi ötven év során lett volna alkalom ennek a szeszmonopóliumnak a megvalósítására, egyik sem mert erre a térre lépni és egyik sem merte ezen a téren a kezdeményezést vállalni. Nálunk mindig az volt a törekvés, hogy az a két érdek, amely egyfelől a mezőgazdasági szeszgyárak fejlesztéséhez, másfelől pedig az ipari gyárak fenntartásához fűződik, valamiképpen egyensúlyban tartassék. Ez az egyensúly nem jelenti azt, hogy meg kell rögzíteni és változatlanul kell tartani azokat a keireteket, amelyek szerint a termelés a szeszgyártás két különböző ágazata között megoszlik, de állandó volt törekvés, hogy az egyensúly a kettő közt valamiképpen fel ne billenjen, hanem mindig megmaradjon. Természetes, hogy mindezek a pénzügyminiszterek hangoztatták azt, ihogy a szeszipar elsősorban mezőgazdasági ipar, de ennek sohasem tulajdonították azt az értelmet, hogy ennélfogva a szeszgyártást egyedül a mezőgazdasági szeszfőzdékben észszerű űzni. Hiszen mezőgazdasági ipar az a szeszipiar is, amely egyes nagy üzemekben, gyárakban folytatódott, itt is mezőgazdasági termékek kerültek feldolgozásra. A jövő éyben itt Budapesten fog lefolyni egy nagy mezőgazdasági ipari kongresszus, amelynek tagjai közt nemcsak mezőgazdasági szeszgyárak, — abban az értelemben, ahogyan mi ezt a kifejezést itt használjuk — hanem, nagyipari gyárak is fognak szerepelni, természetszerűen, mert hiszen ezek is a mezőgazdasági iparhoz tartozóknak éírzdk magukat. (Mocsáry Dániel: De belépett egy harmadik nagy érdekeltség: a bor és a gyümölcs!) Ezt a kérdést szintén- érinti ez a javaslat. Én természetesnek tartom, hogy a boréïd&keltség kérdését szintén meg kell oldani, aminthogy a legutóbbi két esztendőben bizonyos mértékig megoldást is nyert ez a kérdés éppen a szeszipar támogatása révén; és egészen tisztában vagyok avval, amit az indokolás is hangoztat és ami, azt hiszem, senki előtt, aki Magyarország közgazdasági fejlődését ismeri, nem lehet új dolog, hogy a gyümölcstermelés nagymérvű fokozása révén igen hamar fel fog merülni az a szükséglet is, hogy igenis a gyümölcsértékesítés érdekében is tétessenek intézkedéseik, aminthogy ebben az irányban bizonyos intézkedések szerény keretben, ebben a javaslatban is foglaltatnak. Igen t. Képviselőház! A magam részéről azt tartom, hogy az ipari gyárak fennmaradására a mezőgazdiasági termelés fenntartása, sőt esetleg további fejlesztése mellett különösen három szempontból volna szükség. Az egyik szempont az, hogy tulajdonképpen a nagy, úgynevezett ipari szeszgyárak voltak azok, amelyek a szesztermelés terén leginkább képviselték a kisemberek érdekeit. (Ellenmondások a jobbés a baloldalon. — Mocsáry Dániel: Ezt nem lehet mondani! Melaszt hoztak állandóan! Nem lehet azt mondani, hogy a kisemberek érdekében jártak el.) Méltóztassék végighallgatni, hogy milyen értelemben mondóim ezt. Ezt olyan értelemben mondom, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak abból a célból alakultak, hogy egyes birtokok és bérletek a maguk nyerstermékeit felhasználhassák saját szeszgyárukban, hogy a melléktermékeket azután állattenyésztésre, etetésre, trágyázásra fordíthassák és ezzel az egész mezőgazdasági üzemet racionálisabban alkothassák meg. Az ipari szeszgyárak viszont kénytelenek 33%.. ülése 1938 június 22~én, szerdán, voltak azt a nyersanyagot, amelyet feldolgoztak, összevásárolni, i (Mocsáry Dániel: Csehországból melaszt hoztak és rontották vele a mérleget!) Egyetlen ilyen eset volt pár évvel ezelőtt. Rögtön rá fogok térni erre a melaszkerdésre. A legutóbbi esztendőkben, 1932 óta mind fokozódó mértékben... (Petro.Kálmán: Az utolsó két esztendőben, amikor már látták, hogv baj van! — Zaj. — Az elnök csenget.) 1932-ben még semmiféle baj nem fenyegetett. Méltóztassanak megnézni az adatokat, amelyek a törvényjavaslat indokolásához mellékelve vannak és meg méltóztatnak látni, hogy a nagy gyárak 1932-ben érték el az ezer vagonon felüli mennyiséget a kisexisztenciáktól való répavásárlás tekintetében és attól kezdve ez a szám erősen emelkedett. 1932-ben még semmiféle baj nem volt és a répafeldolgozás emelkedése nem ilyen okokra vezetendő vissza, hanem arra, hogy fokozatosan előtérbe lépett a mezőgazdasági termékeknek a szesziparban való közvetlen feldolgozása. Ez természetszerűleg a jövőben is folynék; de ha bármiféle aggály lett volna, hogy a szeszgyárak nem fogják kellő mértékben közvetlenül feldolgozni a nyersanyagokat, természetesen semmi akadálya sem lett volna annak, hogy ebben a tekintetben törvényhozási intézkedéssel megkössék a szeszgyárak kezét. A magam részéről ebben nemcsak, hogy semmi kifogásolnivalót nem találnék, hanem ezt, — bár szükségtelennek tartottam volna, mert hiszen a gyárak a mostani körülmények között különben is erre az útra volnának kénytelenek lépni — el is fogadtam volna. (Mocsáry Dániel: Nagyon kifogásolta az érdekeltség a tárgyalásokon!) A szeszipar működését az utóbbi időben itt körülbelül úgy szokták beállítani a nyilvánosság előtt, — nézetem szerint teljesen hamisan — mintha ez a szeszipar mást nem dolgozott volna fel, mint melaszt még pedig külföldről behozott melaszt. (Mocsáry Dániel: Éveken keresztül csak azt!) Méltóztassék megnézni az adatokat. A legutóbbi tíz esztendőben a melasz feldolgozása mind kisebb és kisebb kereteket öltött és a melaszbehozatal egészen rendkívüli eset volt, még abban az időben, amikor közvetlen kapcsolatban nem állottam a szeszgyártással és ez az eset egészen rendkívüli körülmények^ között egyszer fordult elő. Nem lehet tehát úgy állítani be a kérdést, mintha az ipar semmi másból, mint melaszból nem gyártott volna szeszt és ezt a melaszt külföldről hozta volna be. A melaszból való termelésre bizonyos időközökben szükség volt a szesztermelés folytonosságának fenntartása r érdekében. Azt hiszem, még az állami egyedáruság mellett is alig lesz elkerülhető a melasz feldolgozása szeptemberben és októberben, amikor még nyersanyagok nem állnak^ rendelkezésre; ilyenkor van ugyanis az az idő, amikor a szesz szükségletet a legcélszerűbben és legracionálisabban melaszból lehet előállítani. (Mocsáry Dániel: Előbb kell kifőzni! A készletet könynyebb tárolni!) Igen t. Képviselőház! Tény, hogy a legutóbbi években 1700 kisexisztencia, kis répatermelő szállította a saját kis földjén termelt répát a nagy szeszgyárakba és ezek ezen a réven résztvettek az ipari szeszgyártásban. Én feltétlenül belenyugszom abba, amit az igen t. miniszter úr mondott, hogy ezeken a kistermelőkön nem fog semmi sérelem esni, ezek a, jövőben, ha az állam veszi át a szeszgyártást, szintén foglalkoztatva lesznek. (Mocsáry Dániel: Tehát nem hiba!) Én csak azt kérem, hogy a
