Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.
Ülésnapok - 1935-343
Az országgyűlés képviselőíiazának SUS. Rassay Károly: A szegedi gyűlésen hirdették meg, ahol a kormányt üdvözölték (Rajniss Ferenc: Mondja meg akkor! — Mozgás.) és ha a »szociális mocsár« kifejezést nem is mondotta, de követelései felsorolásában az előttem szólott képviselő úr ugyanezt a képet vetítette elénk. (Zaj a balközépen. — Horváth Zoltán (a balközép felé): Miért veszik magukra? Akinek nem inge, ne vegye magára! — Elnök csenget.) T. Ház! Ha ma itt... (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a szónokot állandóan közbekiáltásokkal zavarni. Minden képviselő úrnak megvan a joga felszólalni. Méltóztassék folytatni. Rassay Károly: T.Ház! (Halljuk! Halljuk!) Ha ma itt az ülés során mindenegyes képviselőtársunk ünnepelte azokat a szerződéses és baráti hatalmakat, amelyeknek segítségével ez az eredmény elérhető volt, akkor méltóztassanak gondolni arra az útra is, amelyet a nemzetnek a magárahagyatottságától meg kellett tennie, hogy ehhez az eredményhez, ezekhez a szerződési szálakhoz, szövetségi és baráti kötelékekhez eljuthasson. Lehet, hogy szociális szempontból talán árnyalati különbségek vannak a Csehszlovákiából felszabadult terület és Magyarország viszonyai között. Lehet, (Peyer Károly: Nálunk sok vonatkozásban több van!) de bocsánatot kérek, honnan emelkedtünk mi fel, mi volt a mi helyzetünk ez alatt a húsz év alatt és mi volt a csehszlovák állam helyzete? (Ügy van! Ügy van!) Mi itt maradtunk összetörve, minden gazdasági erőnkből kifosztva, (Ügy van! Ügy van!) a csehszlovák állam pedig- mint p-vőz+es á^am reparációt kapott. (Homonnay Tivadar: Kölesönöket!) Mi megtartottuk azokat »% alapokat, am el veken felépült ez a nemzet, (Rajniss Ferenc: Ez igaz!) a csehszlovák államban a tulajdonjog félredobásával egyszerűen a magyarság ellen irányítva vitték kei*°sztül p reformokat. (Üav van! Ügy van! — Taps. — Felkiáltások: Ipy történt! Kirabo 1 ták a magyarságot!) Mi csináltunk reformokat, igaz. nem csináltunk revoluciót és akarunk csinálni reformokat, csak nem akarunk revoluciót csinálni. (Felkiáltások: Senki sem akar! — Meizler Károht és Némethy Vilmos közbeszól. —• Horváth Zoltán: Miért jelentkeznek a revoluciónál? Rögtön jelentkeznek! — Zaj. — Elnök csenget.) Ezt a nagy utat saját erőnkből tettük meg és mi magunk tettük meg- Ne méltóztassék azt sem kidobni a mérlegből, hogrv ez a fejlődés, haladás és nemzetfelénítés ebben a teremben történt, miáltalunk^ történt, a magvar nemzet k^DVisPl^î által történt, (Üay van! tJgy van! — Rupert Rezső: Es nem a 38-Í»S társaság által! — Zaj. — Rupert Rezső: Ez lesz belőle, ha. i1vpn e v«t miopia p miniszterelnök úr! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) En úgy érzem, hogy ezt talán én állapíthatom meg lefrilletékesebbfn, mert nem a magam dicsőségét zengem. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Eszmékért küzdve majdnem az egész időt az ellenzéki padóEban töltöttem, de én azt mondom, jaj annak a nemzetnek, amely az elért eredményeket és azokat, akik azokat az eredményeket létrehozták, politikai taktikából egyszerűen el akarja süllyeszteni. (Tans a baloldalon. — Egy hang a balközép^n: önök sem ünnepelték a hágai győzőt! — Mozgás.) Az a különbség, hogy én itt az ellenzéki padokban 18 éve folytatok politikát, a kormánnyal szemben állok elvi alapon és teljesítem a kritizáló Képviselőházi Napló. XX. ülése 1938 november 12-én, szombaton. 273 kötelességét, de sohasem fogok oda lesüllyedni, hogy politikai ellenfeleim igaz érdemeit el ne ismerjem, akár Bethlen Istvánnak, akár Imrédy Bélának hívják az illetőt. {Helyeslés és taps. — Rajniss Ferenc: A haza bölcse! — Meizler Károly: Akkor hozzuk vissza! — Zaj a baloldalon. — Reisinger Ferenc: Rajnissnak soha be nem áll a szája! Hogy teheti meg ezt a folytonos pof ázást! — Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Reisinger képviselő urat rendreutasítom. (Reisinger Ferenc: Kérem, én odavágok! — Derültség. — Reisinger Ferenc: Nem lehet valaki zsidóasszony kitartottja és antiszemita prédikátor! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Reisinger Ferenc: Komoly témákról van szó!— Rupert Rezső: Mindig Hitlerre hivatkoznak! Azt hiszik, hogy ők Hitlerek ! Megköszöni ezt Hitler! — Meizler Károly: Meddig beszélhetnek még itt a szociáldemokraták? — Reisinger Ferenc: Ameddig jólesik, nem tőled függ! — Zaj. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem a zugprókátorok mondják ezt meg!) Elnök: Reisinger képviselő urat másodszor is rendreutasítom. (Reisinger Ferenc (Rajniss Ferenc felé mutat): Azt kellett volna már hatodszor!) Ne tessék az elnökkel feleselni! Rassay Károly: El kellett itt mondanom ezeket, mert újra divatba jön a jelszó, hogy a régi rendszer emberei nem tudják megérteni az új idők szellemét, nem használhatók az új építésnél, el kell tűnniük. Hallottam én ezeket a jelszavakat 1918-ban. {Ellenmondások a balközépen. — Meizler Károly: Ejnye, Rassay! — Rakovszky Tibor: Az elvbarátai hangoztatták!)^ Ugyanúgy ígértek akkor feltámadást, csábították ezt a nemzetet az építő forradalom gondolatával és ugyanúgy felállították a guillotint :a régi korszak embereire, mint ma, Hogy hová jutott a nemzet, azt mi tudjuk legjobban, akik 1920 óta a nemzetgyűlésben, majd a képviselőiházban építettük fel újra a nemzeti alapokat. (Meizler Károly: Gyerünk vissza a csáklyásokkal. Gyerünk! — Gr. Festetics Domonkos: Isten ments!) Elnök: Mieizler képviselő úr maradjon csendben! Rassay Károly: De el kellett ezeket mondanom azért is, mert az én meggyőződésem szerint ezen az alapon kell tovább is haladnia a megnagyobbodott Magyarországnak, ha a, szentistváni gondolatot életre akarja kelteni. (Mozgás a balközépen.) Nagy, egységes államok talán megengedhetik maguknak azt a fényűzést, hogy rátérjenek a diktatúrás kísérletekre, a népképiviselet félretolására, de olyan nemzetnek, amelynek léte, nemzeti hivatása abban áll, hogy a szentistváni birodalom határai között élő minden nép a jog és a szabadság alapján élhesse a maga kulturális és nemzeti életét, nem lehet olyan útra térnie, amelyet nem a jog, hanem az erőszak jellemez. (Haám Artúr: Szent István korában szabadkőművesek nem voltak. — Elénk helyeslés és taps a balközépen. — Peyer Károly: Ham! Ham! — Malasits Géza: A Rákóczi-úton is megszűnt a ham-ham, hamarosan itt is megszűnik! — Peyer Károly: Mas:a nem tartozik a Rákóczi kurucai közé! — Farkas István: Nem abból a fajtából való! — Haám Artúr: Az én fajtámat maga ne bírálja! — Peyer Károly: A maga fajtája itthon lógott, atmikor a többi a fronton volt.) Elnök: Peyer képviselő urat kérem, marad41
