Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.
Ülésnapok - 1935-345
286 Àz országgyűlés képviselőházának 31f5. ellen szólaltam fel. {Taps a középen. — Rassay Károly: Úgy van! Ügy értettük!) Nem volnék becsületes és hűséges magyar, ha ez ellen a szellem ellen szólaltam volna fel. (Űgy van! a középen.) Egész politikai multam, politikai utam, amelyet jártam, amely sohasem volt görbe, hanem mindig egyenes, kizárja, hogy ilyen magyarázatokat lehessen imputálni az én kijelentésemnek. (Űgy van! a középen. — Mozgás jobbfelől.) Azt mondottam ellenben, hogy a megszállt Felső-Magyarországon — a ma is megszállott részt értem és azt, amely hála érte az Égnek, visszakerült — a cseh politika olyan szellemet inaugurált (Rupert Rezső: Elnyomó szellemet), amely a magyarságnak nem fenntartására, hanem kiirtására irányult. (Bárezay János: Az ellen harcolnak azok, akik itt vannak!) Ezt a szellemet tartani olyannak, amely a demokratikus előrehaladás vagy a reformpolitika tekintetében (Egy hang a jobboldalon: Egy szó sem volt róla!) különb volna, mint az a szellem, amelyben itt húsz esztendőn keresztül politikánkat folytattuk, ez — engedelmet kérek — megsértése és megbántása volna annak a magyar közéletnek, amelynek húsz esztendős reprezentánsai ma is helyet foglalnak itt a parlamentben. (Bárezay János: Nem félünk Jaross és Esterházy szellemétől! — Úgy van! Űgy van! jobbfelől. — Folytonos zaj.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Méltóztatik meghosszabítást kérni'? Sztranyavszky Sándor: Kérek egy negyedórát. Elnök; Méltóztatnak a meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igém!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Sztranyavszky Sándor: Húsz esztendőn keresztül, két évtizeden át kormányok mentek, kormányok jöttek itt, de mindig a magyar élet es a imagyarság jövendője érdekében folytatták munkájukat. Egy párt áll itt, amely a maga kötelességét híven teljesítette, egy parlament, amely az alkotmányos munka lehetőségét megadta, (Ügy van! Űgy van! a középen.) Amikor egy párt és egy parlament az alkotmányos munka, lehetőségét megadja, nem lehet szükség arra, hogy más tényezők felé forduljon az illetékes tényezők tekintete (Bárezay János: A nemzet felé!), és nincs szükség arra, hogy mozgalmak szárnyain repüljön az a magyar jövendő, amelyet itt ebben a Házban és teremben évtizedek óta szolgált számtalan hűséges, becsületes magyar. (Ügy van! — Taps a bal oldalon.) Itt lehet parlamentáris eszközökkel és módokkal kormányozni, tehát semmi akadálya nines és nem. is lehet annak, hogy olyan reformpolitikát folytassunk, amely a nemzet érdekében áll. De vannak olyan lelki motívumok, amelyekkel az embernek számolnia kell. Vannak; lelki motívumok, amelyekről az ember úgy beszél, hogy: bízom-e abban, aki az úton előttem jár, megadta-e erre az alapot, igen vagy nem? (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Éljen Imrédy!) Nem újkeletű az én felfogásom; nincs helye itt annak, hogy olyan kérdésekről beszéljek, amelyek nem. a nyilvánosság számára tett kijelentések voltak, vagy neon nyilvános helyeiken hangzottak el; nsm most éreztem ezt, amikor a miniszteri széktől megváltam, hiszen a. miniszteri szék nekem vajmi kevés gyönyörűséget nyújtott, én a miniszteri székre nem vágytam, a miniszteri székért önmagamat és lelkiismeretemet nem áldloztam fel. Én a lelkiülése 1938 november 23-án, szerdán. ismeretemet és egyéni függetlenségeimet ott is törekedtem megtartani s az élet minden körülményei között meg is fogom tartani. (Helyeslés és éljenzés a balközépen.) De méltóztassék megengedni, hogy megállapítsam: ma ebben az országban furcsa lelki válság van. (Űgy van! Űgy van! a balközépen.) Itt verseny folyik különböző jelszavak körül (Felkiáltások a baloldalon és a balközépen: Igaz! Ügy van!) és folyik egy licitáció, (Űgy van! Ügy van! a balközépen.) amelyben sokan vesznek részt (Sulyok Dezső: Ez igaz!) s amely versenyben és licitációban egymásra olyan ralicitálások történnek, (Mcizler Károly: Sokallják a zsidótörvényt! — Zaj és mozgás.) amelyeket én veszedelmesnek tartok. A jobboldaliság körül itt nia már olyan verseny folyik, hogy nemsokára egyik kétségbevonja a másik, a másik a harmadik, a harmadik pedig a negyedik jobboldaliságát és annak őszinteségét. (Felkiáltások a balközépen: Ügy van! Űgy van! Ez igaz! •— Mozgás jobbfelől.) Nem lehet ezekkel a kérdésekkel licitációt folytatni és nem lehet itt a lejtőn lefelé folyó versenyben lelkiismerettel résztvenni. (Űgy van! Ügy van! a balközépen.) Ma itt sokaknak a szekere gurul egy lejtőn s a lejtőn guruló szekerek elé magának a miniszterelnök úrnak kellene elsőnek odavetnie a vállát. (Űgy van! Űgy van! a balközépen.) De semmiesetre sem lehet elképzelni helyes politikai cselekvésnek, ha az, akinek magának kellene megállítania a lejtőn lefelé folyó versenyt, maga is paripákat fog a Versenyszekere elé (Űgy van! Űgy van! Taps a balközépen. — Bárezay János: Követeljük a szociális reformokat! — Zaj.) és résztvesz ebben a versenyben. Hogy a miniszterelnök úr szekere a lejtőn hogyan gördül le, hogy a miniszterelnök úr szekerének mi lesz a sorsa, mi lesz a lovakkal és mi lesz azzal, aki a szekér bakján ül: azzal én nem törődöm. De törődöm azokkal az értékekkel, amelyek a miniszterelnök úr szekerén vannak. (Helyeslés és taps a balközépen.) Ezeknek az értékeknek pedig a lejtő vegén összetörniük nem szabad. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés és taps a balközépen.) Én és barátaim lelkiismeretünk szerint cselekedtünk azért, hogy törekedjünk itt a magyar közéletben lehetőséget nyújtani arra, hogy minden pártkeretre való tekintet nélkül (Mozgás és ellenmondások jobbfelől.) tömörüljenek azok a magyar erők, amelyeknek tömörülése egyedül mentheti meg súlyos körülmények között a nemzet jövendőjét. (Helyeslés a balközépen.) Nem egyéni politikát akarunk csinálni, hanem a nemzet iránti kötelességünket akarjuk teljesíteni. És én most a félreértés minden lehetőségét kizárva, törekszem kifejezni álláspontomat s azt a kérést, azt a szerény felhívást intézem, hogy azok a pártok, amelyek érzik azt, hogy a pártkereteken felül és kívülálló módon kell a magyar nemzet jövendőjét a mai nehéz, súlyos és gondterhes időkben szolgálni, maguk is törekedjenek saját pártjaik kereteit leépítve, egy egységes és közös nemzeti közvéleményt kialakítani. (Helyeslés és taps balfelŐl és a balközépen.) amely nemzeti közvélemény nem keres ellentéteket, nem keresi azt, hogy kit mi választ el, hanem keresztény és nemzeti irányban (Élénk helyeslés a balközépen.) építeni akarja és tudni is fogja építeni a magyar jövendőt. (Helyeslés, éljenzés és taps a balközépen.) Őszintén sajnálom, ha az én szavaimat egyesek közbeszólása olyan színben tüntethette r
