Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-349

Az országgyűlés képviselőházának 3Jp9. embereit. (Helyeslés. — Horváth Zoltán: Még jobban!) Valószínűleg anég jobban; ma azon­ban felül akarunk emelkedni sok kicsinyes em­beri szemponton. TTgy érezzük, hogy ez a nap ünnep a mi részünkre. A közelmúlt hetek ren­geteg ünnepet adtak nekünk és megadták ezt a nagy pillanatot is, hogy ebben a tradícióktól terhes, a tradíció levegőjét árasztó teremben beszélhetünk a nemzet színe előtt. Ugy_ érzem, újból kötelességet teljesítek ak­kor, amikor meg akarom köszönni a Felvidék anagyar lakossága nevében a legelső magyar emibernek, (Hosszantartó lelkes taps és éljenzés. — A jelenlevők felállanak) vitéz nagybányai Horthy Miklós ú főméltóságának, hogy mi, a trianoni határokon túl élt magyarok, húsz éven át állandóan éreztük az ő vezérlő és értünk aggódó tekintetét. Meg akarom köszönni a magyar királyi kormánynak, hogy módot adott nekünk arra, hogy a Prágában, Pozsonyban és részben Ung­várott végzett munkánkat itt, a (magyar parla­ment Házában folytathatjuk. (Éljenzés és taps jobbfelől.) ' Meg akarom köszönni a parlament mindkét Házának, hogy olyan szeretetteljesen karolták fel ezt az indítványt és megadták a lehe­tőségét annak, hogy mi ma itt megjelenhettünk. JDe meg akarom köszönni minden egyes magyar embernek is ebben az országban azt, hogy húsz éven át gondolatban, szóban és cselekedetben rengeteget tettek értünk; meg akarom köszönni nekik mindazt, amit tettek, vagy tenni akartak. Kicsit úgy érezzük magunkat, mintha mi most ott volnánk több mint ezer évvel ezelőtt a pusztaszeri síkon és — mint ezen az asztalon itt előttem —»ott van egy urna és oda kellene lépnünk, régi ősi magyar szokás szerint, fel kellene sebzeni ereinket és bele kellene hul­latni vérünket abba az urnába: a magyar ál­lam, a magyar élet vérkeringésébe. (Hosszan­tartó éljenzés és taps.) Amikor úgy érzem, íhogy képletesen megtesszük ezt, akkor elmon­dom, hogy mit mondanánk ezen a helyen. Azt mondanók: testvérek, bel eön tjük a mi meg­frissült, megedződött új versejteinket a ma­gyar élet véredényeibe azért, hogy erősebb le­gyen a magyar, hogy népesebb legyen a ma­gyar »salad, hogy erőteljesebbé duzzadjon a nemzet, hogy megvalósulhasson a nemzet igazi erőihez és múltjához méltó jövő Magyaror­szág! (Hosszantartó éljenzés és taps.) Ezekkel a gondolatokkal akarjuk megkez­deni parlamenti munkánkat. Isten minket úgy segéljen! (Hosszantartó, szűnni nem akaró lelkes éljenzés és taps.) Elnök: Eencik István képviselő urat illeti a szó! Fencik István: T. Ház! (Hosszantartó élénk éljenzés és taps. — Zaj a szélsőbalolda­lon.) Az utolsó évszázad legnehezebb történel­mi momentumait éljük át. Egész Európa rész­ben befejezett, részben haladó tények előtt áll és mind a magyar kormánynak, mind a kár­pátorosz népnek (Zsitvay Tibor: Éljen a kár­pátorosz nép! — Hosszantartó éljenzés és taps.) tudomásul kell vennie, hogy Magyarországot egyik oldalról a Csehszlovák állam, a másik oldalról a Poprád völgyétől a Tisza völgyéig a fikciós-autonóm Kárpátoroszország hatá­rolja. Ez a határ ma esetleg egy új világbé­kének lehet az útja, esetleg útja, ugródeszkája egy új világháborúnak. Éppen ezért, felelős­ségem teljes tudatában, az igazság győzelmébe vetett legmélyebb hittel lóptem át Szent Ist­ülése 1938 december 5-én, hétfőn. . 311 ván birodalma országgyűlésének a küszöbét. (Hosszantartó éljenzés és taps.) A kárpátorosz népet képviselem itt, (Lel­kes éljenzés és taps.) azt a népet, amelyet a legszebb történelmi jelző illet meg és amely e jelzőhöz híven, ma is úgy érzi, hogy megőriz­heti a t Gens fidelissima nevet. (Hosszantartó éljenzés és taps.) A kárpátorosz nép jogosan vágyik sza­badságára, (Ügy van! Ügy van!) amelyet a wilsoni elvek fektettek le 1918-ban és amely szabadság 1919 szeptember 10-én a nagyhatalmak garanciájával kodifikáltatott. Be kell jelentenem, hogy a kárpátorosz nép jogaival, önrendelkezési hatalmával^ még a mai napig sem élhetett. (Ügy van! r Ügy van) A jogaiban elismert kárpátorosz nép csak le­tétbe volt helyezve a csehszlovák állam kere­tein belül. (Ügy van! Ügy van!) Ennek az ál­lamnak a keretei elpusztultak és így a tria­noni Csehszlovákia nincs többé, (ügy van! Ügy van! — Taps.) Ennek következtében a kárpátorosz nép, amelynek ezen a már eltün­tetett kereten belül kellett volna érvényesül­nie, felszabadult. A békeszerződés értelmében és az azt követő »General statute« értelmében az első kárpátorosz parlamentnek 1919 decem­ber 10-én kellett volna összeülnie. Különböző ürügyek leple alatt, főleg a szélső szocialista uikrán marxisták (Úgy van! balfelől.) és a zsidó kommunisták intrikáira (Zaj a szélső­baloldalon.), a kárpátorosz nép parlamentjét smiai napig sem hívták össze. (Egy hang a jobboldalon: Elég szégyen!) Ennek folytán a kárpátorosz népakarat sem a wilsoni alapelvek, sem a békeszerződések, sem a legújabb müncheni, vagyis a »Kis Népszö­vetség« határozata és akarata értelmében nem érvényesülhetett. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk!) A Paris—Prága—Moszkva tengellyel nem lehetett összeegyeztetni a nacio­nalista alapra helyezett és a Kóma—Berlin fő­tengelyhez, a Budapest—Ungvár—Varsó mel­léktengelyhez közeledő kárpátorosz nép akara­tát. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen") A kárpátoroszok 70%-a húsz éven ke­resztül ellenállott a prágai elgondolásnak és az összes parlamenti és más választások alkalmá­val ellenzéki többséget alkotott. (Éljenzés.) így a kárpátoroszok önrendelkezési jogának nem­csak gondolata, hanem jogfolytonossága sem szakadt meg és azért teljesen megfelel az euró­pai közvéleménynek a »Volksprinzipnek« és a nemzetközi jogi felfogásnak a kárpátorosz nép november 3-án megfogalmazott döntése. Ennek értelmében a kárpátorosz nép abszolút többsége a bécsi arbitrázs után, amely jogilag nem el­lenkezik a kárpátorosz nép önrendelkezési jo­gaival, Ungváron felhatalmazott képviselőivel elnökletem alatt összeülve, 700.000 főnyi kárpát­orosz nép nevében kijelentette, hogy élni akar önrendelkezési jogaival, népszavazást kíván, (Nagy taps a Ház minden oldalán.) A népsza­vazási terület az általunk lakott terület a Pop­rádtól egészen a Tisza völgyéig, (Éljenzés és taps.) Ezt a népakaratot, mint a kárpátorosz nép többségének egységes óhaját és akaratát no­vember 4-én tolmácsoltuk a müncheni nagyha­talmak és az érdekelt államok képviselőinek és ezt a határozatot és népakaratot vagyok bátor itt a magyar országgyűlésen e szent, felelősség­teljes történelmi pillanatban képviselni. (Éljen­zés és taps. — Felkiáltások jobbfelől: Éljen Brődy! — Taps a jobboldalon és a baloldalon.) A kárpátorosz probléma nemcsak Európa 49*

Next

/
Oldalképek
Tartalom